Az e-bike előnye megkérdőjelezhetetlen a kerékpáros turizmusban, a Balaton térségében pedig nem is várható érdemi előrelépés a kerékpáros szolgáltatási színvonalban megfelelő e-bike flotta nélkül – állítja a Magyar Kerékpáros Szövetség elnöke. Interjúnk második része. (Szerző: Fucskó Hajnalka)

Princzinger Pétert interjúnk első részében a kerékpárút-fejlesztésekről, a Covid-hatásról, a BalatonBike365 programról és a kerékpáros szolgáltatók szemléletformálásáról kérdeztük. Az interjú a balatoni kerékpáros turizmus jelenlegi kihívásaival folytatódik – a szerk.

Aki ma nekiveselkedik a Balaton körbebiciklizésének, finoman szólva meglehetősen változatos, helyenként kritikus minőségű utakon tekerheti le a 206 km-es távot, és a főszezonon kívül egyes – főleg a déli – szakaszokon vadászni kell nyitva tartó szolgáltatót. Mikorra érheti el a Bringakör teljes hosszán a nyugati kerékpáros desztinációk színvonalát mind az épített, mind a kiszolgáló infrastruktúrát tekintve?

Érdemes felidézni, hogy a Balaton fejlesztéséről már 1957-ben (!) egységes, regionális szemléletben gondolkodtak. Akkor ez világszenzációnak számított, ebben az időben a területfejlesztés még inkább konkrét városokra koncentrált. A Balaton természetföldrajzi adottságai turisztikai szempontból ideálisak, nagy előnye továbbá, hogy több száz kilométeres távolságból bárhonnan könnyen elérhető – a szomszédos országokból és Magyarországról egyaránt. A Balatoni Bringakör egy egyedülálló körút, amely összeköti a partmenti településeket, és egyúttal megteremti a közúti összeköttetést a parttól távolabbi településekkel.

A balatoni kerékpáros turizmus jelenlegi viszonyaival kapcsolatos, általános előítélet, hogy a legfőbb probléma a Balatoni Bringakör állapota. Az útminőség valóban az egyik fontos eleme a kerékpáros turizmus feltételrendszerének, de a Balaton esetében korántsem ez a legszűkebb keresztmetszet. Az állításom az – ugyanis ez már többéves tapasztalatom –, hogy ha a kollégáimmal bármilyen létszámú és összetételű csoportot elviszünk a Balaton bármely részére kerékpározni, életre szóló élményben lesz részük – feltéve, ha ránk bízzák az adott túrának megfelelő kerékpárok kiválasztását. Azt szoktuk mondani, hogy a Balaton a 60 perces kerékpáros programtól a 6 napos túráig „bármit tud”.

A Balatoni Bringakört mi együtt értelmezzük a hozzá kapcsolódó, a desztinációban kerékpározható további minimum 600 km úttal, mely részben kisforgalmú közút, részben erdei vagy mezőgazdasági út. Ez az összesen mintegy 800 kilométernyi út egy különleges, változatos, jelentős részében egész évben járható hálózatot alkot, amely a hajókapcsolatok kihasználásával még tovább variálható – ez nemzetközi szinten értelmezhető versenyelőny.

Ez a közlekedési infrastruktúra, az útvonalakon elérhető szálláshelyekkel, vendéglátóhelyekkel, attrakciókkal, kulturális célpontokkal most is kiváló terep a kerékpáros túrázáshoz, ma a térség USP-je (Unique Selling Proposition – a szerk). Továbbá jó alap a fejlesztésekhez. Számos fejlesztés már megvalósult, illetve folyamatban van, gondoljunk például a Kisfaludy szálláshely-fejlesztési vagy a strandfelújítási programra. Magának a Bringakörnek is folyamatos a fejlesztése, évről évre újabb szakaszai újulnak meg. A korábban említett BalatonBike365 fejlesztési program eredményeként létrejövő szolgáltatásokkal érzékelhetően javulni fognak a bringázás feltételei.

Ön szerint akkor mik a legnagyobb hiányosságok, amelyek miatt egyelőre nem tódulnak tömegével a Balatonhoz a kerékpáros nemzetek országaiból a jól fizető bringás turisták?

A Balaton, mint kerékpáros turisztikai desztináció átütő sikeréhez szerintem négy feltétel hiányzik, és mind a négy legalább olyan fontos, mint az út állapota.

