Amikor a jobb csapat veszít.
Ismét bebizonyosodott, hogy a sportban sem mindig a jobb csapat nyer. Berettyóújfaluban sokszor előfordult már ez, hiszen hányszor kellett a győrieknek vesztesen elhagynia a Morotva-ligetet úgy, hogy erősebb gárdaként hajtottak fejet a győztes Mezeisek előtt? Hasonló dolog történt pénteken este a Mezei-Vill-Dunaferr meccsen is, csak most épp mi voltunk kárvallottak.
A vendég dunaújvárosiak egy távoli lövésből már a tizenhatodik másodpercben előnyhöz jutottak (0-1). Várható volt, hogy nehéz meccs lesz, Tihanyiéknak azonban hamar sikerült még nehezebbé tenni a dolgukat. A hátrány ellenére továbbra is bíztunk abban, hogy a néhány héttel korábbi „odavágón” tapasztaltnál jobb játékvezetés mellett vissza tudunk vágni az akkor elszenvedett vereségért és ezzel életben tudjuk tartani az érmes reményeinket is. A sporik szintén megérezték, hogy ezen a találkozón nekik bizonyítaniuk kell és bő tíz perccel a meccs megkezdése után éles szemmel kiszúrták a Mezei-Vill kispadján ülő Turzó József öltözetét. Szerintük ugyanis nem egyeztethető össze a tréner fehér színű pólója a versenykiírással, mert a Dunaferr játékosai ugyancsak fehér mezt viselnek. Hogy ez miképp okozhatna problémát, arra csak tippjeink vannak, talán arra gondoltak, hogy a lecserélt vendégjátékosokat megzavarhatja a fehér szín és véletlenül a Berettyó kispadjára ülhetnek le. Nem tudjuk, nem is derült ki, mert sikerült megelőzni a katasztrófát azzal, hogy az ominózus felsőt pirosra cserélték. (Szerencsére a játékvezetői asztal közelében ülő orvosnak és biztonságiaknak nem kellett lecserélni a fehér ingeiket.) Természetesen, míg a játékvezető sporttárs és a Turzó mester az öltözködésről vitatkoztak, a játék javában folyt a pályán, de hát vannak fontosabb dolgok, is mint a mérkőzés.
Maga a meccs inkább izgalmas volt, mint jó. A hátrányba került MVFC gőzerővel támadott, a Dunaferr védekezett, ölte a játékot, Vargáék kontrákkal és hosszan előredobott labdákkal igyekeztek veszélyeztetni. Hiába a sok hazai kisérlet, Revelandról és lövésekbe bevetődő újvárosiakról minden kijött, de előfordult, hogy a kapufa mentette meg a Dunaferrt a góltól. Persze, a másik oldalon Tihanyinak is akadt dolga, a veszélyes előreívelések tisztázása mellett néhány esetben bravúrra is szüksége volt. A tizenhetedik percben góllá érett a hazai mezőnyfölény. Rábl pörgetésére már nem volt újvárosi gyógyír, a hat-hét méterről pontosan helyezett labda Reveland mellett éppen befért a jobb alsó sarokba (1-1).
