A műsorban öt-hatéves kislányok a végletekig kisminkelve, feltupírozott hajjal ringatták gyermeki csípőjüket a szigorú zsűri előtt, miközben a büszke szülők fogvicsorgatva elégedetten, vagy kevésbé megelégedve terpeszkedtek el a nézők soraiban.
Amikor először „belefeledkeztem” ebbe a műsorba, alig hittem a szememnek. Mintha a felnőtt szépségversenyek világa elevenedett volna meg előttem, csak a főszereplők, a versenyzők mini-manó változatban lejtettek a kifutón. A következő rész megtekintésére már felkészültem, és megtudhattam a filmből, hogy egy gyermekszépségversenyen járunk, ahová a gyerekeket a szüleik nevezik be, illetve készítik fel! Szó volt műhajról, műfogról, műszempilláról, műkörömről, barnító sprayről, szőrtelenítésről, és ami a legfontosabb, hatalmas pénzdíjakról. A kislányok néha pityeregtek, gyakrabban pedig fájdalmasan sírdogáltak a felkészítés során, de a szülők szigorú tekintetétől, és pattogó vezényszavaitól mindig visszariadtak, és engedelmesen tűrték, hogy hétköznapi lánykákból kikent-kifent Barbie babákká váljanak.
Rémisztő volt számomra ez az egész elsőre, másodikra, és sokadszorra is! Bénultan, és szájtátva bámultam azt, ahogyan ezek az egyébként nagyon szép kislányok tangaszerű dresszben, kihívóan (kihívóan öt évesen!) fel-alá sétálnak a dobogón, majd vezényszóra különböző pózokba vágják magukat és apró, hófehér tejfogaikat kivillantva kacéran mosolyognak a kamerába.
Az Egyesült Államokban már a 60-as években is rendeztek gyermekszépségversenyeket, de ezek a viadalok a legutóbbi évekig viszonylag konszolidált körülmények között zajlottak. Mai zaklatott világunkban azonban az divatba jöttek az extremitások, így ezeken a szépségversenyeken is háttérbe szorult minden, ami természetes és előretört a „művilág”. A társadalmi, és gazdasági válság, a mérhetetlen pénzközpontúság mohó és gátlástalan szülőket „termett”, olyan anyákat és apákat akik saját csemetéjük által akarnak érvényesülni, netalántán egyszerűen pénzt csinálni.
1996-ban aztán, ahogyan az lenni szokott, megtörtént az első tragédia is. JonBenet Ramsey-t, az egyik gyermekszépségverseny hatéves győztesét, brutálisan meggyilkolták. A gyilkost, vagy gyilkosokat 14 éve nem találja a rendőrség, de a kislány karrierje és a bűneset között bizonyított lett az összefüggés. Ilyenkor elgondolkodunk egy pillanatig: megérte?A Toddlers and Tiaras című sorozattal egyébként jó néhány internetes fórumon foglalkoznak, kevés olyan téma van egy ilyen fórumon, amiben egyöntetű az egyetértés, nos ez az extrém gyermekszépségverseny azonban ilyen.
Kisgyermekes anyukák idézik a műsor egyes jeleneteit, és szinte mindenki szomorúan teszi fel a kérdést: milyen szülő az, aki ilyen megpróbáltatásoknak teszi ki gyermekét? Kérdések özöne zúdul ránk e témát körbejárva, a válasz azonban egyértelmű: pénzhajhász, gonosz, és gátlástalan anyának vagy apának aligha nevezhető egyének „futtatják” így gyermekeiket, akik még ráadásul saját életük kudarcait is ezekkel a szerencsétlen kisdedekkel próbálják kompenzálni.
Néhány napja, e kis írás gondolati szerkesztése közben, dolgom akadt, egy bevásárlóközpontban, ahol egy gyermekszépségversenybe botlottam. Megható volt látni a csinosan felöltöztetett kislányokat, édes csurkával, csorba mosollyal a „Tavaszi szél vizet áraszt…” című dalt énekelni. A szülők meghatottan és büszkén igazgatták csemetéik habos-babos ruhácskáit, sehol egy hangos szó, sehol egy keserű sóhaj a gyermekek felől. őszintén megnyugodtam, látva a „magyaros” gyermekszépségversenyt: hála Istennek hozzánk még nem ért el Barbie-klónok megdöbbentő versenye, és ez így van rendjén.
