Coachként örömmel osztok meg ebben a rovatban is néhány coachingban használt kérdést, módszert, képzési anyagot, megfigyelést, tapasztalást, hogy több legyen köztünk a kedvesség és a szeretet. Az elmúlt héten a hibáztatásról beszéltünk, amit sokan sajnos napi szinten használunk. Azt ígértem, ezen a héten arról írok majd, hogyan lehet gátat vetni a másik ember hibáztatásának, amit szintén nagyon sokan űzünk napról napra.
Mivel a hibáztatás egy igazi szörnyeteg ami egyszerre több szinten is pusztít, azt javaslom, néhány héten át foglalkozzunk ezzel a témával, kezdésként egy nagyon egyszerű dolgot végiggondolva.
Az egymás hibáztatása szerintem minden emberi kapcsolatnak rengeteget árt. Az egyik legártalmasabb tevékenység, aminek nincsen semmi haszna. Igazi pusztító. Árthat annak is, akit hibáztatunk, főleg ha befolyásunk alatt álló gyermekről van szó, vagy olyan emberről, aki elhiszi amit mondunk róla, de a legnagyobb kárt annak okozza, aki hibáztat.
Véleményem szerint a legnagyobb rombolás, azért történik a hibáztatás elindítójában, mert a másik ember hibáztatásával kikerül a kezéből a változtatás lehetősége. Olyan sokan gondolják azt, hogy ez egy megoldhatatlan konfliktus, hiszen nem én okozom, hanem a másik. Ha a másik tehet a kialakult helyzetről, akkor változtatnia is neki kellene. Ha úgy gondolom, hogy a másik tehet róla, akkor én a helyzet áldozata vagyok. Aztán velem, mint coach-csal vagy mediátorral találkozva csodálkozva néznek rám, amikor azt mondom, minden problémára van megoldás.
Igaz, a kialakult problémát, azon a módon tényleg nem lehet megoldani, hogy „a másik ember tehet róla”. Magamat kell megvizsgálni, hogy lassan rájöjjek, mit tehetek másképpen, mint eddig.
A coachingokon, és a mediációs üléseken arról szoktam az ügyfelet kérdezgetni, hogy a milyen lehetőségei lennének a változtatásra? Van-e valamilyen szerepe a történtekben? Azon lehet-e módosítani? Ő mit tett, vagy mit nem tett az eset kapcsán? Mit mondott, mit csinált? Hogyan reagált a különböző helyzetekben? Tudna-e bármit másképp tenni, és ezzel elő tudná-e segíteni valahogy a probléma megoldását?
Van, aki ilyenkor arra gondol, nem őt kellene kérdezgetni, mert nem ő az oka mindennek. Én ezt elfogadom, lehet, hogy tényleg a másik tehet róla. Lehet, hogy teljes egészében a másik idézte elő a helyzetet, és az is lehet, hogy a kliens valóban áldozata annak, ami van. Lehet mások szerint is így van, és még a bíróság, vagy más hivatalos szervek szerint is neki lehet igaza.
De attól, hogy kinek van igaza, sajnos nem oldódik meg, minden esetben a probléma. Ráadásul a „kinek van igaza” se mindig egyértelmű, mert különböző szempontokból több igazság is lehet.
Nem érdemes, az egymásra mutogatás kapcsolat romboló szokásával tölteni az időt. A másikra mutogatással az a legnagyobb veszteség, hogy az így gondolkodó ember hajlamos elfelejtkezni arról, az élet olyan társasjáték, amiben saját magamon kívül, senki fölött nincs hatalmam. Saját magam fölött viszont, korlátlan hatalmam van. Ráadásul csak nekem. Vagyis csak magamon tudok változtatni.
A másik ember is egyedül csak magán tud változtatni. Segíthet ennek a megértésében a kép is, ahol míg egy ujjam a másikra mutat, három visszafelé, magamra. Mintha azt üzenné vele: egy lehetőség a másik emberé, és három az enyém ebből a helyzetből a megoldásra. Nézzük, mi az a három, és hogyan változtathatok azon, aminek azt hittem az áldozata vagyok. Mert nem áldozatoknak, és nem veszteseknek születtünk. Erről egyszer többet is írok majd.
Akinek inkább egy coach támogatására lenne szüksége, bővebb információt talál IDE kattintva. Keressen bátran az alábbi elérhetőségeken: telefonon a 06 30 240-0007-es számon, a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen, a www.boianna.hu weboldalamon vagy személyesen Berettyóújfaluban, a Kálvin tér 8. szám alatti irodámban, előre egyeztetett időpontban.
Fotó: pixabay.com