A Mezeinek az egy pont kevés lett volna, ezért nem véletlen, hogy a második játékrészre egy győzni akaró Berettyó jött ki, míg vendégek tovább folytatták kontrákra épülő defenzív játékukat. Szinte felborult a pálya, még az első félideinél is nagyobb volt a hazai mezőnyfölény. A kapura lövésekről és a labdabirtoklási arányról sajnos nincsenek pontos statisztikáink, pedig valószínűleg érdekes számokkal szolgálna. Trencsényiék próbálkoztak közelről, távolról, akcióból, pontrúgásból, de Reveland továbbra is hibátlanul, eksztázisban védett. Ahogy ilyenkor lenni szokott, a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat, Varga egy kapu előtti labdaszerzést követően ismét előnyhöz jutatta a Dunaferrt (1-2). Újra az egyenlítésért kellett támadnia a Mezeinek. Nagy volt a tét és az idő múlásával a feszültség is egyre nőtt, ezzel együtt a szabálytalanságok száma is. A 35. percben az öt a négy elleni játékra váltó Berettyó - Rábl révén - egy kipattanó labdából ismét egyenlített (2-2). Egy perccel később egy kontrából Szabó akár a vezetést is megszerezhette volna, de közelről a kapufát találta el, a labda pedig onnan Reveland kezébe pattant. A helyzetet követően nem sok hiányzott, hogy az indulatok végleg elszabaduljanak, mert az akció során egy vendégjátékos a felezővonalnál földre került és az újvárosiak szerint az esetnél szabálytalanság történt. Fél perccel később már nem foglalkoztak az esettel, mert Varga egy kavarodás végén valahogy a kapuba tudta juttatni a labdát és újra előnyhöz jutatta csapatát (2-3). Az utolsó percekben a Mezei mindent megtett az egyenlítésért, de az újvárosiak védelmét már nem tudták újra mattolni.
Ezen a mérkőzésen ugyan a Berettyóújfalu játszotta inkább a futsalt, azonban a Dunaferr kontrázós védekezése ezúttal hatásosabbnak bizonyult. A vereség az MVFC számára azt jelenti, hogy a bronzérem megszerzéséhez a hátralévő mérkőzéseken már nem veszíthetnek újabb pontokat, ugyanakkor az újvárosiak ezzel a győzelemmel hatalmas lépést tettek az ezüstérem felé.
MVFC-Berettyóújfalu–Dunaferr Renalpin FC 2–3 (1–1)
Berettyóújfalu, 400 néző
Vezette: Szilágyi, Veres
MVFC: Tihanyi – Komáromi, Szabó, Rábl, Dávid.
Csere: Klochko, Harmati, Trencsényi, Stanic, László, Mezei, Vulovics.
Vezetőedző: Turzó József.
Dunaferr: Reveland – Hosszú, Klacsák, Horváth, Varga.
Csere: Rigó, Schrancz, Aradi, Ivacs, Fridrich, Gorjanácz, Csányi.
Vezetőedző: Fehér Zsolt.
Gól: Rábl (17., 35.), illetve Varga (1., 29., 37.)
Sárga lap: Komáromi (18.), Szabó (39.), illetve Horváth (31.), Schrancz (37.), Fridrich (40.)
Turzó József (MVFC): Nagyon sajnálom a játékosaimat! Úgy gondolom, hogy sokkal jobban játszottunk az ellenfelünknél, de sajnos a helyzeteinket nem tudjuk értékesíteni, még a gólvonalról sem. Igaz, Reveland Zoli megint eksztázisban védett, ettől függetlenül illet volna egy picivel több gólt lőnünk. A mérkőzésen hiába volt a kaput talált lövések tekintetében 18-8 a mi javunkra, a labdarúgás „igazságtalan”, mert gólra játsszák… Jobbak voltunk, ennyit tudok mondani. Köszönöm a játékvezetőknek, akiknek sikerült átöltöztetni, a les-szabály értelmében. Ilyet még nem éltem át, köszönöm!
Fehér Zsolt (Dunaferr): Mindenekelőtt is a csapatomnak szeretnék gratulálni, a srácok erőn felül teljesítettek! Több sérültünk is volt, de mégis mindenki vállalta a játékot és végig is játszotta a mérkőzést. Úgy gondolom, hogy a mai nap mindenben a Berettyóújfalu fölé nőttünk, legfőképpen lelkesedésben. Akarás nélkül ez a győzelem nem sikerülhetett volna. Tudjuk nagyon jól, hogy a Berettyó előttünk jár, bár ha most a tabellára nézünk, akkor nem ezt láthatjuk. Nagyon büszke és boldog vagyok, hogy itt tudtunk nyerni és ezzel egy óriásit léphettünk az ezüstérem felé, amit a csapat történetében először hódíthatnánk el.
