artand001bakonszeg001darvas001komadi001korosszegapati001magyarhomorog001mezosas001nagykereki001szentpeterszeg001tepe001ujiraz001vancsod001

A KAMASZ SZERELEM

„Ha nem lehetsz a jelene, örülj, hogy a múltja vagy. De tudod mit?! A jövő a te kezedben van!”
Ugye mindig együtt leszünk? Örökké szeretni fogsz? Én vagyok a mindened? Mindenkinek ismerősek lehetnek ezek a kérdések. A kamasz szerelem legismertebb mondatai. És ide tartozik még a Soha nem hagylak el, és az Örökké együtt leszünk mondatok is.

Nagyon fázom, mi történt? És mi ez a rengeteg fény és hang? Hova lett a megszokott meleg sötétség? És a többiek itt vannak-e a gondolataimban, tudok-e beszélni velük még?

Ma van a magyar költészet napja, amelyről honlapunk rendhagyó módon az Eötvös József Tagintézmény egyik tehetséges diákjának versével kíván megemlékezni.

Az Álom és valóság negyedik, egyben utolsó része - az első, a második , a harmadik kattintva olvasható.

 

Zárt ajtók mögött, kiabáló apák és anyák. Az egyik szobában csendesen ül egy kisfiú és egy kislány. Hallgatja a szülőket. A kislány sírni kezd, odamegy hozzá a bátyja és szorosan megöleli. „Nem lesz semmi baj!” 
 
 

A fiú délután éppen befejezte a kezében lévő virág szirmainak számolását, amikor az órája megszólalt, jelezve, hogy fél órája van ahhoz, hogy beérjen a munkahelyére.

Hirtelen beindultak a dolgok. Emberek jöttek-mentek az udvarunkon, és ki-be járkáltak a házból. Lepakoltak, szerszámokat hoztak, különböző emelvényeket állítottak fel az udvarunkon, és egy nagy rakás téglát pakoltak le a kocsibejáró kellős közepére.

Azt hittük, hogy minden sínen van, és nekiláthatunk a soha véget nem érő munkának, de jöttek a bonyodalmak. Kopogtatás nélkül berontottak az ajtón, átlépve a küszöböt. Óvatosan és nesztelenül belopták magukat a fejünkbe. Makacs vendégek, ugyanis távozni nem akartak. A leghétköznapibb dolog is hatalmas akadálynak bizonyult.

 

Már évek óta nem volt ekkora hó - hangzik a TV-ből. Emlékezetemben él egy tél, amikor hatalmas havazások voltak, akkor még óvodás kisgyerek voltam, ezért az emlékeimet már elfedi a homály, de tudom, hogy akkor nagyon boldog voltam.

Fotó: Perecsenyi Róbert

Túl a Berettyóújfalut jelző táblán, épülni készül egy álom. Egy hatalmas álom. Egy telek, egy tanya és egy család. A mi családunk. A mi történetünk.