Tudod-e milyen a szakadék szélén állni,
Milyen még az óceán legsötétebb mélyét, alját is látni?
Tudod-e milyen onnan lassan, küszködve felfelé kúszni-mászni,
Tudod-e milyen a sötétségben botorkálni?
Tudod-e milyen érzés, mikor nem tudsz hová menni?
Mikor semmi, amit teszel, nem tud boldoggá tenni?
Mikor az ürességet tudod csak inhalálni,
Az utolsó gyertya mellől felállni,
És jön valaki, aki bensőd kristályokkal tudja kitölteni, téged beteljesíteni?
Tudod-e milyen a szürkét kiszínezni?
Tudod-e milyen, míg újra a föld felszínén tudsz járni?
Tudod-e milyen olyat találni, akivel a sötétség után a teljes fényözönben tudsz állni?
Mikor mennyit nyöszörögsz egy szeretlekért, aztán tökéletes igazzá tud válni, és nem kell többé keresni?
Tudod-e milyen az örökkévalóság szárnyán szállni?
Tudod-e milyen minden reggel mosollyal kelni,
Már gondolatban is mosolyogni?
Végre a fényt, az értelmet meglelni?
Tudsz-e önmagaddal szembenézni?
Mersz-e szállni?
Tudsz-e úgy álmodni, hogy nem félsz szembeszállni,
Elég volt már a többieknek mindig megalázkodni!
Tudod-e milyen érzés HAZAÉRNI,
Minden percet mélyen megélni?
Tudod-e milyen a lelkeddel szembenézni?
Hogy minden álmod valósággá tud válni?
Hogy nem vagy egyedül, és nem kell többé már elmenni,
Sem félni, mert ŐK ott fognak benned maradni?
Tudod-e milyen, amikor a világ részeddé tud válni?
Önmagadat saját univerzumod szemeiben látni?
A sárban is tisztának maradni?
Tapasztaltad-e hogy bárhová mész, tudod, hogy barátok fognak várni?
Tudod-e milyen minden nap a boldogságtól sírni?
Érezted-e már a mágiát,
Hogy milyen a természet gyönyöreire rácsodálkozni,
Hogy milyen, amikor egy virág ki tud nyílni?
Tudtál-e már ÖRÖK dolgok részese lenni?
Tudod-e milyen egy dalban szerelemre lobbanni?
Két szóval mindent elmondani?
A lélegzettel is szeretet adni?
Mosolyában a nap, ahogy fel tud kelni?
Minden hajnallal újjászületni?
Szíved dobogására lépni?
Merted-e önmagad megvalósítani?
A saját boldogságod megálmodni?
Hitted-e, hogy az életeddé tud válni?
Tudod-e milyen érzés öröknek lenni?
És ha azt fogod mondani, Te is tudod, érezted, igen, és találkozunk az életben,
Akkor tán tudunk majd egymásnak mesélni
Milyen igazán élni!
