Honfoglalásunk idején elsődleges volt az íjak szerepe, s kötelességünk ápolni a múltunk hagyományait. Dr. Tóth Szilárddal, a Debreceni Egyetem docensével beszélgettünk íjászatról, nemzeti hagyományőrzésről.
Hogyan került kapcsolatba az íjászattal? Ma a Fehérlófia Hagyományőrző Íjász Egyesület alelnöke, feltételezem, nem tegnap fogott először íjat a kezében.
Mindössze két éve kezdtem el foglalkozni íjászattal, ezért is tartom óriási megtiszteltetésnek, hogy az egyesület alelnöke lehetek. Egyesületünk elnöke, vezetője Jónás Péter, neki is köszönettel tartozom. A nagyobbik lányom szeretett volna íjászatra járni, akkor én elkezdtem keresni, hogy hol van erre lehetőség. Ismerősöktől szereztem információt, végül elkísértem a lányomat edzésre. Harmadik alkalommal kérdezte az egyesület vezetője: nincs kedvem nekem is kipróbálni? Már másodjára is nagyon jól ment, még be nem sötétedett, lőttünk. Majd a kisebbik lányom is elkezdte az íjászatot, majd ő is abbahagyta – csak én maradtam ott. Nagyon sok szülő járt úgy, mint én. Rendszeresen indulunk versenyeken; létezik például a történelmi verseny kategóriája. Nekem eddig három bronzérmem van, cél egy fényesebb érem megszerzése. Egy verseny hat-hét óra is lehet nehéz terepen; állóképesség, akaraterő, kitartás szükséges, az elejétől a végéig összpontosítanunk kell. Korábban sosem hallott tájakat ismerhettünk meg a versenyek közben – nem kell ehhez külföldre menni, hazánkban is vannak nagyon szép, még felfedezetlen tájak.
Mennyire költséges elfoglaltság ez? Kinek ajánlatos kipróbálni, mennyit számít a nyers erő?
Ez a sport teljesen kiegyensúlyozottá teszi az embert, hozzájárul az aktív pihenéshez. A lövés sikere hetven százalékban mentálisan, azaz fejben dől el. Egy verseny viszont megköveteli az állóképességet, nehéz terepen – például dzsungelban, sűrű erdőben – kell helyt állni. Sokszor ráfogják, az íjászat biztosan nagyon költséges. Pedig nem! Harmincezer forintból már tökéletes felszerelést lehet vásárolni, nem egyszerre kell mindent megvenni, fokozatosan lehet kiegészíteni. Egy ilyen felszerelés használható edzésen is, versenyen is. Kell egy nagyon erős íj, védőeszközök, tegez, meg legalább hat vessző – kezdetnek ennyi bőven elég, később havonta ajánlott kiegészíteni. Bárki nyugodtan kipróbálhatja az íjászatot, legyen gyerek, egészen fiatal vagy idős. Tagjaink jobbára férfiak, de nagyon örülünk akkor is, ha egy nő szeretné próbára tenni íjásztudását. A fiatalokat is szeretnénk még jobban megszólítani: álljanak fel a televízió, a videojátékok elől, legyenek jó levegőn, mozogjanak.
Milyen lehetőségei vannak egy megyénkben élő, az íjászat iránt érdeklődő laikusnak? Miért ajánlaná egy kezdőnek?
Debreceni edzéseinkre bárkit szeretettel várunk; téli időszakban a Szent Anna utcában található Szent József Kollégium tornatermében vagyunk, vasárnaponként fél öttől fél hétig. Nyáron a Vidámparkban van a lőterünk, akkor szabadabb a mozgásterünk, korábban tudunk kezdeni, később tudunk végezni. Több bemutatót is tartunk, ezek szervezését alelnökként én végzem. Többféle lövéstípust, különböző harcmódokat mutatunk be. Látványos koreográfiákat hozunk létre, múltkor például Nagyváradon léptünk föl egy gyors és hatékony lövészbemutatóval, szinte mindenki könnyekig meghatódott. Szeretnénk, ha az íjászat egyre nagyobb népszerűségnek örvendene, nemzeti sportjaink szintjére emelkedne. Honfoglalásunk idején elsődleges volt az íjak szerepe; sajnos azóta háttérbe szorult, pedig történelmünk része.
Csillogó szemekkel beszél az íjászatról. Kollégái mit szólnak a hobbijához? A Debreceni Egyetem docenseként dolgozik, oktatási és kutatási területe többek között a növénygenetika, a biotechnológia, a vetőmagtermesztés.
Szinte mindenki tud róla, mindenki érdekesnek találja. Először azt gondoltam, a munkahelyemen ez gondot okoz majd, de szerencsére mindenki kedvezően, támogatóan viszonyult hozzá. Ha viseletben vagyunk, akkor mindenki csak elismeréssel tekint ránk. Hobbim korábban nem volt, csak a munkának éltem. Most azt mondom, amit íjásztársaim határon innen s túl: mindhalálig íjászat!
