A pislákoló gyertya fényében,
A feltámadás reményében
Követjük emlékeink árját.
Őszi eső csapdossa a párkányt.
Higgyük, hogy még találkozunk,
Ha meghalunk, nem elkárhozunk,
Hanem mennyei boldogságban,
Ott fenn, az ígért hazában
Lelkeink összeforrnak,
Bűneink tisztára mosódnak.
Úgy élünk majd, oly harmóniában,
Ahogyan meg van írva a Bibliában.
De addig, itt lenn, örök harcban,
Halljuk meg a csendet a zajban,
Érezzük a jót az emberekben,
Lássuk meg a fényt a szemekben.
Nem azért teremtett Istenünk,
Hogy egy életen át keseregjünk.
Jóságában nem szenvedünk hiányt,
Odaadta értünk egyetlen Fiát.
Isteni tervet át nem láthatunk,
Holtat közénk vissza nem hozhatunk.
Csak élünk, ameddig élhetünk.
Szent ajándék minden lélegzetünk.
