Városunk polgára, Pethő Sebastian évről évre különleges expedíciókon, utazásokon vesz részt, melyek során érdekes és izgalmas kalandokban van része. Mint arról korábban már beszámoltunk, 2017-ben Nepálba látogatott, és ha már ott járt, felmászott a Himalája 5644 méteres csúcsára, Kala Pattarba is. 2018-ban Japán varázslatos világával ismerkedett meg, a 2019-es esztendőt pedig Afrikában kezdte, hogy élete talán egyik legnagyobb kihívásaként a Kilimandzsáró tetejéről csodálja meg a napfelkeltét. A 2020-as indonéziai utazását követően 2021 nyarán Izland volt a cél, ahonnan hazatérve az ott szerzett élményeiről, tapasztalatairól mesélt nekünk. KÉPGALÉRIA
Miért épp Izlandra esett a választásod?
Eredetileg Dél- és Közép Amerikát terveztem felfedezni a tavaszi időszakban, de a világjárvány miatt a kiutazási tilalmak ezt meghiúsították. A korábbi túráim szervezői felhívtak egy új lehetőséget ajánlva, miszerint Izlandra viszonylag biztonságos körülmények között el lehet utazni. A feltétel az EU-s védettségi igazolvány és egy negatív PCR teszt volt. Természetesen igent mondtam, hiszen a tűz és a jég országa is szerepelt a bakancslistámon. A világ egyik legizgalmasabb országának tartom, hiszen a szigeten 140 vulkán és rengeteg gejzír, fjord található. 26 vulkán jelenleg is működik. Izland felszínének közel 10%-át belföldi jégtakaró borítja, a gleccserek, tavak, terméketlen lávamezők és sivár homok nyújtotta látvány egészen elképesztő hangulatot áraszt.
Mesélj az utazás részleteiről!
Egy általam szeretett utazási iroda szervezésében harmincan indultunk útnak. Megérkezésünket követően Reykjavík mellett pihentünk egy éjszakát, aztán elkezdődött a 12 napos kaland. Az első furcsaság az éjjeli világosság volt, ami mint tudjuk Izlandon a nyári időszakban megszokott, de számunkra eléggé megterhelő volt mindvégig. Utunk a sziget 1-es számú főútján a Ring Road-on vezetett végig, ami körülöleli a szigetet.Végigjártuk az izlandi látványosságokat, minden napra jutott 1-2 nagy vízesés, gyönyörű gleccsereket, gleccsertavakat is láttunk. Az elénk táruló látvány igazán megérte, hogy néhány órát gyalogoljunk egy-egy helyszínre.
Az első igazán meghatározó élményem ezen a csodálatos szigeten a második napon ért, amikor kb. 3-3,5 órát túráztunk, mire felértünk a Fagradalsfjall vulkánhoz. Fantasztikus, semmihez sem hasonlítható élmény volt, a vulkán szájához közel kerülve az egész testemben éreztem az ott lüktető energiákat. Forróság, kénes szag, fehér füst, lávakitörés és minden olyan tevékenység látható, érezhető, szagolható volt, ami egy működő vulkán esetében jellemző.
A 12 nap alatt az útról lecsatlakozva hol gyalog, hol helyi és bérelt busszal közlekedtünk a nagyobb állomáshelyek között. Napi 12-14 órát túráztunk és helyi kempingekben, menedékhelyeken, turistaszállásokon szálltunk meg. Sokszor rácsodálkoztunk arra, hogy Európa egyik leggazdagabb, legjobb életvitelt nyújtó országában sok alapvető dolgot nélkülöző szállásokban volt részünk. A tisztasággal is igen komoly gondok akadtak, amelyek magyarországi olcsó szálláshelyeken is kivernék a biztosítékot. A többnyire könnyűszerkezetes, valamint faházakban 50-60 emberre jutott egy közös konyha, wc, tusoló, így a tisztálkodásra 2-3 órát kellett sorban állni esténként.
A másik dolog a mi megdöbbentő volt, az árak... mikor megláttuk, szinte hasra estünk. Tudtuk, hogy drága ország, de azt azért mi sem gondoltuk, hogy a magyar árszínvonalhoz képest 7-10-szeres árakkal fogunk találkozni. Ez mindenre vonatkozik, élelmiszerekre, szolgáltatásokra egyaránt. Egy kis bevásárlás például, ami esetemben 6 konzervet, egy kiló kenyeret és egy csomag paprikát jelentett, 17.000 korona volt, ami átszámolva több mint 40.000 Ft. Az élelmezésre 300.000 Ft felett költöttem a 12 nap alatt és ezek szinte csak a legszükségesebb alap dolgok voltak (konzervek, kenyér).
