Pethő Sebastian ismét egy nem mindennapi utazáson vett részt. Mint arról korábban beszámoltunk, 2017. októberében feljutott a Himalája 5644 méteres csúcsára, Kala Pattarba, idén szeptember végén pedig Japánban tett kéthetes körutazást. Az ott szerzett élményeiről, tapasztalatairól mesélt nekünk. KÉPGALÉRIA
- Egy álom valóra vált
Gyermekkori vágyam teljesült ezzel az utazással, ugyanis már tizenéves koromban vonzott a japán popkultúra (popkultúra=populáris kultúra - pl. rajzfilmek, sorozatok, könyvek, manga, anime stb. - a szerk.). Érdekelt a japán harcművészet, az ország történelme, mindig csodáltam Japán technikai fejlettségét. Tavaly megismerhettem földünk egyik legszegényebb társadalmát, Nepált, kíváncsi voltam a másik végletre is, érzékelni szerettem volna a kettő között lévő kontrasztot.
- Kezdődjön a nagy kaland
Budapestről indult a 10 fős csapat, egy néhány évig Japánban élő magyar idegenvezetővel az élén. Dubai átszállással megcéloztuk Osakát, ahová 13 órás repülőúttal jutottunk el, majd a délutánt és az estét városnézéssel töltöttük. Osaka kisvárosi jelleggel és sok felhőkarcolóval jellemezhető. Rendezett utcákat, tökéletesen megtervezett, megépített épületeket, közösségi tereket, parkokat, utakat láthattunk. Minden összhangban van egymással és mindenhol rend és tisztaság uralkodik. Bármerre mentünk, a tökéletes egyensúly, a visszafogottság és az elegancia jellemezte.
- Gasztronómia
Talán kicsit furcsán hangzik, de Osakában egy aluljáróban vacsoráztunk, ahol olyan tisztaság volt, mint nálunk egy négycsillagos szállodában. Én tonhal makit ettem, ami nyers tonhal rizsbe tekerve, moszatlevéllel körbevéve. Nagyon ízlett annak ellenére, hogy szinte semmi fűszert nem használtak az elkészítése során. Ez a japán konyha egyik jellemzője, tőlünk magyaroktól - akik mindent erősen fűszerezünk - nagyon idegen. Kis idő alatt hozzászokik az ember, és megtanulja élvezni és értékelni az alapanyagok természetes ízét.
Kint tartózkodásunk során sokféle ételt megkóstoltunk, amelyek főképp hal- és tengeri alapanyagokból álltak, és nagyon egészségesek. Én fogyasztottam nyers tonhalat, bálnahúst, bálnahájat, még az igen veszélyesnek mondható gömbhal sushit is megkóstoltam. A japán gasztronómia egyik különlegessége a wagyu marhából készült kobei steak, amely a világ egyik legjobb minőségű és legdrágább marhahúsa. Egy 10-15dkg-os adagért közel 15 000 Forintnak megfelelő japán jent kellett fizetni.
Érdemes óvatosnak lenni, mert a japán ételek közül semmi sem az, aminek látszik, például a gyümölcssalátát sózzák, a virslis táskát pedig mézédesen készítik.
- A sokszínű Kyoto
Osakában egy éjszakát töltöttünk, másnap reggel indultunk Kyotóba, ami sokáig Japán fővárosa volt, és igazi kulturális központnak mondható. Nagyon sok zen kolostort, császári, shoguni palotát, szent helyet láthattunk, ami nagy élményt jelentett számunkra. A történelmet, az építészetet, a helyi szokásokat jobban megismerhettük ezen alkotások révén. Kyoto mellet például az Inari-hegy lábánál épült a 8. században az egyik legnagyobb sintó szentély, amely a japánban található több ezer Inarinak, gabonaistennek ajánlott szentély központja. A hegyen található imacsarnokhoz vezető két út összesen kb. 10.000 darab torii, vagyis szentélykapu alatt halad el. A kapuk vörös színe csodálatos látványt nyújt a környező erdő zöldjével, ugyanakkor elmondhatatlan érzés volt alatta sétálni.
- Összhangban a természettel
Kyotóból csillagtúraszerűen látogatásokat tettünk a közeli városokba, így Narába is, ahol nagyon szembetűnő volt, hogy milyen jelentős hangsúlyt fektetnek a japánok a természetvédelemre, a környezet megóvására (leszámítva a bálnavadászatot). Nara volt Japán első fővárosa, ezt a funkciót a 8. században töltötte be. A modern városrésztől nem messze találunk egy parkot, ahol már messziről láthatók a városban élő szarvasok, melyek a helyi legenda szerint a város és az ország őrzői. Nagyon barátságosak, egyáltalán nem tartanak az emberektől.
A természet és a hagyományok megóvását tapasztalhattuk Hida Folk Village-ben is, ami egy 500 éves falu a japán Alpokban. A több száz éves épületek még ma is állnak és az ott lakók ezekben aktív tevékenységet végeznek.
Diesel autókat egyáltalán nem találtunk sehol, ebből is látszik mennyire odafigyelnek a környezetvédelemre. A tokiói parkok fáin a légszennyezés csökkentése érdekében mohák nőnek.
Ami számomra meglepő volt, hogy a japán emberek az egészséges és tudatos táplálkozás mellett a mozgásra, fittségük megtartására egyáltalán nem figyelnek oda, Magyarország ebből a szempontból sokkal jobb képet mutat.
