artand001bakonszeg001darvas001komadi001korosszegapati001magyarhomorog001mezosas001nagykereki001szentpeterszeg001tepe001ujiraz001vancsod001

Vajon mit üzen a ma emberének egy 26 mesterséget ismerő erdélyi ezermester, és hogyan látja a világot Erdélyben a TikTok-generáció? Kari Sándor „Tájak és emberek” sorozatának legújabb darabjai nemcsak a Kőrispatak menti hagyományokat hozták el Berettyóújfaluba, hanem hidat is építettek a múlt értékei és a jövő generációi között. Ennek lehettünk részesei 2026. március 24-én este a Nadányi Zoltán Művelődési Házban egy sikeres, teltházas vetítés keretében. KÉPGALÉRIA

A rendezvény iránti élénk érdeklődést hűen tükrözte a teljesen megtelt nézőtér. Először a már korábban levetített kőrispataki Szőcs család többgenerációs történetét bemutató film folytatását tekinthettük meg. A nézők a tavalyi vetítés során megismerhették Szőcs Lőrincet, aki 26 különböző mesterség művelőjeként és egy egyedülálló múzeum alapítójaként vált a közösség meghatározó alakjává. Ez az alkotás nem csupán egy szakma dokumentálása, hanem a szülőföldhöz való ragaszkodás mementója is.

A most bemutatott „Hit, remény és szeretet a kőrispataki Szőcs családban” című film a hagyományőrzés mellett a jövő felé is kaput nyit, hiszen a család 4–19 éves tagjainak világképét kutatja: azt vizsgálja, miként vélekedik a mai, internet és TikTok által meghatározott generáció olyan örök értékekről, mint a gazdagság, a hit vagy a szeretet. Az alkotó célja nem az ítélkezés, hanem a közvetett kérdésfelvetés, amely segíti a fiatalokat saját válaszaik megtalálásában.

A vetítés előtt megszólalt Ványai Gusztáv, a nagyrábéi Mezőgazdasági Hagyományok Gyűjteménye tulajdonosa is, aki a Szőcs családról szóló filmek elkészítésének ötletadója volt.

A vetítés második részében Kocs Veronika énlaki kulturális értékőrzőt ismerhettük meg, aki házi beteggondozóként dolgozott, majd az így rábízott értékekből tájházat rendezett be, elkötelezett munkájával segítve a Kőrispatak menti vidék szellemi örökségének fennmaradását.

Az eseményen id. Kari Sándorné előadásában Alföldi Géza: Csak a gyökér kitartson című versét is hallhattuk:

A Fa névtelen gyökereinek ajánlom

 

Kint a szőlőnkben, emlékszem rája,
deszka kunyhónk előtt állott
öregapám diófája.
 
Ha vihar támadt, – szőlőkötözéskor, –
dörgött az ég, csattant a villám,
füstölt az úton a felpaskolt por,
ahogy végigverte a dörgő esőostor,
bebújunk a kunyhóba. Onnan néztem,
miként robognak a felhők az égen.
 
Nagyapám a fát leste.
Vajjon, elbír-e a széllel?
Recsegett, ropogott öreg teste,
a szél a galyakat csomósan tépte,
hullott a zöld dió, áldott termése,
mozgott a föld is, ahogy a vihar rázta:
de győzte a vihart öregapám konok,
törzsekopott diófája.
 
Csak a gyökér kitartson!...
 
Még ma is hallom, –
motyogott nagyapám,
s nem lesz baj, gyerek!
Dió lehullhat,
új tavasszal terem az ág újat,
ág is nő a letépett helyére,
de ha a gyökér nem bírná tovább,
a diófának, kisunokám, vége!
 
Most is vihar, szél tépi, rázza,
de állja a vihart Árpád vezér
ezeréves, öreg diófája!
Kárpátoktól az Adriáig nyúlnak a gyökerek,
tapadnak a földre, hogy termés legyen
az örök magyar szőlőhegyen,
hogy élni tudjon: dió, levél, ágak…
…Adj, Uram, elég erőt a harcos diófának!
 
Lehull ezer dió, millió lesz holnap,
letörhet száz ág, ezer nő helyére,
s ha csupán a csonka törzs marad,
ha új tavasz zsendül, kifakad!
Uram, csak Te lássad,
hogy ezen a véres, küzdelmes harcon
a gyökér kitartson!
 
A gyökér kitartson!
 
Az ilyen alkalmak emlékeztetnek minket arra, hogy a múlt értékeinek megőrzése és a fiatal generációkkal való párbeszéd elengedhetetlen a kulturális folytonosság fenntartásához.