Az első gondolatom: ez egy rossz vicc. Hogy lehet valami ilyen fajsúlyosat így közölni? A honlap egyszer csak lecsupaszodott egyetlen fekete-fehér oldalra, ahol a hivatalos közlemény olvasható, mindenféle ködös magyarázattal. Valószínűleg nem mostanában derül ki, hogy pontosan mi történt a tagok között, az viszont tény, hogy ennek a folyamatnak (mert nyílván nem egyik napról a másikra született meg a döntés) semmi nyoma nem látszott, sem a nyilatkozatokban, sem a koncerteken. E sorok írójának alig egy hónapja volt alkalma Lukács Lacival személyesen is beszélni, ahol az énekes-szövegíró állította, hogy reményei szerint 60 évesen zenélni fognak – úgy tűnik, ebben a kérdésben mégsem volt egyetértés a csapaton belül. Persze sok „megbízható forrás” szerint a válás már régóta a levegőben volt, de a többséget váratlanul érte a bejelentés. A sok rosszindulatú pletyka már be is indult, amikkel jobb nem törődni, hiszen ezek csak spekulációk. Mindenesetre kijárt volna Cseresznyének egy igazi búcsúkoncert, nem csak utólag ráfogni, hogy december 29-én láthattuk utoljára színpadon. 

Persze így egy-két nap távlatából már nem tűnik olyan kilátástalannak a helyzet. A tankok nélküle is mennek tovább, a gépezet nem áll le. Ki tudja, talán jót is tesz a vérfrissítés a zenekarnak. Arról lehet vitatkozni, hogy kinek a régebbi, kinek az újabb számok tetszenek, az viszont elég árulkodó, hogy az év végi, debreceni koncertjükön mindössze egyetlen számot játszottak a legutóbbi albumokról. 

Közhely, de ezek után nem lesz ugyanolyan a Tankcsapda – azt, hogy jobb vagy rosszabb, még korai megítélni, de az esélyt meg kell adni az új gitárosnak is. Én mindenesetre bizakodom, hiszen rengeteg tagcserét túlélt már a csapat, voltak már sokkal nagyobb bajban, ezt a helyzetet is megoldják. Hiszen mind tudjuk: a show-nak folytatódnia kell. Cseresznyének pedig a továbbiakhoz minden jót, én tényleg köszönök mindent!