Kitüntetéseket vettek át Budapesten a Magyar Véradók Napján donorok és önkéntesek, eközben Debrecenben túlszárnyalták a tavalyi ünnepi véradás eredményét a Retro véradáson.
– Többször eljöhetnék vért adni, ám a sok elfoglaltság miatt nem nagyon jutok el. Egyszerűbb lenne, ha valaki kézen fogna és elvinne – jegyezte meg Dombi Tibor válogatott labdarúgó, a Loki játékosa azon a Retro véradáson, amelyet a Magyar Véradók Napja tiszteletére szervezett a Magyar Vöröskereszt Hajdú-Bihar Megyei Szervezete és az Országos Vérellátó Szolgálat Regionális Központja.
Telitalálat, „gól!” – kiálthatnánk, hiszen az őszinte szavakat mások is mondhatták volna, ahogy azokat a gondolatokat is, amelyekkel folytatta a sportoló: sokan nem mennek el saját elhatározásból vért adni, csak akkor, ha közeli hozzátartozójuknak lesz szüksége vérre. Pedig erre a helyzetre nyomatékosan igaz, hogy jobb adni, mint kapni – fűzte hozzá. Ezeken a nagyon is emberi helyzeteken igyekszik segíteni a Vöröskereszt a tájékoztatással és sok kihelyezett véradás szervezésével.
– A sportorvos elmondta, hogy 4 deciliter vér adása után másnap nyugodtan edzhetek. A reggeli vérképem nem lesz tökéletes, de sok folyadékot kell fogyasztania és az én fizikai állapotomban mindent ugyanúgy folytathatok, mint máskor – válaszolta kérdésünkre a Loki ikonja.
Megmentették a véradók
Tíz éven át évente kétszer-háromszor vérátömlesztést kellett kapnia, hogy életben maradjon – mondta Szabó István Attiláné – a véradónap vendége –, akinél 1998-ban egy életveszélyes, TTP nevű betegséget fedeztek fel. Különösen hosszú hétvégéken, ünnepek alatt nem volt könnyű előteremteni a megfelelő mennyiségű vért, de mindig sikerült.
– Ha nincs az a sok lelkes donor és véradásszervező, akkor én most nem állnék itt, és nem beszélgetnénk – fűzte hozzá a hölgy, aki megnyugtató szavakkal zárta történetét: 5 éve stabilizálódott az állapota, étrend-kiegészítőkre és teljes életmódváltásra volt szükség ehhez.
Túl a 140-en
Felkérték, álljon fel az ország legmagasabb véradásszámú donorja: Kis Sándort, 141-szeres debreceni véradót mutatták be ily módon Budapesten az országos ünnepségen. A Hajdú-Bihar megyei Vöröskereszttel érkező véradót Pro Vita Díjjal tüntette ki a Belügyminisztérium.
Gondos és rendkívül eredményes munkásságáért Elek Sándor, Nagyrábé önkéntes véradásszervezője Véradó Mozgalomért Ezüst Emlékérmet kapott. A Véradóbarát Munkahely díját a Hajdúszoboszlón működő Földgázszállító Zrt. Hajdúszoboszlói Üzeme érdemelte ki 2013-ban.
Debrecenben retrósan ünnepeltek
Összesen 193-an adtak vért a különleges napon Debrecenben, túlszárnyalva ezzel a tavalyi véradónap eredményét. – Az motivál, hogy tudok segíteni másokon – válaszolta a retro menüt fogyasztva Zákány Csaba, 18-szoros véradó. Mint kifejtette, nagyon ritka vércsoportja van (0 RH-), s ezért különösen fontosnak tartja, hogy rendszeresen vért adjon. Élni kell a lehetőséggel, hogy segíthetünk másokon – hangsúlyozta.
Meglepetés várta Varga Zsoltnét a véradás után. A nap 60. véradója volt, ezért Tenki Dezsőné grafikáját vehette át. – Operációra vár az egyik ismerősöm, azt mondta, vérre várnak, és elhalasztották a műtétet, ezért jöttem most vért adni – jegyezte meg, s hozzáfűzte, hogy rendszeresen jár vért adni, mert: – sok emberen segíthetünk, ráadásul ehhez nem kell semmi!
Délután megérkezett a 90. véradó is: Szabó Sándor, aki eddig 16-szor adott vért. Józsa Sándor grafikáját vehette át.
A kolbászt falatozva a véradók hallgathatták az előtérben szóló élőzenét, régi slágereket, közismert retro dalokat. A rendezvénnyel az összes véradó előtt tisztelegtek a szervezők, azok előtt is, akik máskor és máshol nyújtották és nyújtják segítő karjukat.
