Coachként és mediátorként örömmel osztok meg ebben a rovatban is néhány coachingban és mediációban használt kérdést, módszert, képzési anyagot, megfigyelést, tapasztalást, hogy több legyen köztünk a mosoly, a kedvesség és a szeretet. Az elmúlt héten arról beszéltem, hogy szeretjük mi magunk kézben tartani az életünket, ha tudjuk. Ha van hozzá erőnk, szeretünk mi magunk a saját lábainkon felmenni a hegyre, hiszen sokkal nagyobb örömöt ad, mint autóval feljutni. Ráadásul a legtöbb hegyen vannak olyan területek, ahova tényleg csak két lábon lehet elmenni. Amikor ezt a cikket május huszonhatodikán megírtam, még fogalmam sem volt arról, hogy mindezt az élet, saját tapasztalat formájában, rövidesen vissza fogja igazolni számomra.
A pünkösdi hosszú hétvégén itthon voltak a gyerekek, és arról beszéltünk, hogy az egyébként is nagyszerű programokat gazdagíthatjuk azzal, ha elmegyünk valahova kirándulni. Kiválasztottak egy olyan helyet, ami a tájékoztató szerint elég könnyű kirándulóhely, hiszen egy könnyű sétával megközelíthető, és hétszáz métert kell csak gyalogosan menni. A tájékoztatót elolvasva, azt gondoltam, hogy legfeljebb egy kilométert kell majd gyalogolnom, így aztán én is rábólintottam. Ötvenhat évesen, túlsúlyosan, nem érzem magam se edzettnek, se fittnek, pedig napról napra próbálok tenni érte, de túl sok időt töltök el, mindennap a számítógép előtt ülve, amit egy ilyen túra alkalmával, mindig keservesen megbánok. Most is számtalanszor kellett a családnak miattam megállnia, pedig vittem a két túrabotomat is. Hála Istennek rendkívül türelmesek voltak, így aztán ha kicsit hosszabb ideig tartott is, de felértünk a hegy tetejére.
Én többször éreztem, hogy okosabb lenne visszafordulnom, ugyanis az már a legelején látszott, hogy ez nem hétszáz méter lesz, hanem sokkal több. Mire visszaértünk az autóhoz kiderült, hogy hétezer méter lett a hétszázból. Arra is rájöttem, hogy a könnyű túra, egy viszonylagos fogalom, mert mást jelenthet nekem, mint másoknak. A túra során többször éreztem, hogy itt a vége, nem kapok már levegőt tovább. Ugyanakkor mégis óriási dolog volt megélni, hogy meg tudtam csinálni valamit, amiről egészen biztosan tudtam, hogy én ezt nem fogom tudni megcsinálni. Ha egyedül lettem volna valószínűleg teljesen másképp alakult volna a dolog, mert már a kocsiból kiszállva, néhány száz méter után, amikor ráláttam arra, hogy hol van a kilátó, azt mondtam volna, hogy rosszul mértem fel a dolgokat, és visszamegyek az autóhoz. Ezt is akartam tenni, viszont a gyerekeim olyan csalódottak voltak, hogy nem tudtam rászánni magam. Ezért az ő biztatásukra, számomra teljesen felfoghatatlan módon, tényleg felmentem a turistaút tetejéig, sőt még a kilátóba is.
Erről újra eszembe jutott az a munka, amit napról napra végzek, támogatva vele másokat. Akkor viszont már azt nem értettem, hogy miért kellett csodálkozom ezen az egészen, hiszen amikor hozzám jönnek az ügyfelek, például mediációra, akkor nekik az a meggyőződésük, hogy azokat az ellentéteket, ami köztünk feszülnek, nem lehet elsimítani. Nekem viszont az a meg meggyőződésem, hogy minden konfliktus megoldható, mert mindig vannak olyan megoldások, amelyek minden fél érdekeit szolgálják.
Pont ugyanez történt velem a túránál. Én abban hittem, hogy nekem ez biztosan nem fog sikerülni, de mások abban hittek, hogy sikerülni fog. Aztán amikor tényleg sikerült, rájöttem, hogy ha van valaki, aki támogat bennünket abban, amit el szeretnénk érni, akkor ez valószínűleg hozzátesz ahhoz az erőhöz, ami nekünk egyedül a rendelkezésünkre állt. Mert én tényleg elhiszem, szakemberként is, hogy mind a két dolog együtt, egy időben igaz lehet. Igaz lehet az, hogy én ezt nem tudom megcsinálni, és az is igaz lehet, hogy mégis megcsináltam. Mert a nem tudom megcsinálni nézőpontot én gondoltam egyedül. A mégis megcsinálom pedig már egy olyan gondolkodásnak az eredménye, amibe rajtam kívül mások is besegítettek a nézőpontjaikkal. Olyan emberek, akik velem ellentétben azt gondolják, hogy ezt a távot bármilyen túlsúllyal, és bármilyen edzettséggel meg lehet csinálni, ezért én is meg tudom tenni.
Amikor coachingra jön hozzám valaki akkor vagy valamilyen gondolkodásbeli változás szeretne, vagy valamilyen szokását szeretné megváltoztatni, vagy valamilyen célt szeretne elérni, de úgy érzi, hogy ez neki egyedül nem megy. Ezért eljön hozzám, kommunikációs szakemberhez, hiszen én ismerek olyan módszereket, technikákat, amik segíthetik őt abban, hogy elhiggye, hogy mégis meg tudja csinálni. Fel tudok tenni neki olyan kérdéseket, amik kimozdítják abból a nézőpontból, amiben jelenleg tartózkodik. Néha éppen csak gyökeret eresztve, néha nagyon keményen bele betonozva abba a hitbe, abba a nézőpontba, hogy ő ezt nem tudja megcsinálni. Végiggondolva ugyanez történt velem is. Én úgy gondoltam nem tudok megtenni egy kilométernél többet mindenféle edzettség és előkészület nélkül, a gyerekeim viszont úgy gondolták, hogy fog ez menni, hiszen ők már számtalanszor megtették az ehhez hasonló túra távokat. Nekik megvolt hozzá a technikájuk. Tudták, ha pihenünk, bizonyos időközönként megállunk, és végig lassabban megyünk, akkor egyszer csak fel fogunk érni a csúcsra.
Bár tegnap még járni alig tudtam, már éreztem, hogy egyre hálásabb vagyok azért, amiért rávettek erre túrára, ma pedig még mindig komoly izomlázzal küzdve azon gondolkodom, hogy ha tegnap tudtam tizenkétezernyolcszáz lépést lépni, csak a túra során, akkor fog az menni ma is, különösen úgy, hogy tegnap hol felfelé, hol lefelé jöttem, ma pedig itt az Alföldön csak vízszintesen kell menni.
Ha van az olvasók között olyan, aki biztos abban, hogy valamit nem tud egyedül megcsinálni, pedig egyébként szeretné, gondolja végig, hogy az ingyenes lehetőségekkel élve, kipróbálhatja kockázat nélkül, vagy egy coach, vagy egy mediátor támogatásával, milyen messzire, és milyen magasra juthat el a saját csúcsainak a meghódításában.
Akinek inkább egy coach, vagy egy mediátor támogatására lenne szüksége, bővebb információt talál IDE kattintva. Keressen bátran az alábbi elérhetőségeken: telefonon a 06 30 240 0007 - es számon, a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen, vagy személyesen Berettyóújfaluban, a Kálvin tér 8. szám alatti irodámban, előre egyeztetett időpontban.
