A férfi kézilabda csapatunk szombaton este a Hajdúböszörményt fogadja a Kabos Endre Sportcsarnokban. Az őszi szezon értékelését és a tavaszi célokról Kucskár Imre, a csapat trénere számolt be.

A bajnokság megkezdése előtt úgy gondoltuk, hogy az előzetesen a csapat elé célként kitűzött feladat, az első négybe kerülés huszonhat ponttal elérhető. Abban a leosztásban, hogy itthon legalább tizennyolc pontot szerzünk és idegenben is legalább nyolc egységet sikerül összekaparnunk. Ehhez ősszel szerettünk volna 12-13 pontot szerezni. Ezt alaposan túlteljesítette a csapat, hiszen 17 pont került a karácsonyfa alá. Ez elsősorban a bravúros idegenbeli teljesítménynek volt köszönhető, ugyanis hazaiként 8, vendégként 9 pont volt a termésünk. Ez jó hír, viszont az is látszik, hogy az előre tervezett 26 pont nem lesz elég az első négy hely megszerzéséhez. Így a kedvezőtlen tavaszi sorsolás ellenére jó lenne legalább 14 pontot gyűjteni.

A nyárvégi edzéslátogatottság a szokásost idézte: volt, aki többet tudott járni, volt, aki kevesebbet, ezért a bajnokság elejére nem volt egységes állapotban a csapat. Ám ahogy jöttek a mérkőzések, egyre jobban sikerült utolérni magunkat. A jól sikerült abonyi torna adott egy kis önbizalmat, de az első, hajdúböszörményi mérkőzésünkön még a küzdeni tudásunknak köszönhettük a pontszerzést. Ezután, mint később kiderült, a közvetlenül mögöttünk végző három csapattal játszottunk és sikerült mind a hármat legyőznünk. A Kazincbarcikát már jó játékkal vertük meg, de az igazi lökést a miskolci meccs adta a csapatnak. Eléggé sok gonddal küszködtünk azon a héten, ennek ellenére a mérkőzésen nagyon fegyelmezetten, kitűnő játékkal sikerült nyernünk. A Kisvárda ellen a lendület vitte a csapatot, bár volt egy tízperces megingás, viszont a többi ötven percben mi játszottunk jobban, így megérdemelten zsebeltük be az újabb két pontot. Következett a Hajdúnánás idegenben, majd a Mátészalka itthon, az előbbi csapatot sajnos csak megszorítani tudtuk, míg az utóbbi, igencsak tartalékos szabolcsiakat könnyedén vertük. Ezután egy igazán bravúros győzelmet sikerült aratnunk Tiszavasváriban, ami az első volt ellenük idegenben.

A bajnoki címre pályázó Nyírbátor elleni hazai mérkőzésen nagyon rosszul kezdtünk és ezt a különbséget a végére sem sikerült ledolgoznunk.

Az utolsó három mérkőzésen viszont újra szárnyalt a csapat! Előbb egy biztos győzelem Bőcsön, majd egy bravúros Fehérgyarmaton - itt húsz éve nem sikerült győznünk -, végül egy magabiztos itthon a DEAC ellen – ez volt a sorrend.

Elmondható, hogy az egész szezonban nagyon jó volt a támadójátékunk, mindössze háromszor dobtunk harminc gól alatt, igaz, ezeket, meccseket nem is nyertük meg. Remélem, hogy támadásban tudjuk tartani a szintet és a védekezés feljavításával elérjük a dobogót. A védőmunkánkon sokat kell majd dolgoznunk, de azt is látni kell, hogy itt esett ki a legtöbb ember. Ha a sérültjeink egészségesek lesznek és utolérik edzettségben a többieket, akkor még több embert tudunk forgatni, ami remélhetőleg mindenkire jó hatással lesz. Nagyon jó egyéni teljesítményeket láttunk a srácoktól, ráadásul mindenki a csapat érdekét tartotta elsődlegesnek. Jellemző, hogy miközben mi lőttük a második legtöbb gólt a bajnokságban, a góllövőlistán az első tizennégyben még sincs játékosunk. Sehol máshol nem oszlottak így el a gólszerzések, mint nálunk, a mi csapatunkban három játékos dobott ötven és hat játékos dobott negyven gól felett. A góllövőlistán a 15., 16., 18., 23., 24., és 30. helyeket foglaljuk el, valószínű ez a kiegyensúlyozottság is hozzájárult a jelenlegi  szereplésünkhöz. Ami számomra furcsa, hogy a kreatív támadójátékunk ellenére sokkal kevesebb hétméterest lőttünk ellenfeleinknél és a kiállításokból is nálunk volt több. Itt kell megjegyeznem az egyetlen igazán kritikus oldalunkat: sokkal jobban kell lőnünk a megítélt büntetőinket.  

Akkor beszéljenek a számok!

Tizenegy mérkőzésen 8 győzelmet, 1 döntetlent és 2 vereséget értünk el, azaz a lehetséges huszonkettőből tizenhét pontot szereztünk meg!

A lejátszott hatszázhatvan perc alatt 344 gólt dobtunk és 297 gólt kaptunk.

Ellenünk 64, míg ellenfeleinkkel szemben 62 alkalommal ítéltek kiállítást.

Amíg mi 61 %-os hatékonysággal lőttük be a heteseket (41-ből 25-öt), addig az ellenfeleink 79 %-al 62-ből 49-et.

A góllövőink: Buczi Roland 55, Tahóczki Balázs 53, Pardi László 50, Varga Gábor 45, Kovács Ferenc 44, Papp András 39, Dandé Zsolt 28, Kovács Zoltán 18, Békési Norbert 6, Pekárovics Zoltán 2, Nagy Dávid 2, Bak Tibor és Zalkodi Ádám 1-1.

Végül az idei felkészülésről

Január 5-én ugrottunk neki a szezonnak, a szokásos heti három edzéssel. Február 8-án Nyírbátorban vettünk részt egy tornán, erősen hiányos csapattal. Itt két mérkőzést játszottunk, a Nyírbátor ellen 10 góllal kaptunk ki, a Balmazújváros NB II-ben szereplő U 23-as csapatától pedig hat góllal. Február 15-én is mentünk volna egy tornára Kunszentmártonba, de ezt végül sajnos le kellett mondanunk. Így aztán akad a csapatban, aki nem is játszott mérkőzést, ami egy nem ideális állapot. A játékoskeretben minimális változás történt: Bácsó Imre szünetelteti a játékát, míg Nagy Imrének pedig megkértük a játékengedélyt a felnőtt mérkőzésekre is. Az edzéseket a szokásos munkahelyi, iskolai és egyéb családi elfoglaltságok nehezítették, ettől függetlenül az edzéseken jó munkát végeztek a srácok, amit összességében közepesre értékelnék. A kevés edzőmérkőzés miatt sajnos egyelőre nem tudhatjuk, hogy milyen formában vagyunk. Ami viszont biztató, hogy a sérültjeink meggyógyultak, így komplett csapattal és több variációs ehetőséggel számolhatok. A legfontosabb cél a védekezés javítása lenne, és bízom benne, hogy ez sikerülni fog, mert valószínűleg nem tudjuk abban a pazar formában kezdeni a szezont, ahogy befejeztük az őszt. Biztosíthatom azonban  szurkolóinkat, hogy mindent meg fog tenni a csapat a jó eredményért! Igaz, hogy riválisainknak kedvezőbb a sorsolásuk, de a meccseket majd a pályán kell megnyerni, mi pedig ott leszünk minden kilométerkőnél! Hajrá BMSE!