artand001bakonszeg001darvas001komadi001korosszegapati001magyarhomorog001mezosas001nagykereki001szentpeterszeg001tepe001ujiraz001vancsod001

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Ettől a naptól kezdődően egészen 2014. június 21-ig egyre hosszabbodni fognak a nappalok – először csak nagyon lassan, majd később már nagyobb ütemben. A déli féltekén pont fordítva van: ott június 21-én lesz a téli napforduló, most pedig a nyári napfordulón van a sor.

A téli napfordulóhoz a legtöbb kultúrában számos szokás kapcsolódik, és olyan ünnepségek kísérik, mint például az ókori római Saturnalia, a zsidó Hanuka, vagy maga a karácsony, melyet valószínűleg Mithrász napisten kultuszából, illetve több pogány ünnepből vett át a keresztény vallás. A IV. században I. Gyula pápa rendelte el, hogy december 25-re essen a keresztény karácsony ünnepe, mivel e nap egybeesett a téli napforduló körüli rituálékkal, amikor a pogány népek a Nap Újjászületését ünnepelték. A pápa célja a pogány ünnepek keresztény tartalommal való feltöltése volt.

És most lássunk néhány ősi szokást és ünnepet a nagyvilágból.

Magyarok

Őseink ekkor tartották a kerecseny ünnepét, a fényünnepet, mely az egyik legnagyobb ünnepnek számított. Ilyenkor volt a leghatalmasabb a sötétség, és a legerősebb a sötét erő.

Őseink ezen a napon délben, amikor a nap a legmagasabban járt, napszert tartottak és kerecsen sólymot röptettek, hogy az még magasabbra emelje a napkorongot, hogy a fény győzedelmeskedhessen a sötétség felett.

Az ünnepi tűzszer keretében két szertüzet is gyújtottak. Elsőként a nyugati szert gyújtották meg, ami a múltat és az elmúlást szimbolizálta. Szokás volt, hogy az otthonról hozott, éghető, természetes anyagból készült használati tárgyaikat - fakanalat, seprűnyelet - is elhozták, azokra rámondták sérelmeiket, bűneiket, vagy éppen azokat a dolgaikat, amiktől szerettek volna megszabadulni, majd tűzre vetették.

Ezt követően, az újjászülető fény felragyogásának örömére meggyújtották a keleti szertüzet, mely a megújulást jelképezte. A "keleti tűz" célja az volt, hogy az emberek szívét megtöltse meleggel, fénnyel, ami erőt ad nekik az új esztendőre.

A szertartások fontos része volt a rituálét követő ünnepi étkezés, az áldomás is.

Kelták

A druida hagyomány szerint az év legrövidebb napján szertartásokat tartottak a kijelölt szent helyeken. Ilyenkor a druidák a Napistent köszöntötték, és a tavasz közeledtét jelző egyre hosszabbodó napokat ünnepelték. A szabadban nagy örömtüzet gyújtottak, középen a Yule-tuskóval, amit körbetáncoltak, és hozzá  hangosan énekeltek. Minél nagyobb volt a zaj és a dáridó, annál biztosabb volt, hogy a Nap hamarosan felébred, és végre eljön a tavasz.

Germán népek

A germán kultúrában a téli napfordulóhoz kapcsolódik a Yule, ami tulajdonképpen a karácsony körüli időszakot öleli fel. Ez hagyományosan annak az ünnepe, hogy a Fény időről időre újra győzelmet arat a sötétséggel folytatott örök harcban.

Anglia

A 18. századi Angliában élt egy mulatságos szokás, amellyel az emberek a gonosz szellemeket igyekeztek elűzni karácsony közeledtével. A Yule időszakában (is) előszeretettel fogyasztottak a férfiak almabort vagy alét (ún. felső- vagy melegerjesztéssel készült tradicionális brit sör).  Azonban ilyenkor sosem egy  egyszerű szombat esti kocsmázásról volt szó: a Yule-ivászatnak külön szertartása volt, mely különös módon a betlehemezés szokásaihoz hasonlóan zajlott. Az ivászat során fakupában körbehordozták a sört, kiválasztottak a faluban egy almafát (az élet szimbóluma), himnuszt énekeltek hozzá, jó egészséget, termékenységet és hosszú életet kívánva neki. Aztán lövöldözéssel vagy más módon nagy zajt csaptak, hogy ezzel elriasszák a gonosz szellemeket. Tósztot mondtak a fa tiszteletére, majd ittak a fakupából. Mikor mindenki befejezte a tósztját, a maradék sört a földre loccsantották a fa törzse köré, s közben kenyeret vagy süteményeket aggattak az ágaira.

Japán

Ebben az időszakban tartják meg a Hari-Kuyót, azaz a Törött Tűk Fesztiválját. Már isz. 400-ban is ünnepelték. Valamikor csak a szabók és ruhakészítők ünnepe volt, ma már mindenkié, országszerte tömegek gyűlnek össze ünnepelni. Mindenki, aki valaha életében vett már tűt a kezébe.

Ilyenkor speciális szentélyt építenek a tűk számára, ahol fogadalmi ételeket, ollókat és gyűszűket helyeznek el. A szentély közepére tofut állítanak ki, ebbe szúrják az elgörbült és törött tűket. Közben a varró különleges imát mormol, hálát adva a tűnek az elmúlt évben tett jószolgálatért. A törött varrószerszámok a szertartás végén a tenger mélyén lelik meg végső nyughelyüket, miután a hívek papírba csomagolják a tofut és vízbe dobják kinn a nyílt tengeren.

Forrás: kulturpart.hu, idojaras.hu, web.tvnetwork.hu, tudoemberekiskolaja.hu

You have no rights to post comments