Tudjuk, hogy nem mi találtuk fel a spanyolviaszt ezzel a cikkel, de nem árt néha figyelmeztetni a felhasználókat (és magunkat), hogy a ma már abszolút általánosnak számító online jelenlét könnyedén megbosszulhatja magát, amennyiben alkohollal párosul. Legyen hát egy csöpp eszünk, és tartsunk be bizonyos szabályokat, vagy ha nincsenek, alkossunk magunknak, melyek kellő prevencióval bírhatnak azt illetően, hogy ne csináljunk magunkból hülyét néhány deci rövid, vagy egy fél tálca sör után.
Elmondhatjuk, hogy az ittas marhaságok első körben akkor kezdődtek, amikor általánossá vált a mobiltelefon, mert hajnal háromkor is felhívhattuk a barátunkat, gondolván, hogy ő legszebb álmából felkeltve is örül a hangunknak (nem). Aztán jött az SMS, ami egy fokkal tovább rontotta a helyzetet, hiszen csak pötyögni kellett, és az elhagyott barátnő máris megtudta, hogy valójában még mindig vágyunk rá, csak elhamarkodtuk egy kicsit a dolgokat. Talán legkisebb veszélyt az e-mail jelentette és jelenti most is a kapatos felhasználók számára, hiszen nagyon kevés olyan embert ismerek, aki venné a fáradtságot egy kiadós ittas ömlengés megírására, főleg azért, mert sokszor az e-mail cím sem jut eszébe. A csevegős dolgok szintén veszélyesek voltak, hiszen csak leültünk elé és megírtuk, hogy mizu, aztán majd reggel gondolkodhattunk, hogy ez miért nem volt jó ötlet. De a részegen kitárulkozó felhasználók igazi mumusa a közösségi oldal, ahol a buliból hazaérkezve, kótyagos fejjel azonnal beírhatjuk állapotként, hogy éppen mennyire szeretnénk keblünkre ölelni a világot, visszarimánkodni magunkat az exünkhöz, avagy szerelmet vallani olyasvalakinek is, akit valójában csak ágyba szeretnénk vinni és azt hisszük, hogy a szép szavak közelebb juttathatnak ehhez. Tegyünk hát óvintézkedéseket, amíg még képesek vagyunk rá, mert a részegen üzenőfalra kivágott Air Supply dalszöveg, a belinkelt Zámbó Jimmy nótához írt "milyen szépen énekel, de kár érte", vagy a hízelkedő üzenet reggelre kelve nagyon ciki lesz.
Szóval:
1) Ne vigyünk magunkkal telefont: egyrészt baromi idegesítő az olyan társaság, ahol hatan ülnek egy asztalnál, de mégis mindenki a telefonjába van temetkezve. Másrészt magam is ismerek olyan embert, akire azért kell várakozni, mert folyamatosan a telefonját nyomkodja, ezzel a hasznosan tölthető időnek akár 20-25 százalékát is haszontalanná téve. Harmadrészt pedig ha nincs nálunk a telefonunk, nem tudunk telefonálni, nem tudunk közösségi oldalakt böngészni, sem pedig SMS-t írni. Amiatt ne aggódjunk, hogy így elvágjuk magunkat a külvilágtól, hiszen a társaságunkból jó esetben többeknél is van teló, meg egyébként is, aznap este azért vagyunk velük, mert velük akarunk lenni, ergo nem akarunk mással foglalkozni.
2) Hazaérve ne üljünk gép elé. Tudjuk, könnyű azt mondani, de ha ismerjük magunkat és tudatában vagyunk, hogy spiccesen tipikusan a facebookozó fajtába tartozunk, akkor erőnek erejével vágjuk el magunkat az online élettől. Mit jelent ez? Dugjuk el magunk elől az UTP kábelt, vagy ha wifink van, akkor kapcsoljuk ki a routert, adjunk neki este más jelszót, vegyük ki az akkumulátort a laptopunkból és mehet a szekrény legmélyebb részébe, stb. Amennyiben veszélyesen függők vagyunk, ne legyünk restek kedves szomszédunkhoz átvinni minden olyan eszközt, mely alkalmas arra, hogy éjjel hazaérve őszinteségünket, vágyainkat, képzelgéseinket olyasvalakik elé tárjuk, akik ezt nem szeretnék, vagy akik miatt veszélybe kerülhet jelenlegi kapcsolatunk.
3) Ne igyunk! Jó, ezt valójában mi sem gondoltuk komolyan.
