Az adventi időszak beköszöntével talán még többet gondolunk azokra a családtagjainkra, barátainkra, ismerőseinkre, akik szülővárosuktól távol, valahol a nagyvilágban keresik a boldogulásukat, és a szeretet ünnepét is távol töltik hazájuktól, otthonuktól, szeretteiktől. Új riportsorozatunkban ilyen történeteket szeretnénk bemutatni, melyek főszereplői bepillantást adnak életük egy bizonyos periódusába, megosztják velünk külföldön megélt sikereiket, kudarcaikat, tapasztalataikat.
Első riportalanyunk Gunn Andrea (lánykori nevén Vígh Andrea), aki 2013-ban költözött Németországba, jelenleg egy sikeres vállalkozást vezet Heidelbergben, és abban a szerencsés helyzetben van, hogy az egész családja ott él a közelében.
Mi adta az indíttatást, hogy külföldre költözz?
- Engem nem a munka vagy a jobb megélhetés csalt Németországba, mint sok magyart, akik itt élnek. 2009-ben ismertem meg a férjem Interneten keresztül, 2012-ben eldöntöttük, hogy megprobáljuk együtt. Nem akartunk távkapcsolatot, így dönteni kellett: ő jön Magyarországra vagy én megyek Németországba. Én azt mondtam nincs mit vesztenem, így hát kijöttem hozzá. Érettségim van és titkárságvezető szakmám, amelynek a megszerzése után rögtön kiköltöztem, így otthon nem is dolgoztam. A férjem már itt nőtt fel, de a szülei magyarok, akik 40 éve Németországba vándoroltak.
Mivel foglalkozol most?
- Vállakozó vagyok, és a férjem is az. Én egy magyaros ételeket árusító Foodtruck-ot (ez egy modern büféauto) üzelmetetek. Kínálatunkban főképp lángos és lángos-burger szerepel, de kérésre - nagyobb rendezvényekre - főtt ételeket is készítünk, mint például gulyásleves, székelykáposzta. Van 4 alkalmazottam, ebből egy magyar szakács is. A férjemnek egy autófoliázó-szerelő műhelye van.
Mi okozott a legnagyobb nehézséget a kezdeteknél?
- Amikor kijöttem, az első 2-3 hónap nehéz volt. Akkor még csak én voltam itt, a szüleim otthon laktak. Kicsit nehéz volt barátok és család nélkül. Nekem a nyelvvel is problémáim adódtak, nem mertem megszólalni, megijedtem, ha valaki hozzám szólt. De mára már nem foglalkozom azzal, ha nyelvtanilag nem helyesen beszélek, hiszen nem könnyü a német nyelv. Munkát találni sem egyszerü nyelvtudás nélkül. Én mindent elvállaltam, ami munka csak adódott. Takarítottam, szobalány voltam egy 4 csillagos hotelben, felszolgáltam egy olasz étteremben, majd az utolsó munkám a vállakozásom beindítása elött egy komissziós ( raktárban áruösszekészítő) munka volt.
Kiköltözésem után pár hónapra apukám is kijött Németországba szerencsét próbálni. A férjem segített neki munkát találni egy kamionos cégnél. Mivel kamionsofőrként dolgozott otthon is, így elég egyszerü dolgunk volt. Amikor már apa is egy ideje kint élt, egyet gondoltak a szüleim, hogy mi lenne ha mindenki megpróbálná Németországban. Egyedül a kishugomat sajnáltuk, hogy mi lesz vele. Ki kell venni az iskolából, mi lesz a barátaival? Hogyan viseli, hogy el kell hagynia a megszokott környezetét? Az első fél év nehéz volt mindenkinek, de mivel a hugom alig volt 12 éves amikor kijöttek, így mára már folyékonyan beszél németül, angolul és most tanulja a spanyol nyelvet. Nem volt könnyű eleinte nyelvtudás nélkül, de a férjem nagyon sokat segített nekik is.. Anyukámnak is találtunk munkát, így mindannyian kint élünk - együtt az egész család. Jól elvagyunk. Segítjük egymást, támogatnak a vállakozásomban.
Melyek azok a tényezők, amelyek kedvezőbbek kint az itthonihoz képest?
- Itt meg kell említenem, miért jobb Némerotszág, de nem akarom azt mondani, hogy Magyarországon sokkal rosszabb, hiszen aki akar, az otthon is helyt tud állni. Ügy gondolom, nálunk otthon a boldogulás valamivel nehezebb.
A tapasztalataim alapján azért jobb Németországban élni, mert egyrészt magasabb a fizetés. Tetszik az is, hogy több gondot fordítanak az élet kényelmesebbé tételére (pl. technikai fejlettség, autópálya hálózat kiépítettsége stb), de a természetet is jobban védik, mint mi. Könnyen hozzájutunk magyaros ízekhez, alapanyagokhoz. Jártam már Franciaországban, Olaszországban, de ott nagyon nehezen vagy szinte nem is lehet magyar ételeket beszerezni, itt azért sokmindent lehet kapni, így nem szenvedünk hiányban. Van egy orosz bolt a környéken, sokat vásárolok ott. Rengeteg jó dolog kapható (erös pista, piros arany), és a hús minösége is hasonló az otthonihoz.
