Amikor Gombos Ferenc a keresőbe tekint, nem csupán egy képet lát. Számára minden exponálás egy vallomás, egy csendes párbeszéd az elmúló idővel. A május 19-én nyílt "Szépséges bihari tájakon" című kiállítása kapcsán felsejlő életút egy olyan ember portréját rajzolja ki, aki évtizedek óta ugyanazzal az alázattal és gyermeki kíváncsisággal figyeli a világot, mint amikor először fogott fényképezőgépet a kezébe.

A történet messze, a gyermekkori álmoknál kezdődött, ahol egy kisfiú még csak sejtette, hogy a fények és árnyékok játéka lesz az ő igazi anyanyelve. Ferenc nem „tanulta” a szakmát a szó szoros értelmében; ő megélte azt. Pályafutása során bejárta a vizuális művészetek szinte minden szegletét: volt grafikus, operatőr, és mindvégig elkötelezett fotográfus. Ez a sokszínűség köszön vissza legújabb tárlatán is, ahol a látogató nem csupán tájakat vagy arcokat lát, hanem hangulatokat, sorsokat és a természet megismételhetetlen pillanatait.

Kiállított munkái között különleges helyet foglalnak el a tájképek. De ne gondoljunk egyszerű képeslapokra! Ferenc képein a táj él és lélegzik. Legyen szó a ködbe burkolózó alföldi rónáról vagy a felhők közül áttörő éles fénysugarakról, minden fotója mögött ott érezhető a türelem. Az a fajta türelem, ami képessé teszi az alkotót arra, hogy órákat várjon a tökéletes megvilágításra, mert tudja: a természet csak annak fedi fel valódi arcát, aki kiérdemli.

„A fotózás számomra nem munka, hanem létforma” – sugallják képei. Ferencet nem a technikai bravúrok öncélú hajszolása vezérli, bár mestere a szakmának. Számára a digitális technika csupán egy eszköz, amellyel a láthatatlant láthatóvá teszi. Képein az egyszerű hétköznapok is szakrális magasságokba emelkednek; egy barázdált arc, egy elhagyatott dűlőút vagy egy vadvirág a mező szélén nála történetté nemesedik.

Gombos Ferenc kiállítása több, mint egy fotóművész bemutatkozása. Ez egy meghívás egy lassabb, elmélyültebb világba. Arra tanít minket, rohanó embereket, hogy álljunk meg egy pillanatra, vegyünk egy mély lélegzetet, és vegyük észre azt a csodát, ami mellett nap mint nap elmegyünk. Mert ahogy Ferenc képei bizonyítják: a legnagyobb művész maga a természet, ő pedig csupán egy alázatos krónikás, aki segít nekünk kinyitni a szemünket.

A kiállítás a Nadányi Zoltán Művelődési Ház Bihar Vármegye Galériájában tekinthető meg június 5-ig.