Az első a kerékpáros turizmus specifikus országmárka-kommunikáció. Ez a Magyar Turisztikai Ügynökség feladata, a 2020-as őszi belföldi kampányban már erőteljesen megjelent a kerékpár, a közterületi hirdető táblákon kerékpározó családokat, csoportokat láthattunk.

A második feltétel a Balatont kerékpáros paradicsomként pozicionáló, desztináció szintű marketingkommunikáció. Arról a szóról, hogy Amszterdam, mindenki egy kerékpáros városra asszociál. Ha oda készülünk utazni, fel sem merül bennünk, hogy nem fogunk találni minden utcasarkon egy kerékpárkölcsönzőt, ahol többé-kevésbé hasonló minőségű járgányt kölcsönözhetünk, nagyjából mindenhol ugyanannyiért.

A kérdés, amit fel kell tennünk magunknak: bármely európai küldőpiacunkon élő potenciális vendégeink a Balaton szóval találkozva mire asszociálnak? Beugrik-e egy kép Közép-Európa legnagyobb taváról, amely jobbnál jobb kerékpáros ajánlatokkal és kiváló kölcsönözhető kerékpárokkal várja a vendégeket? Ezt rövid távon a GINOP 7.1.9-es projektben valósítjuk meg, hosszú távon a Balaton márkát kezelő desztinációmenedzsment szervezet feladata lesz.A harmadik elengedhetetlen kritérium, hogy legyenek olyan szakemberek, akik képesek kerékpáros turisztikai csomagajánlatokat létrehozni és azokat magas minőségi színvonalon megvalósítani. Egyszerűbben fogalmazva: helyi kerékpáros túraszervezők, túravezető vállalkozók. Az ehhez szükséges képzési program koncepcionális előkészítése most zajlik szövetségünknél.

Az első három problémára tehát viszonylag hamar megszületnek a válaszok. Marad a negyedik feltétel, a legfontosabb, egyúttal a „legnagyobb falat”: a prémium minőségű kölcsönözhető kerékpárok, ezen belül az e-bike-ok megléte. Ugyanis a Balaton környékén minden túrára meg lehet választani a turista adottságainak, az út hosszának, az útburkolatnak és a leküzdendő szintkülönbségnek megfelelő kerékpárt, amellyel élmény lesz a túra és nem szenvedés. Vannak olyan utak, amelyek akár országúti körözésre is alkalmasak, máshol a hagyományos trekking a jó választás, és gyerekekkel is könnyen teljesíthető a táv, van, ahol indokolt az elektromos rásegítés, és akadnak olyan túrák is, ahova kizárólag e-mountain bike-ot javaslunk.

Ezen a négy területen kell érdemben előre lépnünk, ha komolyan gondoljuk, hogy az osztrák, a szlovén vagy az olasz desztinációk kerékpáros ajánlataival akarunk versenyezni, és ennek megfelelően hosszú távon meg akarjuk erősíteni, négy évszakossá akarjuk fejleszteni a kerékpáros turizmust a Balatonnál.

Nem lenne balesetveszélyes, ha a sok helyen szűk Balatoni Bringakörön megjelennének a 25, 30, sőt 40 km/h sebességgel száguldó e-bike-ok?

Tisztázzunk néhány dolgot! Az e-bike nem motorkerékpár, hanem egy bicikli, amit hajtani kell. Az elektromos rásegítés nem „repíti” a kerékpárt, csak hozzád a bringás teljesítményéhez, ha az tekeri a pedált – önmagában tehát nem működik. Az általánosan elterjedt, 250 W teljesítményű motorok legfeljebb 25 km/h sebességig adnak rásegítést. A 300 W feletti teljesítményű gépek a KRESZ szabályai szerint már nem kerékpárnak, hanem motorkerékpárnak minősülnek, használatukhoz jogosítvány, motoros bukósisak és kötelező biztosítás kell.

Az e-bike-ot sík terepen használhatjuk rásegítés nélkül, bekapcsolva pedig általában 4 fokozat közül választhatunk (eco, tour, sport, turbo). Egy átlagos túrázó 16-20 km/h-ás sebességgel halad. Ha az adott túrára betervezett táv hosszú, vagy szembe találjuk magunkat egy komolyabb emelkedővel, akkor a bringás a saját erejéhez „kiegészítő hajtást” kap az elektromos motortól. Ennek a gyakorlati eredménye nem az, hogy lényegesen magasabb sebességgel fog haladni, hanem az, hogy a hosszabb távot is tudja teljesíteni, sokkal később fárad el, illetve, hogy az emelkedőn nem veszít hirtelen sebességet, a meredekebb szakaszon felérve nem kapkod levegőért. Erdei utak esetében olyan nyomokon is gond nélkül lehet haladni, ahol egyébként egy átlagos kondícióban lévő felnőtt sokszor tolni kényszerülne a bringát.

