Mielőtt azonban hazatérnénk a kis jövevénnyel, számos feladat vár még ránk. Először is meg kell teremtenünk a baba otthonát.  Ha még nem állnak házunk falai, sürgősen fejezzük be a megkezdett munkát, vizet, áramot vezessünk be a házba, lakásba, nagy szükségünk lesz majd mindkettőre. Fessünk, tapétázzunk, rakjunk le padlószőnyeget, parkettát, járólapot, szerezzük be a legalapvetőbb háztartási gépeket, vásároljunk ágyakat, asztalokat, tehát teljes mértékben készüljünk fel az új családtag érkezésére! Kiságyat kell szerelnünk, pelenkázó szekrényt összeraknunk, majd el kell mennünk egy boltba, és meg kell vennünk a szükséges gyermekápolási termékeket. Pelenkából érdemes a legkisebbet vásárolnunk, mert a túl nagy pelusba gyermekünk fejét is bebugyolálhatjuk véletlenül, amire ő heves sírással fog reagálni. Törlőkendőre is szükségünk lesz, ebből is van már számtalan fajta jó drágán, de vegyük meg, wc-papírral nehéz csecsemőpopsit takarítani. Továbbá, vegyünk babafürdetőt (eleinte azt hittem mi, a szülők leszünk a babafürdetők, de aztán kapcsoltam), babaolajat, (drágább, mint a dieselolaj), krémeket, kencéket. Borotvahabot, akár kisfiú, akár kislány ne vegyünk, korai az még.

A baba környezetét vidám színekkel, játékos figurákkal díszíthetjük; szín esetén nem ajánlottak a fekete különböző árnyalatai, figurából pedig kerüljük a Hasfelmetsző Jackest, a Zámbó Jimmyset, a Baló Györgyöset!

 

 A babát legcélszerűbb autóval elhozni! Erre legalkalmasabb egy BMW X5 M50d, feltéve, ha van ilyen autónk, vagy negyvenhétmillió forintunk, hogy vásároljunk egyet. Ha nincs, taxit is hívhatunk ám... Manapság már nem divat a pólya, öltöztessük az újszülöttet divatosan, kényelmesen, ha van időnk, kössünk neki kisruhát.

Hazaérve első dolgunk legyen megetetni kisbabánkat; erre legalkalmasabb az anya, és annak azon testrésze, mely azért fejlődött ki, hogy ellássa a csöppséget, az életet adó anyatejjel. Az anyatejes etetés közkeletűbb elnevezése a szoptatás, az újszülött szemszögéből nézve pedig szopásnak (ez férfiaknak is ismerős lehet katonakorukból), vagy szopizásnak is nevezhetjük. Előfordulhat, hogy az anyának gondot okoz a szoptatás, ilyenkor egy segédeszköz alkalmazása válik célszerűvé, mellszívót kell vásárolnunk. Jó tanács kedves férfitársaim, a mellszívót soha ne próbáljuk ki magunkon, dermesztő fájdalmat okoz! Ha párunk csüggedne, jól láthatóan elfárad a küzdelemben, hogy "mellre tegye" a kicsit, biztassuk Őt, mondjuk neki azt, hogy majd a következő babát képes lesz szoptatni, ha Ő erre elsírná magát, hagyjuk abba a biztatást!

Ha nem hagyja abba a sírást és azt mondja, hogy "te tetted ezt velem", meg „soha többé nem szülök neked gyereket”, vagy valami hasonló, akkor szülés utáni depresszióval állunk szemben, amit majd egy következő részben fogunk kielemezni.

Etetés után "váljunk eggyé" gyermekünkkel, nagyon fontos a testi kontaktus, vegyük karba Őt, meztelen felsőtestünk biztosítsa számára a melegséget. Sétálhatunk vele, ringathatjuk (csak finoman), nézegessük, ismerkedjünk újszülött gyermekünkkel.

Fokozottan ügyeljünk a koponya homlok fölötti részére, ahol a kutacs található. "Nem nőtt még be a feje lágya", hallhatjuk néhanapján anyósunktól szemrehányóan (persze nem nekünk mondja, hanem feleségünknek). Nos, a koponyacsonttal be nem nőtt rész neve a kutacs, amivel nagyon óvatosan kell bánnunk. 

 

De úgy teljes egészében is kíméletesnek kell lennünk a babával, hiszen csontozata még gyenge, bőre érzékeny minden tapintásra, teste védtelen és csupasz, a mi dolgunk, hogy óvjuk őt és dédelgessük. 

A hazaérkezés tehát örömteli lehet, ha a biztonságos hazatérés feltételeit megteremtjük. Az első napok meghatározóak a csecsemő életében, még akkor is, ha nem lát, nem hall, nem érzékel teljes intenzitással. Érzi közelségünket, testünk melegéből „táplálkozik”.

 

Sorozatom következő részében, a pelenkázás, a fürdetés,  az altatás kerül górcső alá, tartsanak velem akkor is!