Szeretem a vasárnap reggeleket, az egyetlen nap, amikor nem kell sehova sem sietni, sokáig lehet szürcsölgetni a kávét, és közben csak úgy, minden ok nélkül szeretek kibámulni az ablakon.
Gondoltam ezt máig, amikor is megszűnt létezni ez az idill. Berettyószentmártonban az egyik szelektív hulladékgyűjtő sziget - vagyis inkább nevezhetném csak szeméttelepnek - jól látható az ablakomból. Félreteszem hát a bögrét, gumikesztyűt húzok, kirohanok az utcára, és íme a látvány. Nem túl gusztusos, ugye?
A kóbor kutyát arrébb tessékelve turkálok a szemétben, közben pedig próbálom elemezni ki is lehet a barátunk. Minden bizonnyal szereti a tojást - én is ehetnék reggelire mondjuk rántottát, ha végzek, de most nemigen van étvágyam, elég erőteljes szagok csapják meg az orromat. Nade nézzük mi is lapul még a konténerek mellett; szemetelőnk sportrajongó, a Nemzeti Sportot olvassa és cigarettázik. El is tudom képzelni, ahogyan újságolvasás közben pöfékel, és megtaláltam, amiért a kóbor kutya jött: egy egész lángos a piacról a szétgurult májkrémes konzervdobozok között. Ezek az ételmaradékok vonzzák a kisállatokat, de nemcsak a kutyákra, hanem a patkányokra is gondolok. Ez viszont nem túl jó, főleg, hogy a szomszédban játszótér van, de legalább most nincs kukacoktól hemzsegő macskatetem az üvegek közé dobva, mint a nyár végén.
Nocsak! Kiürült nyomtatópatronok, de jó tudni, hogy már pótolták is a tintát, ugyanis itt az új csomag doboza. Arrébb megyek, hogy a saját és a szomszédok portája előtt is összeszedjem a szemetet és megtudom, miért is maradt meg a lángos. Azt hiszem szemetelőnk rájött, hogy ő tulajdonképpen túlsúlyos és nem eheti meg, ugyanis édesítőszeres doboz lapul a fűben. Mosolygok magamban az elképzelésemen, de legalább elterelődik a gondolatom a szagról.
Körülbelül fél óra alatt végzek is a takarítással. Amit be lehetett dobni a megfelelő helyre azt bedobtam - el lehet ítélni - de aminek nincs kijelölve konténer - mint például a nyomtató patron - az az üveges tartályba került, hiszen gallyakkal van tele, azt már ezen a héten úgysem tudják szelektívként elvinni.
És ami érdekes még, a járókelők nem túl diszkréten merengtek tevékenységemen, zavartan néztek mi a francért turkálok a szemétben, de tudják mit? Nem a szemétszedés a szégyen, hanem a szemetelés.
