„Rengeteg állaton segített már, soknak keresett szerető gazdit. Ideiglenes befogadóként is tudnak hozzá fordulni. Rengeteg erőt, energiát, időt és pénzt szán erre, önerőből. Önzetlensége páratlan” – olvashattuk az Év Embere pályázat első helyezettjéről. Derzsiné Gyenes Ritával beszélgettünk.
A bemutatásodban, mint állatvédőt ismerhettünk meg. Honnan ez a szeretet az állatok iránt?
Világéletemben szerettem az állatokat, kertes házban nőttem fel, ahol sok állatot tartottunk. Az előző évi, tavaszi áradások idején az egyik internetes oldalon figyeltem fel arra, hogy egy kutyacsaládot sürgősen el kell helyezni, mert gyorsan emelkedik a vízszint, az anya pedig a teraszra fialt. A kutya, mind a hat kölykével hozzám került. Később folytattam ezt a tevékenységet, hogy ideiglenesen vigyázok a kutyákra, ami mára odáig nőtte ki magát, hogy az utcán kóborló ebeket saját magam is befogom, de leginkább a debreceni Puli Állatvédő Egyesülettel együttműködve fogadok be ideiglenesen állatokat. Németi Éva, az egyesület vezetője, Rusland-Hudák Viktória állatorvos és csapata, valamint Huszárné Veres Emma, Elek Mihály és Lisztes Csilla támogatása, segítsége nélkül persze nem itt tartanánk, ez a díj közös érdemünk. Mellettük a legfőbb támogatóm a férjem, Derzsi Sándor, aki mindenben mellettem áll. Jelmondatunk pedig: Ne vásárolj, fogadj örökbe!
Az állatok mentése sok időt igényel, de mivel foglalkozol a hétköznapokban?
Főállású anyuka vagyok, jelenleg gyesen a gyermekemmel. Férjemmel egy kétéves kisfiúnk van, Derzsi Bence, aki szintén nagyon szereti az állatokat, különösen a kutyákat.
A bőrödet számtalan tetoválás borítja, ezek milyen jelentéssel bírnak számodra?
Ez egy életérzés, ami belülről jön. Azt gondolom, hogy egy állatvédő alapjában véve magának való. A legelső tetoválásom a lapockámon található és egy lovat ábrázol. Régen sokat lovagoltam, de ez ma már háttérbe szorult. Annak idején még a közeli tanyák által meghirdetett házi versenyeken is indultam. Az egyik ilyen alkalmon, amit a szomszéd tanya hirdetett meg, lóhátról kellett összeszedni a tojást, de úgy, hogy az ne törjön össze.
A pályázatra kilenc személyt jelöltek olvasóink, akik közül te kaptad a legtöbb szavazatot. Tudtál róla, hogy beneveztek?
A húgom egykori általános iskolai osztálytársa, Cseh Gabriella nevezett az Év Embere versenyre, tudtom nélkül. Utólag szólt nekem, amikor egy fényképet kért rólam a pályázathoz. Gabi Budapesten él, én is Pest megyében nevelkedtem. Mindössze három éve költöztem Berettyóújfaluba, amikor megismertem a későbbi férjemet. Gabi nagyon szeretett volna egy kiscicát én pedig segítettem találni neki, később pedig ő is belecsöppent az állatvédelembe. És aki egyszer ráérez az állatmentésre, az "megfertőződik".