artand001bakonszeg001darvas001komadi001korosszegapati001magyarhomorog001mezosas001nagykereki001szentpeterszeg001tepe001ujiraz001vancsod001

2024. február 28. szerda

Katalin Motel és Étterem

Berettyóújfalu, Király-Hágó u. 22.

06 (54) 401-537

06 (20) 421-9411

"A" menü:

Őszibarack krémleves

Betyárborda rántva, burgonyapürével

"B" menü:

Húsleves csigatésztával

Rántott szelet vegyes körettel

Heti desszert (800 Ft):

Vaníliás palacsinta gyümölcsöntettel

HETI MENÜ ÉS ÉTLAP

Katona, focista, nem mellesleg menekült - és rajongtak érte az emberek. Bazánt János úgy érkezett meg gépkarabéllyal a vállán Berettyóújfaluba, hogy előtte még a település nevét sem hallotta - hogy aztán ellentmondást nem tűrően, viharos gyorsasággal váljon a település elsőszámú kedvencévé. A BUSE hátvédjeként, háborús hősként, vagy a nők kedvenceként, de mindenki beszélt róla- éppen ezért volt különösen fájdalmas, amikor egy szürreálisnak tűnő szerencsétlenség miatt lett az áldozata mindannak, ami egyúttal az egész ország tragédiája volt.

Ha van első ránézésre habkönnyű, de közben mégis alattomosan ravasz általános műveltségi gyorsteszt, akkor az a következő:

Mikor érte Magyarországot a valaha volt legnagyobb migráció/menekülthullám?

Erre általában pavlovi reflexként érkezik a rutinválasz: 2015-ben, árukapcsolásként magával hozva olyan szavakat és kifejezéseket, mint a migráns, Röszke, kerítés, határzár. Második helyre érthető módon az Ukrajnából elmúlt egy évben elmenekülteket teszi a nagyérdemű - csakhogy a válasz egyik esetben sem helyes.

Azzal, hogy szeretett kis településünk cirka száz éven keresztül mennyit robotolt a városi címért, szerintem nem csupán az Újfalu-töriből vörös diplomás lokálpatrióták vannak tisztában. Azt pedig, hogy Berettyóújfalu saját magára mindig is városként tekintett, még azok a diákok is tudhatják, akik a Bihari Múzeumban való látogatáskor csupán a tárlatvezetés első másfél percében odafigyeltek.

Ha a Vissza a Jövőbe című filmet annak idején Berettyóújfaluban forgatják, aligha lehetett volna alkalmasabb helyszín a kocsmajelenetekhez, mint a település emblematikus szórakozóhelye, a Vigyorgó, gyermekkori nevén Kis- vagy Hármas presszó. A Vigyorgó volt ugyanis az az ikonikus bisztrója a településnek, ahol nyugodtan úgy lehetett volna húsz-harminc éveket ugrálni az időben, hogy minden korszakban ugyanazt a lényegi képet találjuk: a település színe-javát, ahogyan keljfeljancsi üzemmódban éli pezsgő hétköznapjait a méltán szimpatikus lokálban. /Fotó: BPJ/

„Packázhattok velünk, nem baj, mi akkor is csinálunk egy várost!” – ha nem is ezekkel a szavakkal, de lényegében ezt mondhatta Berettyóújfalu vezetése bő 150 évvel ezelőtt, amikor sokadjára is pofont kapva az államgépezettől, nem léptették elő a települést várossá. Helyette maradt az a dögunalmas nagyközségi státusz, aminek az üzenete a helyi elitből bármikor képes volt kiugró vérnyomás kísérte sikítófrászt kiváltani: Átlagosak vagytok, csak egy falu a sok közül!

Márpedig Berettyóújfalu pont, hogy átlagos nem szeretett volna lenni, nagyon nem. Így hát a padló után az összeomlás helyett jöhetett a Van Damme filmekből ismert felállás, és aztán darálás: Újfalu összekapta magát, szabadságharcos elszántságába pedig a konfliktusok is belefértek, akár személyekkel, akár egy másik településsel. Hajjaj, de még mennyi!

Az idő megszépíti a dolgokat - közhelytől átitatott, de mégis örökzöld igazság. Na meg általában fel is nagyítja: nincs az a röszkei határzár, gondolatrendőrség vagy csúcs algoritmus, ami az emberi fantázia útjába állhatna. Történjék bárkivel bármi, a környezetében mindig beindulnak a szorzók. Így lehet pár évtized múltán Lada Niva-ból BMW, néhány barátnőből több tucat, vagy kacsaúsztatóból delfin show. Ergo, a túlzás hozzánk tartozik.

Miért lett volna ez másképpen bő száz évvel ezelőtt?

Hogy a homo sapiens akkori és mai működése között az égadta világon semmi különbség nem volt, alighanem itt áll a legjobb bizonyíték. Íme:

„Ismert emberré nem az válik, aki kiérdemli, hanem akit a média azzá tesz”- tartja a közhelytől átitatott, de mégis örökzöld igazság. És valóban: egy relativitáselméletet, vagy a föld kerekségének tényét valamivel hamarabb és egyszerűbben lehetne megcáfolni, mint az emberiség fejlődésének leginkább kétélű produktumát, a modern sajtó, azaz a média életünk felett gyakorolt korlátlan hatalmát.

Bagdi László vagyok, egy krisztusi kort taposó, világunk történéseire nyitott történész. Végzettségem bölcsész, csillagjegyem mérleg, sorsom tehát elrendezve- humanoid vénával a beszéd és az írás nem csupán a munkám, hanem az életformám is. A közélet dolgait-legyen az politika, sport, kultúra vagy történelem, és persze szűkebb hazánk ügyei- mindig őszinte kíváncsisággal igyekszem valamennyi oldalról követni és megérteni, megengedve hogy egy-egy sarkalatos ügy, darázsfészek jellegű téma kapcsán a cikk végén kijelentés helyett kérdés álljon válaszként. Bemutatni, elgondolkodtatni, közelebb hozni- ezzel a céllal állok a nagyérdemű szolgálatára.

Bagdi László

Első témánkat nemzeti ünnepünk teszi aktuálissá, méghozzá Bihari vonatkozásban: 65 évvel ezelőtt, ezen a napon vette kezdetét Berettyóújfaluban a forradalom varázslatos, semmihez nem hasonlítható időszaka. A cikk első fele helybeli hőseink előtt tisztelegve tisztáz pár mai napig kificamított kijelentést '56-tal kapcsolatban, a másik felében pedig egy olyan ember megrázó történetét mutatja be, akinek bár furcsa mód semmi köze nem volt a Berettyóújfalui forradalomhoz, mégis, leginkább az ő sorsa adja vissza nem csupán a Kádári megtorlás jellegét, hanem úgy ámblokk az egész XX. századi kis magyar valóságot is.