"Többen mondták a maraton után, hogy jó lenne, ha írnék egy kis élménybeszámolót, pár gondolatot" - Csörsz Gergely élménybeszámolója.

Valamikor karácsony környékén jött egy gondolat, hogy le kellene futni a maratont. Szerencsére a testvérem is vevő volt a nagy tervre. Először tavasszal a félmaraton volt a célkitűzés, amit Debrecenben le is futottunk. Ezután elkezdtünk hosszabb, 30 km-es és a feletti távokat futni, ez már azért komolyan megviselte a szervezetet, hozzá kellett szoktatni a lábunkat. Szeptemberben megvolt a főpróba a Berettyó-parton sikerült teljesíteni a 42,5 km-es távot. Ekkor már tudtuk, hogy meglesz, ha nem jön közbe semmi sérülés, betegség. Így 10 hónapnyi felkészülés után, irány Budapest!

 A 41.Spar Budapest Maratont, 2026.október 11-én rendezték meg. 10 000 futó állt rajthoz, azért volt bennünk izgalom. Sokmindenre kell figyelni egy ilyen táv lefutása során, főleg azoknak, akiknek nincs kellő rutinjuk benne, így nekünk is. Só és magnéziumtabletta, megfelelő energiautánpótlás és az ívóvíz. Mennyit vigyünk magunkkal, hogy azért ne is legyen nehéz, de a frissítőpontok között azért legyen, ha kell. Nehogy elfussuk az elejét és a végére ne maradjon erő. A jól bevált, kényelmes futócipő a legfontosabb. A maratonra mentálisan is rá kell készülni, mert a hideg fejre és a józan gondolkodásra nagyon nagy szükség van, főleg a holtpontoknál.  A 42,195 km-es távot 5 óra alatt terveztük lefutni, ehhez választottuk meg a tempónkat.

A családom is elkísért a versenyre, nagy erőt adott, hogy menet közben bíztattak, sokat gondoltam rájuk, hogy miattuk is meg kell csinálni, hiszen ott várnak a célban! Aztán 17 km környékén eljött a holtpont, itt eszembe jutott egy jóbarátom szava (akinek megsérült a térde felkészülés közben és szertefoszlott az álma a maratonról):

- A holtpontnál gondolj arra, hogy te megteheted és meg is tudod csinálni, én megszerettem volna, de nem tehetem, úgyhogy helyettem is csináld meg! 

Ezután nem volt gond, egy darabig még együtt futottunk a testvéremmel, aztán ő gyorsított a tempón, mert érezte, hogy van még ereje. A Margit-szigeti emelkedőt elhagyva, 30 km környékén, már biztos voltam benne, hogy meglesz. Bár a lábaim már alig bírták, lassult a tempó, de a km-ek egyre fogytak. A vége már nagyon nehéz volt, de vitt a tömeg és az adrenalin. A végén a célegyenesben már láttam a családom, ez még plusz erőt adott, ami behúzott a célba. Bevallom, megható pillanat volt, meg is könnyeztem.

Végül 5 óra 10 perc alatt sikerül lefutnom a maratoni távot. Peti, a testvérem 4 óra 55 perc alatt teljesítette. A befutóérem a nyakban, összeölelkezés, aztán elkezdett érezni a fájdalom. Két sajgó boka, beállt vádlik, tropára ment térdek és egy lila köröm. De megérte, megcsináltuk, két újfalusi srác, aki sosem futott komolyabban ezelőtt, lefutotta a maratont!

Itt szeretnék gratulálni annak a két női indulónak, akik szintén városunkat képviselték, igaz nem ismerem őket és nem is találkoztunk a nagy tömegben. De ők is megcsinálták!

Hogy miért szánja rá az ember magát ilyen kihívásokra? Miért kell időnként kilépni a komfortzónából? Talán azért, hogy megtudjuk mire vagyunk képesek, mik a teljesítőképességünk határai! Hogy megérte-e? A válaszom igen! Próbáld ki te is!

Csörsz Gergely