Nem lényeges megnevezni, miről van szó, egyrészt azért, mert most nem az a fontos, másrészt, mert úgyis mindenki tisztában van vele a nélkül is. Sokak szerint ez az a műsor a Győzike Show mellett, amit az emberek árgus szemekkel néznek, csak nem vallják be. De miért is nem? Méltatlannak találjuk, hogy minket ilyen egyáltalán érdekel, hogy mohó kíváncsisággal kukucskálunk, hogy szeretünk - akár jogtalanul is - belenézni mások legintimebb élethelyzeteibe is?
Természetesen vannak, akiket hidegen hagynak az efféle „néznivalók”, de beismerhetjük, hogy emberi természetünkbe van kódolva, hogy kritikus szemmel kommentáljuk a másik ember viselkedését. Ezzel nincs is semmi baj, hisz a véleményalkotó hajlam nagy kincs manapság. A gond ott kezdődik, ha csak a rosszon szörnyülködünk, és nem derülünk a pozitívumokon. Habár a szóban forgó sorozatot sugárzó csatorna már az illúziót is elvette tőlünk, hogy akármiben is dönthetünk azzal kapcsolatban, kit akarunk „nézni”, tipikusabbnál tipikusabb jellemeket tol elénk; van itt minden: tesztoszteron túltengéses sportembertől modell karriert dédelgető „Barbie girl”-ig.
Szexből, intrikából, agresszióból, érdekellentétekből nem lesz hiány, amint egy hírportál is ígéri. Tényleg ez kell nekünk? Békétlenséggel, durvasággal, emberi kapcsolatok, érzések végletekig való torzításával tudnak a képernyő elé betonozni minket? Nem elkeserítő, ha azért kapcsoljuk be a tévét, hogy ajtócsapkodós veszekedésekben „gyönyörködhessünk”? Valóban az a szimpatikus, akiből a legkacifántosabb obszcén szóláncok ömlenek, vagy aki a legtovább vetkőzik a szereplőválogatáson? Nincs már más értéke egy nőnek, amiért kíváncsiak lennénk rá, csak a testi adottságai révén érhet el figyelemfelkeltést, azzal, hogy hangoztatja, nem sok meló őt ágyba vinni? Az „alkoholkapacitás” űrmértéke az érdem mércéje? A harsány közönségesség már viccesebb, mint az intelligenciában rejlő minőségi humor?
Nem azt mondom, hogy el kell határolódni a realityktől. Ha érdekel, ne vonjuk meg őket magunktól, de ne vegyék át a valóság szerepét az életünkben. Még ha a reality azt is jelenti, hogy „valóság”, jól tudjuk, hogy ez nem minden esetben helytálló. Egyes kutatások szerint az emberek azért szeretik a folytatásos műsorokat, mert egy idő után azonosulni tudnak a hozzájuk legközelebb álló karakterrel, így szinte magukra húzzák az adott „szereplő” sorsát. Ez is abban gyökerezik, hogy szeretjük azt hinni, tevékeny résztvevői, és nem csak passzív nézői vagyunk a látottaknak. Figyeljünk arra, kit választunk „magunkénak”, kit tekintünk példamutatónak, kit elrettentőnek. A manipuláció „rádióhullámokban” szivárog ítélőképességünk réseibe.
