Bizonyára sok futsal rajongó számára ismerős Tihanyi Csaba neve, aki az MFVC Futsal csapat hálóőre, nem mellesleg a magyar futsal válogatott egyik kapusa is. Mostani interjúnk alanya a sportos és még sportosabb életmódra nevelő Tihanyi Csaba. Pár gondolatban Őt mutatjuk be most Önöknek.
Kedves Csaba, kérlek mutatkozz be olvasóinknak! Mit tudhatunk rólad?
Tihanyi Csabának hívnak, Kalocsán születtem. 5 éves korom óta sportolok, előbb szertornáztam, majd 11 éves koromtól vagyok igazolt labdarúgó. Szegeden végeztem testnevelő tanárként. Ott találkoztam először a futsallal is. Már főiskolás éveim alatt is edzettem gyerekeket, nagyon megszerettem ezt a szakmát és tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni tovább. 2008-ban kerestek meg Berettyóújfaluból és azonnal igent mondtam, Mezei Józsi bácsi fanatizmusa és tervei nagyon ösztönzőek voltak számomra. Nagyon boldog vagyok ebben a közösségben, itt képzelem el a jövőmet menyasszonyommal.
Az MVFC futsal csapatában kapusként őrzöd a hálót, emellett az ifjakat is edzed. Mennyire hozzád illő ez a feladat?
A kapus pozíciója a futsalban sokkal meghatározóbb, mint nagypályán, nagyobb teher hárul rá. Én ezt szeretem és próbálok megfelelni a kihívásoknak. Emellett tervezem a jövőmet is, szeretnék tanítani is és 4 éve vagyok edző az utánpótlásban. Arról, hogy mennyire hozzám illő ez a feladat? Talán a gyerekeket kellene megkérdezni, de a folyamatosan bővülő létszám pozitív visszacsatolás lehet számomra. Jó kis közösség alakult ki az elmúlt években, nem csak a gyerekekkel, de a szülőkkel is jól lehet együtt dolgozni. Ennek a légkörnek a kialakításában nagy szerepe van Feri bácsinak (Szántó Ferenc) és Robi bácsinak (Nagy Róbert) is, velük teljes az edzői „stáb”.
Melyek voltak életed legszebb, legmeghatározóbb sportélményei?
Az egész életem a sportról szól, rengeteg élménnyel lettem gazdagabb. Büszke vagyok minden eredményre, legyen az bajnoki cím, kupagyőzelem, válogatottság vagy a gyerekekkel egy verseny, ahol boldogan jönnek le a pályáról, mert jól érezték magukat a sport által.
Az idei Futsal EB-n a magyar válogatott egyik kapusa is voltál. Jelentett-e ez nagy terhet? Vagy éppen megtiszteltetés volt?
Eljutni egy világversenyre óriási siker és megtiszteltetés. Szenzációs mérkőzéseken lehettem a csapat hasznára, nagyon büszke vagyok rá. Címeres mezben hallgatni a himnuszt több ezer magyar torkából felemelő érzés, örök emlék nekünk.
Pályafutásod során voltak-e, vannak-e példaképeid?
A nagypályás múltamból talán Peter Schmeichel volt, akinek a tudása és mentalitása magával ragadott. Futsalban a testalkatomból kifolyólag az alacsonyabb, fürgébb kapusokat szeretem jobban, mint Tiago vagy Cidao. Utóbbi ellen a 2 évvel ezelőtti Futsal Cup-on játszottunk egymás ellen, nagy élmény volt.
Munkád mellett mivel töltöd a szabadidődet?
Kevés szabadidőm van, jelenleg a pihenés tölti ki. De nagyon szeretek kerékpározni és a túrázás is közel áll a szívemhez. Mint olvasható, tényleg minden gondolatom a sportolás, az egészséges életmód körül forog és ezt az életszemléletet szeretném a tanítványimba is elültetni.
Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre! Neked és a csapattársaidnak is érmekben, eredményekben gazdag jövőt kívánunk!