Ami a biztonság szempontjából lényeges: egyenletes, 20-22 km/órás sebességnél használva a rásegítést, már hiába kapcsolunk sport vagy turbo fokozatba, a motor érdemben már nem fog többet hozzátenni a teljesítményünkhöz.A Balaton-felvidéken egy átlagos kondícióban lévő turista e-bike nélkül aligha boldogul. Mire Balatonudvariból felteker Mencshelyre a Kossuth kilátóhoz – akár Dörgicsén, akár Vászolyon keresztül –, addigra már nem érdekli a festői kilátás, mert a percet is elátkozza, amikor rászánta magát erre az egyébként gyönyörű, és nem is hosszú, 14 kilométeres útra. Az e-bike-nak köszönhetően a dombvidéken való bringázás szenvedés helyett valódi élmény lesz. Egy teljesen feltöltött akkumulátorral, ésszerű használattal 80-130 km-en keresztül élvezhetjük a motor segítségét.

Az e-bike legnagyobb varázslata, hogy lehetővé teszi különböző adottságokkal rendelkező, különböző életkorú, különböző kondícióban lévő emberek egy csoportban való haladását, előnyei a kerékpáros turizmus szempontjából megkérdőjelezhetetlenek.

Összefoglalva, ami a Balatoni Bringakört illeti, annak keskenyebb szakaszain a kerékpárt kevésbé magabiztosan kezelő turista számára nem az jelenti a veszélyt, hogy valaki e-bike-kal jön szembe. A probléma inkább abból adódik, hogy a Balatoni Bringakör júliusban és augusztusban valóban túlterhelt. Ilyenkor a nyaraló vendégek és a kerékpárosok jóformán nem férnek el egymástól. Ez azonban csak a partmenti településekre vonatkozik, és csak ebben a két nyári hónapban.

Éppen ezért dolgozunk azon, hogy egy április-május-júniusi és egy szeptember-októberi kerékpáros szezont életre hívjunk. Hogy a balatoni szolgáltatók – mégpedig a parttól távolabbi településeken is – ne csak kettő, hanem legalább 7-8 hónapon keresztül részesüljenek a kerékpáros vendégek költéseiből.

Az e-bike ára azonban többszöröse egy prémium kerékpárénak, ami bizonyára gátat szab a tömeges elterjedésének. Az elektromos kerékpárok támogatott vásárlására magánszemélyek számára kiírt, jelenleg futó pályázatnak lehet-e erre érdemi hatása és általában a kerékpáros turizmusra?

Ma még valóban csekély az itthon forgalomban lévő e-bike-ok száma, miközben Ausztriában, Németországban az évente eladott kerékpároknak már 25-30%-át teszik ki, ezek magasabb vételára miatt a kereskedők bevételének nagyobb része származik e-bike-ok, mint hagyományos kerékpárok értékesítéséből.

Magyarországon évente 400 ezer kerékpárt gyártanak, illetve szerelnek össze, az itthon értékesített durván 220 ezer bicikliből 4-5 ezer e-bike. Ehhez jöhet most hozzá a pályázatnak köszönhetően 6-10 ezer elektromos rásegítésű kerékpár, attól függően, hogy a vevők milyen vételárú gépeket választanak. A nyomatékszenzoros kerékpárok esetében a 900 ezer forintos, a pedálszenzoros gépek esetében a 400 ezer forintos limit arra enged következtetni, hogy inkább városi kerékpárok találnak majd gazdára a 2020 novemberétől 2021 novemberéig tartó egyéves időszakban, amíg a rendelkezésre álló egymilliárd forintos keret ki nem merül. A pályázat alapvetően a hétköznapi közlekedést és a kerékpáros munkába járást kívánja ösztönözni, ezek az e-bike-ok tehát alapvetően nem a kerékpáros turizmusban fognak felbukkanni.

Úgy gondolom, ennél nagyobb hatása lehet az E-Kerékpár Programnak, amelynek keretében az Aktív Magyarországért Felelős Kormánybiztosi Iroda és az Aktív és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ együttműködésében megkezdődött a nemzeti parkok 10-15 db-os e-bike flottával való felszerelése. Ennek az országszerte összesen mintegy 200 db e-bike-nak érezhető módon javítania kell a nemzeti parkok aktív turisztikai kínálatát.

