artand001bakonszeg001darvas001komadi001korosszegapati001magyarhomorog001mezosas001nagykereki001szentpeterszeg001tepe001ujiraz001vancsod001

A XXI.század a szabadelvűség kora, legalábbis ami a fiatalságot illeti. Siet a világ, hát sietnek ők is, az élet minden szépségét egyszerre akarják bezsebelni, mohón üldözik a mámort adó élvezeteket.

A küszöbön álló felsőoktatási intézménybe való jelentkezési határidő kapcsán a berettyóújfalui Arany János Gimnáziumból és Közgazdasági Szakközépiskolából, illetve a Bessenyei György Szakközépiskolából kérdeztem végzős diákokat továbbtanulási, jövőbeli terveikről. Arról, hogy milyen úton kezdik el „nagybetűs életüket”.

Az ünnepek közeledtével is különös hangsúlyt kap az önkéntesség előnye, fontossága, egyre tágabb teret kapnak az effajta munkavállalások.

Nem vitás, hogy Európában az egyik legszebb természeti környezettel körülvett országot mondhatjuk magunkénak. Kutatóink, irodalmi személyiségeink, tudósaink, feltalálóink tevékenysége nem csupán hazánk, de az egész világ számára jelentős fejlődéseket eredményeztek.

Helyzetek és szerepek; e két dologból áll életünk. Sodródunk az árral, vagy széllel szemben futunk; megálljuk a helyünket, vagy elbukunk. Kezeljük a dolgokat, vagy a problémák fölénk kerekednek. Minden csak rajtunk múlik.

"Iskolai újságnak indult. Egy interjúval kezdődött. Azután jött sorba a többi interjú is. És egyszer csak a tanárok mögött megláttam az "EMBERT"...

"Iskolai újságnak indult. Egy interjúval kezdődött. Azután jött sorba a többi interjú is. És egyszer csak a tanárok mögött megláttam az "EMBERT"...

"Iskolai újságnak indult. Egy interjúval kezdődött. Azután jött sorba a többi interjú is. És egyszer csak a tanárok mögött megláttam az "EMBERT"...

"Iskolai újságnak indult. Egy interjúval kezdődött. Azután jött sorba a többi interjú is. És egyszer csak a tanárok mögött megláttam az "EMBERT"...

HÁROM MÉTERREL A FELHŐK FELETT

„Mindig van egy pont, ahol az út kettéválik. Abban a hitben válunk szét, hogy az útjaink egyszer majd újra összefutnak. Ahogy távolodunk az úton, a másik egyre kisebbnek tűnik...”