Csak ültem bénultan a honolului szállodai szobám ablaka előtt, és szomorú tekintettel bámultam a Polinéz szigetvilág Napnyugta idején elém táruló fenséges látványát. Már a belugakaviár és a pikáns homárfalat sem ment le a torkomon, annyira hatalmába kerített az aggodalom! Október eleje volt, jól megérdemelt szabadságunkat töltöttük családommal Hawaii-on (azért éppen ott, mert Balin lévő nyaralónkat épp tatarozták), és csak ámultunk-bámultunk...
A rossz hírek hallatán összehívtam a családot és a válságra való tekintettel, azonnal hazarepültünk saját kis sugárhajtású Jetünkkel, ezúttal azonban, már a takarékosság jegyében, leszállás nélkül. A válság előtti időkben ilyenkor még eltöltöttünk néhány hetet Szingapúrban, vásároltunk ezt-azt, kóboroltunk a Metropoliszban, nos ezt most kihagytuk! Amint hazaértünk a családi kupaktanács jelentős költségcsökkentésekről döntött, mégpedig azért, hogy ezzel követendő példát mutassunk a hozzánk hasonlóan szerény körülmények között élő családok számára, mit is tegyenek azért, hogy szeretett hazánkat kivezessük a pénzügyi kátyúból, és, hogy Ön is lássa Tisztelt Ájemef, az országunknak nyújtott kölcsönt igenis vissza tudjuk fizetni...
Első lépésben megoldottuk az autó-kérdést: eladtuk mind a hetet! Illetve egyet mégiscsak megtartanánk, mégpedig a vasárnapit, ugyanis általában ekkor intézzük a heti nagybevásárlásainkat, és sok pénzt spórolnánk, ha nem bérelt kamionokkal oldanánk meg az áru haza szállítását, hanem fordulnánk a Pajeroval hétszer-nyolcszor... Pistikét és Jánoskát hazarendeltem az Egyesült Államokból; olcsóbb és közelebbi egyetemen tanulnak ezután, azt hiszem Oxford és a Sorbonne jó választás lesz, továbbá rájuk parancsoltam, hogy záros határidőn belül szerezzék meg a diplomát, hiszen az nem járja, hogy 36 és 38 évesen még mindig az iskolapadot koptatják. Legkisebb fiam a másféléves Oszkárka sem megy idén Aspenbe, sítáborba. Drága anyósomat békén hagyom, ha nem gond, az a Los Angeles-i nyugdíjas-otthon ahol most tengeti mindennapjait, jó megoldás számára és számunkra is; legfeljebb nem hetente hanem kéthetente látogatja meg Őt a feleségem Marika.
Végleg letettem arról a nagyszabású tervemről is, hogy a leállított kormányzati negyed építési terveit megvalósítva, a Nyugati pályaudvar mögött állatmenhelyet létesítsek, inkább a pekingi olimpiai faluban vásárolok néhány épületet, és a szegény sorsú kutyák, macskák majd ott húzzák ki a telet... A yachtomat már korábban felajánlottam egy szentendrei gyermekjóléti szervezetnek (azt hiszem kitűnő futball-edzőközpont alakítható ki belőle); az elszállítása kicsit problémás lesz ugyan, mert szélességben nem fér rá a Dunára, ezért nem igazán úsztatható fel a rajta, de sebaj, majd bérelek a NATO-tól egy C-17-es Herculest, és légi úton a rendeltetési helyére juttatom!
Társadalmi szerepvállalásaimat is visszafogom, takarékoskodva ezzel az állam pénzével! Nem kis büszkeséggel írhatom le, hogy cégem néhány hónapja még kétszáztizenhárom magyarországi önkormányzattal volt kapcsolatban. Helyesírási tanácsokat adtunk potom pénzért, hiszen 150ezer forint per óra nem hiszem, hogy nagy pénz a teljes hasonulás elmagyarázására... Elkezdtem a szerződések felbontását, de kétszáztizenkét önkormányzat ragaszkodott az együttműködéshez, és hát én, mintegy fél, álmatlanul eltöltött éjszaka után úgy döntöttem, hogy engedek a szelíd erőszaknak, és folytatom áldásos tevékenységemet, melyet a magyar nyelv megóvása érdekében teszek nap, mint nap... Amire még büszke vagyok, az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól pályázati úton kapott mintegy 400millió forint, melyet az „Osztrák nyelv oktatása a magyar középfokú iskolarendszerben” címen nyertünk el a tavalyi év folyamán!
