A címadó mondatban szereplő célt jelölte meg saját útként Szilágyi Péter 1994-ben, országgyűlési képviselővé történt megválasztása után egy helyi kiadványban.
Nem mindennapi próba elé állítottak minket a közelmúlt eseményei, hisz ugyanabban a lapszámban van módunk méltatni egy nagyszerű zenetanárt, iskola- és zenekarvezetőt, és néhány nap elteltével kénytelenek vagyunk végső búcsút venni tőle. Attól a közösségi embertől, aki a zenén, a tanításon túl a helyi, sőt országos közéletben is aktív tevékenységet vállalt.
A 2012/2013-as évek az általa vezetett városi zeneiskola, illetve Ifjúsági Fúvószenekar fennállásának évfordulóiról szólnak. És külön jubileum az Ő személyes szerepvállalását is jelöli, hisz ahogyan azt januárban közösen meg is ünnepeltük: 35 évig irányította az iskolát és a zenekart. A méltatás – mely e lap hasábjain hirdeti szakmai tevékenységét – nem lehet elég hosszú.
Oly nehéz a teljesség igényével kitérni mindarra, amit elért. A sok díj, elismerés mellett talán még nagyobb dicsőség az egykori növendékek sikere, melyeket soha nem mulasztott el emlegetni, hirdetni, és őket időről időre hazahívni. Az évek során megrendezett hangversenyeken családok generációi vettek részt. Ez a közösségformáló erő indította a közéleti szerepvállalásra is. Már 1990-ben, független egyéni képviselőként került be az önkormányzati testületbe. 1994-től ugyancsak egyéni jelöltként lett az Országgyűlés tagja. Itt az Emberi Jogi Bizottságban, illetve az MSZP-frakció kulturális és sajtó munkacsoportjában dolgozott. 2002 és 2010 között ismét a helyi testület tagja, szűkebb lakókörnyezetét, a József Attila lakótelepet is magába foglaló körzet képviseletét ellátva. Több cikluson keresztül az Oktatási és Kulturális, legutóbb pedig a Humánpolitikai Bizottság tagja volt.
Munkáját többször is elismerték. Többek között kiváló pedagógus (1982), kiváló munkáért (1987), Közösségi Munkáért (1985) díjakat, illetve emlékérmeket, majd 1992-ben Berettyóújfalu Városért kitüntetést kapott. Ebben az évben pedig – a már méltatott évfordulók apropóján is – a helyi oktató-nevelő munkáért járó Fehért Istvánné-díj kitüntetést vehette át. Igaz, már a kórházi ágyon, de személyesen fejezhettük ki köszönetünket és adhattuk át elismerésünket azért a misszióért, amit Kodály Zoltán szavai fejeznek ki a leghitelesebben:
„Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.”
Ő ezt az utat tette meg, mi pedig mindig hálásak maradunk az általa gondozott virágos rétekért.
Berettyóújfalu Város Önkormányzata