Dióhéjban ejtsünk néhány szót Izlandról - népesség, gazdaság, történelem...
Egy hazánkhoz hasonló nagyságú országot kell elképzelni, kicsivel több, mint 300 ezer lakossal, ebből Reykjavíkban élnek nagyjából 200 ezren. Ezen kívül 1-2 kisebb város van a szigeten, a lakosság többi része 6-8-10 családos településeken, falvakban él. A települések szinte kizárólag a tengerparton találhatók, mivel az ország belseje - az izlandi felvidék - egy hatalmas nagy kősivatag, illetve jégsapka, nehezen lakható kopár vidék, ott csak pár remete él. Vidéken szinte mindenki állattenyésztéssel, vagy halászattal foglalkozik. Ahol füves terület van, ott rengeteg birka látható, szabadtartásban nevelik őket.
Azt tapasztaltuk, hogy az ottani fizetések magyar szemmel jónak mondhatóak, de ár-érték arányban egy 300.000 Ft-os keresettel itthon sokkal jobban él egy ember, mint Izlandon az átlag 700.000 koronával, ami közel 1.700.000 Ft.
Az idegenvezetőnk sok érdekességet mesélt az országról, annak kulturális, gazdasági, társadalmi fejlődéséről, ami a II. világháború időszakában indult meg, amikor az amerikaiak támaszpontot létesítettek Izlandon. Mára már erősen központosított, magas társadalmi rendszerrel rendelkező ország, de a vidék most is magában hordozza azt az igazi vadságot, kiszolgáltatottságot, ami 70-80 évvel ezelőtt is jellemző volt rá. Rengeteg régi települést, régi házakat, földkunyhókat láttunk, amik mutatják, hogy milyen nehéz volt ott az élet pár száz évvel, illetve a világháború előtt.
Reykjavík a modern, fejlett és láthatóan liberális értékeket valló és mutató nagyváros képét mutatja. A szivárványos zászló mindenütt megtalálható volt, még a polgármesteri hivatal épületén is csak az lobogott. Úgy látszott, mintha a nemzeti identitásuk teljesen megszűnt volna. Úgy gondolom, ez a történelem során kialakult elfogadó szemléletükhöz vezethető vissza.
Milyen benyomást tettek rád az izlandi emberek?
Helyi emberekkel inkább a vidéki állomáshelyeken, boltokban, látványosságoknál találkoztunk, tudtunk beszélgetni. Reykjavíkban adottak a hosszú nyári és a hosszú téli estéken a kikapcsolódási, szórakozási lehetőségek, de vidéken ez nem így van. Látszott is az ott élőkön a depresszív, bágyadt, fásult hangulat, az idegenek fogadtatása is hűvös, fenntartásokkal teli.
Azt is megtudtuk, hogy a vírustól nagyon félnek, sőt, hiszterizálva vannak ezzel kapcsolatban a helyiek és az oltási hajlandóság is nagyon alacsony. Utunk során az egyik településen egy helyi lakos tudtunkra is adta, hogy nem örül a turistáknak, a kerékpárjáról leszállva mondta el nekünk, hogy semmi keresnivalónk nincs ott. Egyébként, ami csak megoldható volt az utazás során, az mindenhol érintésmentesen zajlott, izlandi koronát például nem is láttunk.
Gasztronómia?
Az izlandi konyha nem túl változatos a zord éghajlat és a nyersanyagok korlátozottsága miatt, valamint az éttermi ételek ára is nagyon borsos. A fő alapanyagokat a (tengeri és édesvízi) halak és a háziállatok adják. A tenyésztett állatállományt csak a juhok, tehenek és lovak képviselik. A kis mennyiségű hazai zöldséget geotermikusan fűtött üvegházakban termesztik. A bálnales után volt szerencsém egy hallevest elfogyasztani, ami kereken 9.000 Ft-ba került, így érthető, hogy az utazás alatt inkább a hideg élelmet részesítettük előnyben.
Összességében a két hét költségvetése milliós tételre tehető személyenként. Indonéziához viszonyítva - ahol hasonló összegért, 3 hétig, 5 csillagos ellátás mellett hatalmas kalandokban volt részünk - ez igen drágának mondható. A környezet, a táj viszont felülmúlta a számításainkat, teljesen elvarázsolt a különleges vadsága, szépsége, nagyon jól éreztük magunkat.
Egy hatalmas kaland volt, már tervezgetem a következőt…
Még több fotót és videót Seba Facebook oldalán és a YouToube csatornáján találnak.
