A kitartás meghozza a gyümölcsét, vagyis az álmok valóra vállnak? Talán mindkettő igaz a mai beszélgetőtársamra is, aki nem más, mint Molnárné Körmöndi Katalin.

Két lány gyermek boldog édesanyja. Munkája mellett édesanyaként, feleségként és futóédesanyaként is valóra váltja álmait. 2013-ban épp a Berettyóhír hasábjain jelent meg, hogy Berettyóújfaluból is többen részt vettünk a Debrecenben megrendezett Rotary Futófesztiválon, ahol a Berettyó-parti Baráti Futók néhány tagjai is félmaratoni távot teljesített. Ekkor Kati is odaírta kommentbe, hogy „én is ott futottam”. Barátságunk, futós ismeretségünk innen indult. Ma őt mutatjuk be néhány mondatban. Hogy miért is kerestem fel? Akarata, a futás iránti érzett szeretete meghozta gyümölcsét, 2015. októberében a Spar maratonon teljesítette élete első, de nem utolsó maratonját. Ennek apropójaként mutatjuk be Katit.

Mikor kezdtél el futni?

2011 augusztusában kezdtem el a futást. Emlékszem 1 perc futást -1 perc séta követtet. Ezzel kezdtem, ezt ismételtem nyolcszor egymás után. Ez volt az első edzésnap - mondta Kati mosolyogva. Majd szépen lassan jöttek a sikerélmények. Az első 5-10-13-15 km-es futásaimat sok-sok 21 kilométeres táv követte.

Melyik volt életed első futóversenye? Ott milyen távot futottál?

Az első versenyemre 2012 áprilisában került sor, mely a Debreceni Kilométerek által szervezett, húsvéti 7,5 km-es futás volt Debrecenben. Innentől kezdve nem volt megállás. Az ezt követő év tavaszán teljesítettem első félmaratoni versenyemet is. Majd néhány futóversenyen is részt vettem: a Brutál futáson, a Kékes csúcsfutáson, és különböző terepfutó versenyeken is indultam.

Édesanyaként, alkalmazottként hogyan tudod beosztani az idődet?

Nagyon nehéz, mivel 2 műszakban dolgozom a Gróf Tisza István Kórház sebészeti osztályán, mint szakápoló. Sokszor 48 óra sem lenne elég. Évek óta a munkabeosztásomhoz kell igazítani a futóedzéseimet. Viszont a legnagyobb sikernek azt tartom, hogy meg tudtam tartani az egyensúlyt a család-munka-futás között! Megemlíteném a barátaimat is, mert soha nem hanyagoltam el őket a futás vagy egy nehezebb felkészülés miatt. Most, miközben válaszolok a kérdéseidre, jelenleg is főzök, aztán futni megyek, majd délután két órát csak a gyerekeimmel foglalkozok, és este dolgozni megyek. De így kerek az életem.

A családod támogat ebben?  

A család maximálisan támogat mindenben. Versenyekre is időnként elkísérnek, persze nincs rájuk erőltetve semmi. Örülnek a sikereimnek, ők tudják, mennyi munka van benne és nagyon büszkék rám! Tiszteletben tartják a hosszú futásaimat, bár ezeket igyekszem iskolaidőben teljesíteni, hogy mire hazaérnek én is otthon legyek. Elfogadták, hogy sokszor nem tudunk együtt étkezni, mert éppen akkor van időm futni, de soha nem mentem ki addig, amíg a főzéssel, itthoni teendőkkel kész nem voltam. Ha versenyre utazom, a férjem szülei vagy a sógornőmék is szívesen besegítenek.

Tudatosan készültél a maratoni versenyre? Volt-e edzésterved, amit követtél?

Véleményem szerint a nagyobb versenyeket felkészülés nélkül nem érdemes csinálni. Nem szégyen tanácsot, edzéstervet  kérni. A maratonra való felkészülés hosszú folyamat, minden szépségével, nyűgével együtt egy hatalmas küzdelem. Természetesen hozzátartozik a felkészüléshez a megfelelő táplálkozás, folyadékbevitel és a vitaminok pótlása is. Nekem ez 26 hét kemény munka volt. Bizony volt olyan, amikor azt mondtam, hogy elegem van az egészből, én ezt nem csinálom tovább... De egy álom csak egy álom egészen addig, amíg igazzá nem teszed!

Mesélnél nekünk egy picit a verseny menetéről? Az első maraton nyújtotta érzéseidről?  Hogy érezted magad a verseny ideje alatt a 42095 méteren? Volt-e holtpontod?

Maga a verseny leírhatatlan, közel 8000 maratoni futóval együtt taposni az aszfaltot esőben, szélben, hidegben csodálatos érzés volt. Holtpont nélkül a 35. km-ig szépen, megtervezett tempóban ment a futás, innen pedig vitt a lábam. Végig tudtam, hogy sikerülni fog, mert komolyan, kitartóan, alázattal készültem! A célban természetesen örömkönnyek, hogy megcsináltam, majd jött a hála érzése. Hálás vagyok azért, hogy ezt megélhettem. Talán ilyenkor többet ad a Jó Isten, mint amit megérdemlünk, de talán  azért, mert ő is kedvét leli benne. Szeretnék még maratont futni, nyilván ez már az idő javításáról fog szólni.

Vannak-e példaképeid?

Sorolhatnám a neveket, mert bizony rengeteg kiváló amatőr hobbifutó van kis hazánkban. De akiktől én a legtöbb motivációt kaptam az Lubics Szilvia 3 gyermekes ultrafutó, hatszoros Spartahlonista, ötszörös magyar bajnok. Tomán Edina, aki gyakorlatilag fél tüdővel lett ultrafutó, lazán lefut hetente 100-150 km-t. Hatalmas élni akarással talpra állt, többször újra kellett kezdenie a futást. Ők az igazi példaképeim!

Mit kaptál még a futástól?

Sok-sok élményt, ismerőst és jó néhány barátot szereztem a futás által, és veletek (a Berettyó-parti Baráti Futókra gondolok) a futás a közös nevező.

A futás mellett van-e egyéb hobbid?

Imádok olvasni. Tehát vagy olvasok, vagy futok - tette, hozzá mosolyogva. És természetesen, várom a következő közös futást.

Köszönöm, hogy válaszoltál kérdéseimre, remélem, még sok közös versenyen futunk együtt.