- Az időjárás
Habár többnyire napos időnk volt végig, egy, a számomra legfontosabb programról - a Japán Alpokban valamint a Fuji hegyen tervezett hegymászásról - a 220-240 km/h sebességű tájfun miatt - le kellett mondanunk. Szerencsére mi egy földrengés biztos szállodában laktunk, nem volt mitől félnünk. Éjszaka gond nélkül elvonult a vihar, másnap viszont láttuk a pusztítás nyomait. A tájfunnak „köszönhetően” egy nappal több időnk jutott Tokióra, amit nem bántunk, hiszen erre a városra egy hónap is kevés lenne. Az épületek, a közlekedés, az élet, mind-mind lenyűgözött bennünket. A szálloda 25. emeletén laktunk, ahonnan páratlan látványt nyújtott Tokió városképe. Reggel megnéztük a tokiói halpiacot, ahol a több millió forintos tonhalakból is lehetett kóstolgatni. Ellátogattunk a Nissan kiállításra, ahol a szuper sportkocsiktól kezdve a technikai fejlesztéseken át mindent megismerhettünk. Meglátogattuk a Jakuza-és a Gésa negyedet is, amelyek páratlan és felejthetetlen élményekkel gazdagítottak bennünket.
- Legek az utazás során
- Yokohamában, a Landmark Towerben található a világ leggyorsabb liftje, fantasztikus érzés volt kipróbálni.
- A Tokio Skytree a világ egyik legmagasabb épülete (683 méter), az ablakából csodás panoráma tárult elénk.
- A shinkansen szuperexpresszen való utazás különleges élményt nyújtott a maga 320 km/h sebességével, pontosságával.
- Kyotoi shogun palota – igazi tradicionális épület, a környezetét is meghagyták eredeti állapotában, épp olyan volt, mint a filmeken.
- A Takimi Tei szálloda maga volt az egyszerűség és tökéletesség egyben, gyönyörű japánkerttel a szálloda közepén. Az egész helynek csodálatos hangulata volt, a személyzet, a berendezés, a fények mind hozzájárultak ehhez. A hagyományoknak megfelelően rizsszövet padlón aludtunk. Mindannyiunkat méretpontos, tradicionális kimonók vártak a szobákban, ma sem tudjuk pontosan honnan tudták a méretünket. Valószínűleg a vízumkérés során megadott adatainkhoz jutottak hozzá valamilyen központi rendszerből. A vacsorára is kimonóban kellett megjelennünk, ahol 12 fogásos menüt szolgáltak fel minden este. Felejthetetlen emlék.
- A japán precizitás
Japánban mindenhol fellelhető a pontosság, precizitás. Ez a japán nép mentalitásával, gondolkodásmódjával áll összefüggésben, és szembetűnő akár az épületeket, a köztereket, a parkokat, a közlekedést, az emberek öltözködését, viselkedését nézzük.
Nekünk magyaroknak érdekes volt, hogy több privát ingatlan kertje nyitva állt a kíváncsiskodók előtt, egy lehatárolt részét bárki megtekinthette. A mérnöki pontossággal és időt, energiát nem kímélő precizitással megalkotott kis 10-15 négyzetméteres kertek lenyűgözőek voltak.
Ennek viszont van egy árnyoldala is szerintem, mégpedig az ember. Ugyanis azt tapasztaltam, hogy Japánban nincs énközpontúság. Maga az ember, az egyéniség elveszik. A csoport, a közösség, a munkahely az elsődleges, az emberek magukba zárkóznak. Talán ennek hatására nem csak a gondolkodásuk, a lelkiviláguk is merőben eltér a mienktől. Furcsának találtuk például a mesehős jelmezbe bújt felnőtteket az utcákon, és megdöbbentünk a patkányvadászatot közvetítő népszerű televízió műsor láttán. A fiatal korosztály ( 20-25 éves korig ) nyitottabb, ők például szívesen vették, ha fotóztuk őket.
Az is érdekes volt számunkra, hogy Tokióban mindenki fekete ruhában jár. A férfiak öltönyben, zakóban, a nők kosztümökben, de mindenki feketében. Ünnepnapokon nagyon sokan viselik a tradicionális japán öltözéket. A japánok nem tartják magukat nagyon okosnak, műveltnek, ezt a szorgalmukkal pótolják. Meglepő módon senki nem beszél angolul, még az 5 csillagos szállodák recepcióján sem, ott Google fordító segítségével társalogtunk. Kettősséget tapasztaltam a japán társadalomban, egyrészt a tökéletességet, másrészt a zárkózottságot.
- Nepál vagy Japán
Korábbi, nepáli utazásommal összehasonlítva elmondható, hogy Japán társadalmilag az egyik legfejlettebb ország, az egyéni boldogság hiányával, Nepál ennek pont az ellenkezője. Ott nagy a szegénység, de az emberek boldogok, felszabadultak, fontos maga az egyén. Ha választanom kellene a két ország közül, biztosan Nepált választanám.
- Következő úti cél
Következő expedíciónk egy berettyóújfalui edzőtársammal 2019. februárjában lesz, egy 10 napos utazás a Kilimandzsáróra. Magasabb és hidegebb is mint a Himalája volt tavaly. Már elkezdtem a felkészülést és nagyon várom az újabb kihívást.