Ez azonban a Balatonnál aligha oldja meg a prémium kerékpár, ezen belül az e-bike széles körű kölcsönözhetőségének hiányát. Milyen javaslatuk van ennek a – mint mondta – „legfontosabb feltételnek” a megteremtésére? Egyfajta BuBi vagy más hasonló városi rendszerek mintájára kiépített hálózat?

A Balaton sosem lesz igazi, „600 kilométerről is látható”, beazonosítható kerékpáros desztináció, ha csak azokra a cikloturistákra várunk, akik szeretik a saját kerékpárjukat magukkal vinni. Ha meg akarjuk szólítani és ki akarjuk szolgálni azokat a vendégeket is, akik elsődlegesen nem feltétlenül kerékpáros motivációval érkeznek, de nyitottak akár a kerékpározásra is, ehhez szükséges egy kritikus tömege a jó minőségű kölcsönözhető kerékpároknak.Érdemi előrelépés a szolgáltatási színvonalban akkor várható, ha a Balaton térségében egy-egy forgalmasabb ponton értelmezhető méretű e-bike flotta áll rendelkezésre. Ez ma már nem kuriózum, hanem teljesen természetes igény a vendégek részéről. Ezeket magánberuházás formájában eddig nemigen látjuk felbukkanni, nyilván visszatartó erő a relatíve magas egyszeri beruházási költség és az e-bike-ok folyamatos karbantartásához szükséges élőmunkaerő.

Szóba jöhet pályázati konstrukció, elnyerhető eszköztámogatással, szálláshelyek, vendéglátóhelyek, kerékpáros szolgáltatók, akár attrakciók számára, ebben az esetben alapos átgondolást igényel a kedvezményezett vállalkozások vállalásainak kérdése (biztonságos tárolás, karbantartás, hálózatos együttműködés, keresztpromóció stb). Vagy akár elképzelhető egységes – valamilyen központilag felügyelt infrastruktúrán telepítésre kerülő – rendszer formájában.

Mindegyik változatnak van előnye, hátránya, főként az üzemeltetés, karbantartás érzékeny kérdések, de egy biztos: egységes hálózatra van szükség, mert a felhasználók számára ez a legegyszerűbb, és ennek az üzemeltetése lehet a leginkább költséghatékony. A Balaton desztinációban az igényeknek megfelelő darabszámban elérhető, kölcsönözhető e-bike flotta valódi versenyelőnyt jelentene a szomszédos országok kerékpáros desztinációival szemben. Emellett egy sikeres balatoni pilot program, úgy gondolom, jó kiindulópont lehetne második lépésben a többi turisztikai térség ilyen irányú fejlesztéséhez.

Van kedvenc kerékpáros útvonala  a Balatonnál? Egyébként milyen bringát használ a hazai dimbes-dombos tájakon? Csak a saját erejére hagyatkozik vagy kihasználja az elektromos rásegítést?

A túráim kiindulópontja általában a déli part „ékszerdoboza”, Balatonföldvár, ez a gyönyörű kisváros, amelybe egyébként egy kerékpártúrának köszönhetően 15 éve szerettem bele, azóta a második otthonommá vált. A Hajózástörténeti Látogatóközponttól a Parkerdőn át a jelzett turistaúton indulva a Kőröshegyi völgyhíd alatt átbújva a somogyi dombok között találjuk magunkat. Innen kedvünk szerint hosszabb, rövidebb kalandozás után bárhol vissza térhetünk a Bringakör déli szakaszára.

Ha Szárszó felé indulunk, a Bringakörön gyönyörű platánsor árnyékában vezet az utunk, hogy aztán mondjuk Balatonboglárról hajóval átkeljünk Révfülöpre, és az északi parton térjünk vissza Tihany, Szántód felé. De indulhatunk Földvárról Szántód és Zamárdi felé is, akár a keleti medencét megkerülni, akár a komppal átkelve Tihanyon át a Balaton-felvidékre. Épp az a jó a Balatonban, hogy változatos, a táj még ugyanazon az útvonalon is mindig más arcát mutatja, egyszerűen megunhatatlan.

Van aszfaltra, könnyebb és nehezebb terepre való bringám is, és egy all-road e-bike-om. Egyik útvonalat és egyik bringát sem szeretem jobban vagy kevésbé, mint a másikat, mindegyik másként jó. A Balaton korántsem egyszeri program. Aki egyszer kipróbálja, többé nem szabadul tőle!

You have no rights to post comments