- Szia! – köszönt a fiú aki, mint máskor most is a lány szőke hajtincsei közé tűzte a rózsaszín virágot.

- Szia! Ma rézvirágot hoztál… ez a kedvenc virágom. Köszönöm!

A lány összeszedte holmiját, majd távozott. A fiú boldogan foglalta el a kiüresedett helyet. Aznap a legszebb mosolyával szolgált ki minden vásárlót.

A következő héten is egy katonarózsát vitt a lánynak, aki úgy távozott, hogy az összes holmiját a pult mögött hagyta. Percek múlva visszatért egy vázával a kezében. Szó nélkül öntött bele vizet, majd besétált a pult mögé. Letette a vázát úgy, hogy a fiúnak ne legyen útban. Kivette a virágot a hajából, majd belerakta.

- Mi baj a virággal?

- Semmi. Minden egyes virág, amit eddig hoztál, páratlan számú szirommal rendelkezett.

- És? – A fiú már elmosolyodott, mert tudta, hogy mit fog mondani a lány.

- Szeret. – Felmutatta a hüvelykujját. – Nem szeret. – A mutatóujját is mellé emelte. – Szeret. – Immár három ujját mutatta. – Minden páros szám „nem szeret” lesz, és minden páratlan „szeret”.

- Tudom. – A fiú immár nevetett, de látva a lány teljesen komoly arcát elhallgatott.

- De ha egyszer eltéveszted a számolást, akkor megcserélődik. Ha egy szirom lehullik az ellenkezője jön ki.

A lány letépte az egyik szirmot a rézvirágról, majd kivett a táskájából egy papírt. Elindult az összes holmijával együtt a főnöke irodájához. Ott lerakta az iratot, majd távozott a boltból. Már akkor tudta, hogy ez lesz az utolsó alkalom, hogy átlépi a küszöböt, de nem tudott visszanézni, mert nem akarta látni, annak az embernek a szenvedését, akiből mindig a vidámság, és a kedvesség áradt felé. 

A fiú aznap egyetlen vásárlóra sem mosolygott rá. Mikor hazaindult kivette a vázából a katonarózsát. Az úton, ameddig hazaért eljátszotta utoljára azt a játékot, aminek ezzel a virággal már nem volt értelme. Teljes tudatában volt annak, hogy mi lesz a végeredmény.

- Nem szeret – súgta magának halkan, amikor az utolsó szirmot engedték el a kezei.

Másnap reggel visszament a boltba, hogy leadja a felmondási papírjait. Látta, hogy az elhagyott vázába virágok kerültek, de azt gondolta, hogy ezek a virágok nem mondanak semmit. Habár pontosan tudta, hogy melyik virágnak van páros szirma, de ez már egyáltalán nem érdekelte. Többet nem foglalkozott egyszerű szirmokkal. Ez volt az a hét, amióta egyikük sem tért be a boltba.