(Zárójelben megjegyzem, hogy a magyarországi lavinaveszély-előrejelző hálózat kiépítésére elkülönített 250millió forintot például nem az én cégem kapta meg az illetékes minisztérium pályázatán, azaz igazán nem vagyok vádolható bennfentességgel, esetleg korrupcióval...Sőt ! A feketegazdaság kifehérítéséhez szükséges fokozott hatású fehérítő vegyszert sem én szállíthattam a Miniszterelnöki Hivatalnak!) A teljes takarékosság jegyében továbbá, lemondok 78 állami vállalatban betöltött felügyelő bizottsági tagságomról, valamit szüneteltetem 41, szintén állami tulajdonú cégben lévő igazgatótanácsi tagságomat!
És a kényes kérdés: a parlamenti képviselőség! Én immáron 18 éve vagyok tagja a Tisztelt Országgyűlésnek, és beállva azok mögé, akik a „kisebb parlament, olcsóbb állam” elvet vallják, úgy döntöttem, hogy a 2026- os választásokon már nem indulok, valamint lemondok parlamenti költségtérítésemről is amit eddig Buksi kutyám, és Puszi macskám után vettem föl... Devizatartalékaimat sürgősen felszabadítottam, a hektikus dollár- és euroárfolyam ingadozások miatt az összes pénzeszközömet átváltottam észak-koreai wonba, és bangladesi takába. Én bízom e szilárd alapon álló demokráciák fényes jövőjében. és akik néhány hete emiatt a tranzakció miatt lehülyéztek a bankban, nos azok nagyot fognak csodálkozni néhány hónap múlva.
Részvényeimet, melyek néhány stratégiai fontosságú cégben fekszenek, gondolok itt a Pusztamagyaródi Haszonkulcsgyártó Zrt.-re, vagy a válickapusztai Árrésfúrógyártó, és Szerszámkészítő Zrt.-re, illetve megemlíthetném e helyen azt a jól prosperáló utazási irodát is, amelyik már évek óta nagy sikerrel ad el utakat a cseh tengerpartra, illetve holland síparadicsomokba is; nos az ezekben tartott pénzeszközeimhez nem nyúlok, bízom e cégekben és az általuk gyártott termékek, és szolgáltatások biztos piaci helyzetében!
Pénzt meg nem szoktam mosni, ebben is támogatom kormányunk rendteremtő szándékát...
Abbeli tervemről pedig, hogy én legyek a Világ hetedik űrturistája egy időre lemondtam, ugyanis múlt kedden, amikor meglátogattam Barack barátomat Houstonban, váratlan hírrel kellett szembesülnöm. Beugrottam a Space Adventures-höz, és megkérdeztem kell e útlevél az utazáshoz. Azt a választ kaptam, hogy bizony kell útlevél, mégpedig az új hologramos-ujjlenyomatos, de nem vállalom, én nem dobok ki megint 10ezer forintot egy új úti okmányra. Ha nem jó nekik a régi, akkor inkább megvárom, míg nem lesz ilyen bürokratikus az űrutazás...
A takarékosság a mindennapjainkban is jelen lesz ezután! Vérzik a szívem, de meg kell szüntetnem a mongol strandröplabda csapat támogatását, és le kell állítanom a kecskeméti hegyikajak-pálya építését is, az akasztóiaknak ígért 25ezer férőhelyes sportcsarnok-beruházásról már nem is beszélve... Az otthonunk szépül, bővül, de néhány műszaki cikktől meg kell válnunk, mert úgy érzem ilyen válságos időkben nem urizálhatunk. A plazmatévéinket árverésre bocsájtjuk, a várható mintegy 20millió forintos bevételt pedig felajánljuk, a leggazdagabb magyar emberek gyermekeit segítő szervezet részére, mert olvastam valahol, hogy a legnagyobbat Csányi, Demján és Várszegi Urak bukták ezen a válságon, és minden bizonnyal gyermekeik is megsínylik eme ínséges időket, legyen nekik egy kis tartalék müzlire, színes ceruzára, erre-arra!! A kutyaházakból kiszereltettem a konvektorokat, a járdafűtést is megszüntettük a ház körül, és néhány szakkönyv elolvasása után beláttam én is, hogy a 2 éve vásárolt napkollektorok is hatékonyabban működnek a tetőn, mint a házunk pincéjében, ahol eddig voltak...
Tisztelt Ájemef! Láthatja tehát-az én példámon keresztül is akár-, hogy igyekszünk mindent megtenni azért, hogy az a pozitív kép térjen vissza az emberekbe rólunk, magyarokról, mint amilyen kedvező kép élt bennük a válság előtt, és igyekszünk bebizonyítani Önöknek azt is, hogy jó adósok leszünk a következő években. Bízzanak bennünk, és segítsenek tehát! Elszántak vagyunk és segítünk kis hazánknak, hogy újra régi fényében ragyogjon!!!!
Tisztelettel, az Önök feltétlen híve: Kiss K. Béla
