Tóth Tamás neve valószínűleg már többeknek nem ismeretlen. Ő az az újfalui srác, aki a helyi zeneiskolában kezdte tanulmányait, majd később felvételizett egy New York-i dobos iskolába, ahová be is került egy féléves képzésre. Zenélt itthon, zenél Miskolcon, azt hiszem büszkék lehetünk rá. Tomival beszélgettem múltról, jelenről, jövőről.
Üdv! Kérlek mutatkozz be az olvasóknak! Mivel foglalkozol?
Tóth Tamás vagyok, 1989-ben, Berettyóújfaluban születtem. A Berettyóújfalui Városi Zeneiskolában kezdtem el zenét tanulni és jelenleg a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetének MA-s hallgatója vagyok.
Minek a hatására és hogyan kezdtél el dobolni?
Az, hogy hogyan is kezdtem el zenét tanulni egy kissé vicces történet. Élőzenével először egy Republic koncerten találkoztam Berettyóújfaluban. A koncert után nem sokkal az újfalui strandon voltunk a családommal, aminek hátsó medencéje szomszédos a Parola Pinceklub próbatermével ahonnan ismét dobolást, illetve élő zenét hallottam és megkérdeztem a szüleimet, hogy járhatok-e zeneiskolába. Azt hiszem másnap volt a beiratkozás, amire el is mentünk. Ennek már körülbelül 15 éve és azóta is ezzel foglalkozok.
Néhány hazai, berettyóújfalui zenekar sorait is erősítetted. Mit kell róluk tudni?
Miután elkezdtem dobolni, a Berettyóújfalui Ifjúsági Fúvószenekarba kerültem először. Velük az évek során rengeteget koncerteztem és külföldön is volt szerencsém játszani. A zenekar egykori vezetője volt az, aki elindított a pályámon és rengeteget köszönhetek neki. Szilágyi Péter sajnos már nem lehet velünk, de remélem, hogy pályámmal őt is büszkévé tehetem. Ezzel egy időben a Metatron nevű formációban kezdtem játszani. Az első koncertet is megélt felállás tagjai: Bogár Gergő – basszusgitár, Holhós Nándor – gitár, Kis Gyula – ének, Oláh Zoltán - gitár. Később 2007-ben az Abiocore Élet-Tüskék című lemezén közreműködtem a dobok mögött és pár évre rá Krisz elutazása miatt én lettem a zenekar állandó dobosa. Az utolsó felállás: Adamcsik László – gitár, Adamcsik „XS” Zsolt – gitár, Bodnár Péter – ének, Szabácsik István – basszusgitár, Török Péter ’Boss” – ének. Velük rengeteg koncerten játszottam és Magyarországon is sok helyre eljutottunk. Ez alatt egy családdá kovácsolódtunk, és ugyan nem játszunk már együtt akkor is ők az elsők, akikkel összeülök, amikor itthon járok.
Egy kis időt az USA-ban töltöttél, ahol szintén dobolással foglalkoztál. Meséld el hogyan jut ki egy srác Újfaluból Amerikába!
2011-ben egy Olaszországban megrendezett versenyen harmadik helyezést értem el és akkor határoztam el, hogy az addiginál is komolyabban szeretnék a dobolással foglalkozni. Kis utánajárást követően a New York-ban működő Drummers Collective-re adtam be a felvételimet. Nem sokkal később megkaptam a levelet, amiből kiderült, hogy felvettek. Innen még rengeteg dolgot kellett elintézni az utazással, szállással és egyéb dolgokkal kapcsolatban. Ebben szerencsére sokan segítségemre voltak, és szeretnék nekik most köszönetet mondani: Muraközi István Berettyóújfalu polgármestere, Gyula Ferencné, Németh Ferenc, Solymosi Árpád, Szendőfi Péter, Varga Róbert, Veress Márton és természetesen a családom.
Gondolom felejthetetlen élmény marad számodra a kint töltött idő. Milyen élményekkel lettél gazdagabb? Milyen tudást szereztél meg a tengerentúlról? Hogy érezted magad?
Természetesen soha nem fogom elfelejteni. Már csak az is hatalmas dolog volt számomra, hogy Újfaluból elindulva Manhattanben sétálhattam, és ott járhattam iskolába. A másik nagy élményt természetesen maga az iskola jelentette, hiszen elképesztő tanároktól profi körülmények között tanulhattam dobolni, és olyan emberekkel találkoztam és beszélgettem nap, mint nap, akiket korábban csak az ismert videó megosztó oldalakon láthattam, illetve hallhattam. Rengeteg kurzuson és koncerten voltam ahol a dobolás legkülönfélébb fortélyait leshettem el a szakma nagyjaitól. Emellett rengeteg barátot szereztem, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot. Összességében eddigi életem egyik legnagyobb élménye volt ez a szemeszter.
Ha jól tudom, most itthon vagy Magyarországon. Mit tervezel a jövőre?
Igen, jelenleg Miskolcon tanulok. Több zenekarban is tevékenykedek, és természetesen rengeteget gyakorlok. A jövővel kapcsolatban elég optimista vagyok és persze a terveim közt az egyik legfontosabb, hogy rengeteget szeretnék koncertezni és igyekszem a megszerzett tudásomat kamatoztatni.
Végül utolsó szokásos kérdés Mit üzennél a berettyóújfalui dobospalántáknak?
Talán a legfontosabb, amit üzenhetek az, hogy gyakoroljanak sokat, ne adják fel és mindig gondolkodjanak pozitívan.