Amikor kiderül, hogy baj van, hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy ez csak velünk történik meg. Pedig az endometriózis nagyon sok nő problémája. Az alábbiakban néhány személyes történetet adunk közre arról, hogyan élték meg más betegek az endometriózissal való szembesülést, hogyan vészelték át a műtétet, milyen együtt élni a betegséggel.
A diagnózis: endometriózis!
„Amikor az endometriózis diagnózisa hivatalosan is kimondatott, egy kissé könnyebb volt a lelkemnek a hosszú bizonytalanság után, ugyanakkor nehéz időket éltem át arra gondolva, hogy számíthatok-e segítségre és válaszokra a környezetem és az egészségügyi személyzet részéről. Ugyanakkor csalódott is voltam amiatt, hogy éveket kellett várnom arra, hogy kiderüljön, mi okozta a panaszaimat. A megrepedt endometrióma eltávolítására végzett műtétem után nagyon lassan és nem szövődmények nélkül épültem fel, miközben arra gondoltam, mennyi kínt és félelmet megspóroltam volna magamnak és nem kevés pénzt az egészségbiztosítónak, ha gyorsabban megszületett volna az endometriózis diagnózisa.
Ennek a hosszú útnak minden pillanatában meg kellett győznöm a környezetemet arról, hogy valóban pokoli fájdalmakat élek át. Nem szabad hagyni, hogy lerázzanak azok az orvosok, akik úgy gondolják, hogy az endometriózis nem olyan betegség, ami agresszív lépéseket indokolna. Neked kell határozottnak lenned és elérned, hogy történjen ultrahangvizsgálat, és lásson nőgyógyász is.”
Lauren
Soha ne add fel!
„Mindig azt mondom, neked kell annak lenni, aki pontosan tisztában van azzal, hogy ami a testében zajlik, az nem normális, és a panaszok nem csak a képzeletének a szülöttei. A beteg vezessen naplót a tüneteiről, ami az orvosnál tett látogatás alkalmával segít a tünetek és az időpontok pontos felidézésében. Ne hagyja magát lerázni, kérjen magyarázatot és harcolja ki, hogy az orvos valóban meghallgassa őt.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az orvosok több ezer betegséget ismernek ugyan, de nem mindig gondolnak azonnal endometriózisra, mert a betegség tünetei sokszor semmitmondóak, számos más kórképre is illenek.”
Melissa
Milyen az élet az endometriózissal?
„Vannak időszakok, amikor az endometriózisom elszigetel, korlátoz és meggyengít. Felnőtt életemnek egyetlen perce sem telt el nélküle. Éjjelente felébredek a fájdalomra, és – tetszik vagy sem – a betegség átalakította az életemet, és én is más ember lettem általa.
Minden nap bátran felveszem a harcot a betegségemmel, másokat is megtanítok erre, erőt adok a sorstársaimnak és sorban döntögetem a tabukat pusztán azáltal, hogy nem hallgatok az endometriózisról, hanem beszélek róla.
Ha végül sikerül áttörnünk a falakat – és mindegy is, hogy ez nekünk sikerül vagy majd gyermekeinknek és unokáinknak −, akkor többé nem kell magunkra hagyatva csendben szenvednünk.”
Alice
További történetek IDE kattintva olvashatóak.
Forrás: Intima.hu
Írta, fordította: Dr. Simonfalvi Ildikó radiológus főorvos, szakújságíró
