Kisvárosi portál vagyunk, ezért általában helyi aktualitásokat közlünk, városunkban élő emberekkel beszélgetünk – kivéve most. Olyan szerencsések vagyunk, hogy kedves ismerősünk, Bárány Attila segítségével exkluzív interjút készíthettünk D. Nagy Lajossal, az országosan is ismert és elismert Bikini zenekar frontemberével.
Hosszú évtizedek óta van a zenei pályán, elégedett az eddigi életművével? Ha visszatekerhetné az idő kerekét a múltba, mit csinálna másképpen?
Eddigi életművemmel elégedett vagyok, apró korrekciókat persze tudnék végrehajtani, ha vissza tudnám tekerni az idő kerekét. Talán jobban kellett volna figyelnem a körülöttem lévőkre, vigyázni a társaimra, amikor nagy meggondolatlanságokat készültek elkövetni. De sajnos nem tudom visszatekerni azt a kereket.
Február 18-án volt a 30 éves jubileumi koncertjük Budapesten. Hogyan érezték magukat?
A jubileumi koncerten igyekeztünk minden fontosabb dalunkat eljátszani, persze ez lehetetlen, hiszen így is 3 és fél órás volt a koncert, s még nem is volt benne minden, amit szerettünk volna eljátszani.
Több zenekar is arra panaszkodik mostanában, hogy nehéz az új dalokat elfogadtatni a közönséggel, inkább a korábbi slágereket hallgatják szívesen a rajongók.
Nekünk általában nem nehéz „bejáratni” az új dalokat. Nem minden évben adunk ki lemezt, s amikor megjelenik egy-egy új album, a közönség már alig várja, hogy meghallgassa lemezen, koncerten.
A Bikini 1982-ben alakult, azaz három évtizede szórakoztatják a közönséget. Melyek azok a legmarkánsabb zenei változások (például műfajok, dalszövegek), amelyek végigkísérték a zenekar életét?
Három évtizede él a zenekar, én 1985 óta vagyok tagja, s úgy érzem, a zenekar jellege azóta változatlan, az új dalokon is rögtön hallhatók, hogy ez csak Bikini lehet. Egyes dalok – mint például az Adj helyet és a Közeli helyeken - végigkísérték eddigi utamat, s ma is minden koncerten el kell játszani őket.
Mint tudjuk, a Bikini egyszer – 1992-ben – megszűnt, majd 1997-ben ismét összeálltak. Mi vezetett akkoriban a zenekar feloszlásához? Tudjuk, kezdetek óta az élő zene mellett kardoskodnak.
l992-ben már javában dúlt a playback-korszak. Egyre többször kértek a koncertszervezők, hogy ne hordjunk olyan sok felszerelést a koncertekre, vigyünk egy CD-t, azt betesszük és csináljunk úgy, mintha zenélnénk. Erre a srácok letették a kalapácsot. Nem azért tanultak zenélni, hogy hülyéskedjenek a színpadon. Aztán vártuk az alagút végén a fényt - 1997-ben meg is láttuk. Újra elkezdtük ott, ahol abbahagytuk.
Számtalan elismerést kapnak, a közönség és a szakma is elismerte, elismeri munkájukat – ha arra a nehéz feladatra kérném, hogy egyet emeljen ki ezek közül, melyiket választaná?
Minden elismerés között a legfontosabb, hogy a közönség megveszi a lemezünket, eljön a koncertre. Szakmai elismerés nem nagyon érdekelt soha, állami kitüntetés meg pláne nem.
Többször is járt a zenekarral Hajdú-Biharban. A berettyóhír.hu egy kisvárosi portál, az emberek elsősorban a helyi aktualitások miatt kattintanak – kérem, amennyiben van ilyen, elevenítsen föl egy izgalmas történetet, amely a megyénkhez köthető. Járt már Berettyóújfaluban például?
Berettyóújfaluban már többször koncerteztünk, nagyon szép város, első látásra megkapja az embert a rendezettség, tisztaság. Ha az emberek odafigyelnek a környezetünkre, akkor valószínűleg belül is nemesek.
Manapság szinte félévente van egy új zenei tehetségkutató a televízióban, hol csillagok születését várják, hol sztárból is megát keresnek. Mi a véleménye az efféle műsorokról? Osztja azt a nézetet, hogy ezáltal hígul a zenei paletta, s emígyen olyanok is lehetőséget kapnak, akiket különben a tehetségük nem predesztinálna erre?
A tehetség olyan, mint a növény, ami a kövek alól is kinő. A tehetségkutató-versenyekkel az a baj, hogy olyan, mintha a háznak először a tetejét építenék meg, csak aztán próbálnák alárakni a falakat. Kezdőzenész koromban évekig jártuk az országot, bálokban játszottunk 7-8 órát egy éjszaka. Minden sikerdalt tudni kellett, állandóan próbáltunk. Így tanultuk meg a szakmát, így szereztünk rutint.
Van kedvenc magyar vagy külföldi énekese, előadója, zenekara?
Sting, David Bowie, Whitesnake, Midnight Oil, Rammstein – a külföldiek. A magyarok közül a Hooligans és a Republic.
Keveset tudunk a magánéletéről. Három gyermeke van, lesz közülük valaki, aki követi a zenei pályán?
A gyermekeim még nem döntötték el, hogy mihez akarnak kezdeni, de úgy gondolom, Bálint fiam lesz leginkább az, aki nyomdokaimba lép. Pont ugyanolyan a hangfekvése és hangszíne, mint nekem.
( Minden jog fenntartva! )