Bűnösnek mondta ki a Debreceni Járásbíróság halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés bűntettében azt a négy vádlottat, akik egy debreceni szociális otthonban nem gondoskodtak kellőképpen egy idős bácsiról,ami miatt a 79 éves sértett elhunyt.
Az ügy I. rendű vádlottja, Dr. H. Marianna másfél év fogházbüntetést kapott 3 év próbaidőre felfüggesztve, emellett a bíróság 3 évre a foglalkozás gyakorlásától is eltiltotta. A II. rendű vádlottat 1 év 2 hónap fogházbüntetésre ítélte, 2 évre felfüggesztve. A III. rendű vádlott 6 hónap, a IV. rendű vádlott 1 év fogházbüntetést kapott, egy-egy évre felfüggesztve.
A bíróság tényállása szerint Dr. H. Marianna és társa hatósági engedély nélkül működtetett bentlakásos szociális otthont Debrecenben, ahol gondozási díj ellenében olyan beteg és idős emberek 24 órás gondozását vállalták, akik kórházi ellátásukat követően utóápolásra szorultak. Az ingatlanban állandó jelleggel 14 idős személyről gondoskodtak, a feladatokat dr. H. Marianna mellett egymást váltva négy szakképzett segédápoló, szakápoló, szociális gondozó látta el.
A 79 éves sértett előrehaladott Parkinson-kórban és pszichés betegségben szenvedett, csaknem 1 hónapos kórházi kezelése után, 2011 júliusában került az otthonba. Az otthon havi 100.000 forint ellenében teljes körű gondozást és ellátást vállalt – ez a napi ötszöri étkezés mellett magában foglalta a gyógyszereket és a rendszeres orvosi ellátást is. Az idős ember általános egészségi állapota néhány hét után egyre rosszabb lett, romlottak a mentális képességei és tolószékbe is került. Pszichés problémái miatt nem ritkán lekötözték, vagy gyógyszerekkel nyugtatták le, hogy „problémamentessé” váljon. A lenyugtatózott, kikötözött, kommunikációra képtelen, gyakran zavartan viselkedő sértett táplálására és folyadékbevitelére a gondozók nem ügyeltek kellőképpen. Alig két hónappal a sértett bekerülése után a reggel munkába álló ápolónő figyelt fel arra, hogy a beteg véreset hányt, jelzése alapján az I.r. vádlott az idős férfihoz kihívta a háziorvost, aki azonnal mentőért telefonált. A sértett súlyosan kiszáradt, életveszélyes állapotban került kórházba, majd a gondos ápolás ellenére 6 nappal később meghalt.
Az első-és a másodrendű vádlottak az eljárás során végig tagadták a bűncselekmény elkövetését, védekezésüket alátámasztó bizonyítékokra azonban nem derült fény a bíróságon. Az ügy III. és IV.r. vádlottja ugyanakkor elismerte felelősségét. Vallomásukból derült ki, hogy a sértettnél nem vezettek folyadék nyilvántartást, csak megbecsülték, mennyit ihatott. Lehel Frigyes bíró szerint a vádlottak nem tartották be az egészségügyi törvény előírásait, és a szociális ellátásra vonatkozó szabályokat. Az eljárás során bebizonyosodott az is, hogy az elsőrendű vádlott aktívan vett részt a szociális otthon munkájában, hiszen a többiek mind „főnökasszonynak” nevezték, így egyértelműen rá is vonatkoztak a foglalkozási szabályok. Az indoklásban elhangzott: az idős ember kiszáradt állapotát tanúként a mentősök és a kórház orvosa is megerősítette, és az sem véletlen, hogy a kihívott háziorvos is esetkocsit kért a helyszínre. A bíróságon meghallgatott szakértő kimondta: közvetett ok – okozati összefüggés van a kiszáradás és az idős sértett halála között. A vádlottak tehát nem tettek eleget kötelezettségüknek, nem biztosították a szükséges folyadékpótlást, ami az idős férfi halálához vezetett. Lehel Frigyes hozzátette: a társadalom védelme mellett Dr. H. Mariannát tiltotta el a foglalkozás gyakorlásától, hogy visszatartsa a további bűncselekmények elkövetésétől.
Az ítélet nem jogerős, az ügyészség 3 nap gondolkodási időt kért, az I. és II. rendű rendű vádlott és védője felmentésért fellebbezett, a III. és IV.r. vádlott és védője ugyanakkor tudomásul vette az elsőfokú ítéletet.