Na, most a "mappa", az "áthúzás"meg a "belehelyezés" megvan az agyamban, a "fájl" és a "klikk" is ismerős előttem, még a gimnáziumból.  Azt is megtanultam továbbá, hogy a mappákat is tudom mozgatni a képernyőn (az asztalon), építhetek belőle "T" betűt, "L" betűt, mindenféle betűt, csinálhatok velük törlő, sikáló mozdulatokat, és a többi, és a többi. Ezek után hosszú percekig, önfeledten játszottam a mozgatható mappákkal, kisfiam megvető tekintetének árnyékában.

A lényeg, amit az előző sorokkal ki akartam fejezni az, hogy  én bizony nem értek a számítógépekhez. Olyan messze van tőlem a computerek világa, mint a BUSE a Bajnokok Ligájától. Egyszer egy állásinterjún megkérdezték tőlem ismerem-e az Excelt; mondtam, nem találkoztam még vele, de ha nála is kell interjúznom, hát  állok elébe. Természetesen nem kaptam meg a munkát. 

Egy időben, amikor a "vincsesztert" említették előttem, én már soroltam is, hogy Rooney, Ryan Giggs, van der Saar... Aztán persze felvilágosítottak, hogy keverem a szezont a fazonnal. A következő dolog, meg ez a Basic nyelv! Még a földrajztanáromat is megkértem, ugyan mutassa már meg nekem Basic-országot. Ha pedig a videokártyáról érdeklődtek nálam, én azzal hárítottam, hogy a magyar, és a francia kártyán kívül nem ismerek másikat. Sokszor megesett velem, hogy megkértek, kapcsoljam be a gépet; ilyenkor percekig matattam a monitor körül, és tanácstalanul kerestem a távirányítót. 

Szóval volt kínos pillanatban részem bőven, de lassan belejöttem a dolgokba, és lépésről lépésre sajátítottam el a számítógépes szaktudást. Néha még ma is keverem az operációs rendszert a periódusos rendszerrel, de legalább már tudom, mi az, hogy meghajtó, meg processzor. A kilo-, a mega-, meg a gigabyte közötti átváltásokat a mai napig nem ismerem, pedig emlékszem, egyszer általános iskolában még a kilométer is átváltottam kilogrammba. 

Az igazi változást az internet megjelenése hozta a mi különös viszonyunkban. Sokáig nem voltam képes elképzelni, hogyan is jönnek be egy olyan vékonyka kábelen az én kis lakásomba a magukat kellető gusztusos néger lányok, a legfrissebb külföldi fociforduló góljai, a vicces videók százai, ősrégi zeneszámok ezrei. 

Aztán egyszer csak, megjelent az ajtónkban a „kábeles ember”. Ripsz-ropsz bekötötte az internetet, én meg csak ámultam-bámultam, micsoda dolgok vannak ezen a világhálón. Jól emlékszem, nyolc órán át kattintgattam ide-oda, a végén már vörösen izzottak a szemeim, és térdig gázoltam a saját csorgó nyálamban. Mindent megnéztem, minden pozícióból, volt olyan pár perces videó, amit nem tudtam értelmezni, ezért fejtetőre állítottam a monitort, hogy valami kikerekedjen a történetből. Regisztráltam össze-vissza, mindenhova, tőzsdeoldalra, méhész honlapra, közösségi site-okra (miket tudok ugye?) . Töltöttem fel, és le ezer dolgot…

Ma már elképzelhetetlen az életünk számítógépek (sőt internet) nélkül. Komolyabb szaktudás sem kell, ahhoz, hogy mozgásba hozzuk a „virtuális teret”, hiszen látják, valamiképpen én is eljutattam ezt a kis írást kedvenc honlapomhoz. Márpedig nálam nagyobb computer-analfabétát nem igazán találni ezen a földgolyóbison.