"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még." / Juhász Gyula /
Dr Szűcs Jánosné Buda Viola Ibolya 1926. február 26-án született Rohodon / Szabolcs-Szatmár megye/. Nyolcan voltak testvérek, ő volt a legidősebb. Elemi iskolába Rohodon járt, majd középiskoláját Nyíregyházán végezte. Tanítói diplomáját Kisvárdán, a Szent Orsolya-rendi Tanítóképzőben szerezte meg. Ezután 1 évig Rohodon tanított.
Férjével, Dr Szűcs Jánossal 1951. július 13-án kötött házasságot. Mivel férjét a berettyóújfalui kórházba helyezték, így ő is Berettyóújfaluba kérte áthelyezését. Két gyermekük született: János és István. 1 évig az 1. Sz.Általános Iskolában, majd a 2. Sz. Általános Iskolában tanított. 1962-től a 2. Sz. Általános Iskola mellett működő gyógypedagógiai tagozaton dolgozott nyugdíjazásáig.
Nem volt könnyű feladat gyógypedagógiai osztályokban tanítani! A kisegítő iskolában a tárgyi feltételek bizony nem voltak a legmegfelelőbbek. Nehéz körülmények között dolgoztak az ott tanító pedagógusok. Ő azonban nem panaszkodott. Igyekezett minél többet adni ezeknek a gyerekeknek, akik közül soknak még az alapvető higiéniai ismerete is hiányos volt. Ezek megismertetésére is nagy gondot fordított. Sokszor nem számíthatott a szülők segítségére, de a velük való jó kapcsolat kiépítésére törekedett. Tisztában volt az egyes gyerekek sajátos egyéniségével, érdeklődésével, szokásaival. Gyakran előfordult, hogy otthonról vitt tízórait rászoruló tanítványainak, és saját készítésű süteménnyel is kedveskedett nekik.
Mi, a kollegái csak csodálni tudtuk azt a fáradtságot nem ismerő türelmet, odaadást, szeretetet, ahogyan ezekkel a gyakran hátrányos helyzetű gyerekekkel bánt. Szerették és tisztelték a tanítványai és a kollegái. Hivatástudata példamutató volt.
Férje nyugdíjazása után Debrecenbe költöztek. Berettyóújfalutól soha nem szakadt el teljesen. Több volt kollegájával is rendszeres kapcsolatot tartott.
3 évvel ezelőtt súlyos agyvérzés érte. Bár állapota sokat javult, állandó felügyeletre szorult, ezért a nyíradonyi ápolási otthonba került. 90. születésnapjának ünneplését sokáig boldogan emlegette, s örülhetett még dédunokája születésének is.
2016 novemberében kórházba került súlyos betegség miatt. 2016. december 12-én távozott az élők sorából.
Hamvasztás utáni búcsúztatása 2017. január 9-én 12 órakor lesz a debreceni köztemető 2. sz. ravatalozójában.
Kedves Vilike! Nyugodj békében! Emlékedet szeretettel és tisztelettel őrizzük.
Kapornai Andrásné
