Bizonyítottság hiányában felmentette a nagyobb kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás, sikkasztás bűntett, valamint a hamis magánokirat felhasználása vétségének vádja alól a Debreceni Járásbíróság a volt Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Kommunikáció- és Médiatudományi Intézetének vezetőjét, külső óraadóját és oktatásszervezőjét.
Az ügyészség szerint a II.r. vádlott – V. Tibor - 2007 januárjától 2010 februárjáig a szerződésekben vállalt óraadói kötelezettségét nem teljesítette, a szemináriumokat és a vizsgákat kivétel nélkül az I.r. vádlott – V. Zoltán - tartotta meg az akkori rektor tudta és beleegyezése nélkül, az oktatást igazoló haladási naplót pedig a III.r. vádlott – V-F. Mónika – vezette. Az elsőfokú bíróság szerint azonban a vádak nem igazolódtak be.
A bírósági tényállás szerint a 2006-ban hatályba lépő új felsőoktatási törvény alapján új akkreditációt kellett összeállítani, így az intézmény több külső óraadóval szerződött - többek között V. Tiborral is. Az órákról, vizsgáztatásról haladási naplót kellett kiállítani, melynek valóságtartalmáért mind az oktató, mind az intézet vezetője felelt. 2007 januárjától 2010 februárjáig a szemináriumokat és a vizsgákat kivétel nélkül V. Tibor helyett az I.r. vádlott tartotta meg. A III.r. vádlott, V-F. Mónika oktatásszervezőként kezelte a haladási naplókat, ő készítette el a kifizetési engedélyeket is és terjesztette a rektor elé. A rektor a kifizetési engedélyeket ellenjegyezte, a pénzt – összesen 1.374.600 forintot - az I. vádlott, illetve az általa megbízott személy vette fel a főiskola pénztárából. 2010. július 1-től az I.r. vádlottat nevezték ki a főiskola rektorává, aki szakmai tanácsadói munkával bízta meg a II.r. vádlottat. V.Tibornak 450.000 és 600.000 forintot fizetett ki munkájáért az intézmény.
A Debreceni Járásbíróság ítélete szerint a vádlottak nem követtek el csalást, a jogtalan haszonszerzést ugyanis nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani. A megbízási szerződéseket a polgári törvénykönyv passzusai alapján is értelmezte a bíróság, eszerint a megbízott más közreműködőt is igénybe vehet a szerződés teljesítéséhez, és ehhez akár szóbeli megállapodás vagy ráutaló magatartás is elegendő. A vádlottak kitartottak amellett, hogy V. Tibor szakmai támogatást nyújtott az órákhoz, sőt óravázlatokkal, tematikákkal is segítette V. Zoltánt. Az, hogy a V. Zoltán által átvett megbízási díj kihez került, azt nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítania a bíróságnak. A tantárgyfelosztásból, az órarendből egyébként egyértelmű volt mindenkinek, hogy nem a II.r. vádlott fogja megtartani az órákat. Az órák nem maradtak el, a hallgatók sem kifogásolták az óra minőségét, az I.r. vádlott teljes mértékben alkalmas volt az órák színvonalas megtartására, az intézménynek nem keletkezett kára a helyettesítésből. Minden tanú megerősítette, hogy a külső óraadó alkalmazásáról szóló szerződés az akkreditáció szempontjából valóban nélkülözhetetlen volt.
Lippai Mónika bíró szerint a vádlottak nem tévesztették meg a rektort sem, hiszen Cs. Péter tudta és beleegyezése mellett készült a szerződés, illetve a tantárgybeosztásról is tudomása volt. Az eljárás során egy email is bizonyította azt, hogy maga a rektor utasította a tanszékvezetőt a külső óraadó helyettesítésére. A magánokirat hamisítás kapcsán az indoklásban elhangzott: a haladási naplóval valóban bizonyították a jogosultságot a kifizetési engedélyhez, a naplóban – mint teljesítési igazolásban - azonban a szerződésben szereplő megbízottat kellett szerepeltetni, hiszen óraadói kötelezettsége a szerződés szerint V. Tibornak volt.
Az ítélet nem jogerős, az ügyészség fellebbezett, az I. és II. rendű vádlott és védője, valamint a III. rendű vádlott védője ugyanakkor tudomásul vette az ítéletet.