Németországban stabil minden, kiszámítható a munka világa és a jogrendszer is. Az is említésre méltó, hogy itt nem uralkodik az a depressziós, lehangolt és egymást pocskondiázó hangulat, mint Magyarországon. Ráadásul akit itt véglegesítenek a munkájában, azt nagyon ritkán bocsátják el. Aki jól dolgozik, azt anyagilag és erkölcsileg is megbecsülik. Vállakozni is sokkal egyszerübb. Én nem vagyok szakács, sem szakképpzett üzletvezető, nem kelett semmilyen képesítés, hogy egy magyar mozgó-éttermet nyissak, csak az egészégyügyi( HCCP) követelményeknek kell megfelelni.
Mennyire ismerik el a munkádat ?
- Nagyon sokan szeretik a magyar konyhát és dícsérik a föztünket. Így már kialakult törzsvendégeink vannak. Mint mindenhol, itt is több fajta ember van, de nagyrésze nyitott a külföldiekkel szemben. Amit észrevettem, hogy minden városban más emberek vannak, például a frankfurtiak teljesen mások, mint a stuttgartiak. Frankfurtan nagyon nyitottak az emberek mindenféle újdonságra, viszont Stuttgartban már jóval zárkózóttabbak. Igy városról-városra is másabb a fizetöképesség. Ki mire ad ki szivesen pénzt. Társadalmilag sokkal jobban elismerik a külföldit, ha látják hogy akar és tud is dolgozni.
Vannak-e olyan dolgok, tényezők, amelyek pótolhatatlanok, együtt kell élni a hiányukkal?
- A nagyszüleim, távolabbi rokonaim otthon élnek, igy ezzel a hiánnyal együtt kell élnünk. Nem utolsósorban azért hiányoznak a jó magyar ételek is.
Hol képzeled el a jövődet?
- Nem tudom mit hoz majd az élet, de az elkövetkező 5 évben még biztosan itt maradunk Németországban. Viszont azt is tudjuk mindannyian, hogy nem itt fogunk megöregedni. Szeretek itt lenni, szeretem ezt az országot, de Magyarországot is, hiszen az a hazám és ezt soha nem fogom elfelejteni. Ezért is alapítottam a magyar büfét, hogy itt népszerüsítsem a magyar ízeket, a magyar konyhát.
Tervezed-e, hogy fejleszted a vállalkozásod?
- Mindeképpen. A cégem olyan szinten van, amit nem szabad abbahagyni, épp franchise üzletben gondolkodunk.
Közeledik a karácsony, hogyan ünneplitek?
- Az otthoni hagyományokhoz híven ünneplünk, szentestén együtt vagyunk a férjemmel, karácsony első vagy másnapján megyünk a szülőkhöz, hol az én szüleimhez, hol a férjem szüleihez. A szilvesztert is együtt töltjük velük.
Meg tudnád fogalmazni, mi is az, amit Németország adott neked?
- Ha úgy vesszük, én itt nöttem fel igazán, mivel az iskolapadból kerültem ki Németországba. Nagy falat volt nekem, itt voltam elsőnek állásinterjún, itt szereztem tapasztalatot mind munka, mind emberek kapcsán. Autóvezetésben és üzletvezetésben is itt szereztem rutint. Mára már folyékonyan beszélek németül, jó üzletvezetőnek mondhatom magam, szóval itt tanultam meg mi is az Élet.
Mit tanácsolnál azoknak, akik hasonló lépést fontolgatnak?
- Minden kezdet nagyon nehéz, föleg aki egyedül vág neki az útnak - erre fel kell készülni - de egyet tanácsolhatok: Soha ne adja fel, ha vannak céljai! Mielött kimenne külföldre, akárhova, tanulja a nyelvet, mert sokkal jobban felnéznek rá a helyiek, ha kicsit is megszólal a nyelvükön. Minél jobban beszél angolul vagy németül, annál magabiztosabb lesz, jobban érzi majd magát odakint.
Általánosságban azt tapasztaltam, hogy betanított munkát, segédmunkát gyakran még az alapfoknál (B1- es szint) kevesebb nyelvtudással is meg lehet kapni. Aki megelégszik azzal, hogy takarít, vagy a konyhában mosogat, annak sokkal szerényebb nyelvtudás is elég, míg egy ápolónőnek például lényegesen többet kell tudnia angolul / németül. Ami nehezebb mint munkát kapni, az az albérlethez jutás. Nagyon magasak lettek az albérletárak Németországban, és ha nincs 3 hónap bejelentett munkaviszonya valakinek, nemnagyon adnak ki neki lakást, ez idő alatt sokan munkásszállóra kényszerülnek. Amit tanácsolok, kiutazás előtt mindeképpen legyen valamennyi félretett pénze, hiszen bármi váratlan közbejöhet.
