Tudod, mi történik igazából, ha Facebookon megnézed, melyik Disney karakter lennél, hogy néznél ki filmsztárként, vagy mi voltál előző életedben? Egyrészt persze kapsz egy hülye képet vagy választ, de ezen kívül valami olyasmit is elindítasz, amire nem számítasz.
Rég elmúlt már, amikor a Facebook csak arról szólt, hogy ismerőseink által megosztott szöveges állapotfrissítéseket olvasgattunk, friss fotóikat nézegettük, és mi magunk is időnként megosztottunk ilyen tartalmakat. Valahol teljesen természetes fejlődés az, amit a közösségi oldal képvisel azzal, hogy egyre többféle tartalomtípus közül válogathatunk a játékoktól a szavazásokon át a mások által összefércelt kvízekig. Csak azt kéne helyrerakni a fejekben, hogy ami a Facebookon elérhető, az nem mindig jó nekünk még akkor sem, ha elsőre jópofának tűnik és nem érezzük a negatív hatásait. És most nem papolunk, jönnek a tények.
Addig nem is volt semmi gond, amíg a Facebook csak olyan lehetőségeket tolt elénk, amit saját maga fejlesztett. Amikor megosztottunk egy fotót, vagy más személyes tartalmat, továbbra is a Facebook saját szolgáltatását használtuk, és (jó esetben) tudatában voltunk annak, hogy ezáltal ki látja az adatainkat, mire használhatja fel, ezáltal milyen hosszabb távú következményei lehetnek a tevékenységünknek.
Most viszont már teljesen más a helyzet. Vegyünk például egy manapság rohamosan terjedő, valódi "játékot", amihez hasonlót milliószámra találunk Facebookon. Szóval, szembejön egy ismerősünk megosztása, miszerint így nézne ki ő, ha Hollywood-i filmsztár lenne.
Hoppá, hiszen ez nagyszerű játék, kattintsunk is rá, hogy megtudjuk, belőlünk vajon George Clooney vagy épp Salma Hayek lenne (nemtől függően persze). Először is felbukkan egy köztes oldal, már ez is teleszemetelve egyéb kattintást generáló linkekkel, meg persze a felhívással, hogy jelentkezzünk be Facebookra. Ez ugye eleve egy elég megtévesztő kérés, hiszen már bejelentkeztünk: ez itt inkább azt takarja, hogy a Facebookon belül engedélyezzük a játék futtatását, és persze mindazt, ami ezzel jár.
Egy izmos kattintás után már a Facebook felületén járunk újra, ahol felbukkan a kötelező "biztos vagy benne, hogy...?" ablak. Itt sokan boldog mosollyal kattintanak a folytatásra, hiszen ott a megnyugtatónak szánt kitétel, miszerint az alkalmazás nem kap engedélyt arra, hogy a nevünkben bejegyzéseket tegyen közzé. Ugye, milyen nagyszerű? Katt!
Innen aztán jön az adott app, ami a készítők ideje, energiája, törődése tekintetében lehet jobban vagy rosszabbul kidolgozott. Itt láthatóan a tesztjúzerem rajzolt arcával nem tudott mit kezdeni, a jelek szerint az ismerősök fotóira egy egyszerű elmosó (blur) filtert ereszt rá, és ennyi az egész.
Itt persze azonnal megkapjuk sok, nagyméretű gomb formájában, hogy azonnal osszuk meg a csodás eredményt a közösségi oldalakon, hogy aztán mást is eszeveszett kattintgatásra sarkalljunk. De nem csak ezt látjuk itt, hanem egyrészt közvetlen reklámokat (tehát az appot készítők már itt bevételre tesznek szert), másrészt egy csomó hasonlóan épületes további játékra mutató hivatkozást, amikből megtudhatjuk, hogy nézünk ki 20 év múlva, mi lenne az indián nevünk és melyik a személyes őrangyalunk. Hiánypótló mindegyik, de nem is ez a lényeg, hanem az, ha egy kicsit elkezdjük továbbgondolni, mi történt.
Tessék, itt van mindenem
Nézzük csak meg még egyszer, mire adtunk engedélyt! Az alkalmazás (illetve pontosabban annak fejlesztői) a folytatás gomb lenyomásával hozzájutottak a nyilvános profilunkhoz, fényképeinkhez és e-mail címünkhöz.
De mit is jelent ez a jövőre nézve? Egy csomó lehetőséget, amik igazából csak az alkalmazás fejlesztőinek gátlástalanságától, ötletességétől, pénzéhességétől függenek.
Nézzünk pár olyan forgatókönyvet, amelyek közül mindegyikre volt már jó néhány példa az eddigiekben!
- A publikusan elérhető fotóinkat (például profilképünket) nevünkkel és lakhelyünkkel együtt valahol, akár a világ túlfelén, akár a szomszédban olyan hirdetésekbe ágyazva láthatják viszont, amelyek például potencianövelők, szőrtelenítő csodaszerek vagy már hasonló marhaságok elégedett ügyfeleiként hivatkoznak ránk. Ezzel a hirdetett termék hitelességét igyekeznek növelni, miközben mi a tudtunkon kívül ernyedt férffiasságú, szőrös szerencsétlenekké válunk a hirdetők kezében.
- Az e-mail címünk bekerül a cég által gyűjtött adatbázisba, amelyet aztán szabadon adnak el bárkinek (akár a célzást segítendő a publikus adatainkkal kiegészítve), így aztán pillanatokon belül a lehető legcifrább levélszeméttel, visszautasíthatatlan ajánlatokkal, de akár adathalász mailekkel és egyéb gyanús spammel szórják tele a fiókunkat.
- Az egyik talán legrondább átverés-típus, amikor valaki egy ártatlannak tűnő játékot indít, amihez mi úgy csatlakozunk, mint valaki, aki szeretnémegtudni, melyik kutyafajta illik legjobban a csillagjegyéhez. Idővel azonban az app készítője átnevezi és átalakítja az alkalmazást és a mögötte levő oldalt, amiről mi nem szerzünk tudomást, csak akkor, amikor valaki esetleg felhívja a figyelmünket rá. "Mondd, Bélám, te miért léptél be a Minden Nap Új Ajánlat Szexéhes Nagyikkal alkalmazásba?"
Persze ezek mind lehetőségek, még az is lehet, hogy van pár olyan fejlesztő, amelyik tényleg csak a lájkokért és a kattintgatás közben megjeleníthető hirdetésekért gründol össze valami butácska, de figyelemfelkeltő appot. De tegyük a szívünkre a kezünket: megéri kiadni az adatainkat azért, hogy az ismerőseink pár bénán effektezett fotót, vagy viccesnek szánt "az előző életedben albán birkapásztor voltál" jellegű megosztást nézhessenek rólad? Ha már ilyen ingerenciád van, írd meg te, vagy használj valamilyen egyszerű fotóretusáló szoftvert. És közben nem kell eladnod a lelked.
