Kedves "Tibor29cm"!

 

Vagy "János31cm", esetleg "Zoltán32cm"? Meglepően hasonló leveleket kaptam az előbb felsorolt "Uraktól", ugyanolyan ígéretekkel, hasonló személyleírásokkal, élethelyzetekkel. Az egyik kísértetiesen hasonlított a fiatalkori Michael Douglas-re, a másik pedig Paul Newman-re. Sőt ők is gyermekeket és állatokat mentettek, bár nem Szomáliában, hanem Indonéziában, és Bolíviában. (Elefántbika helyett pedig tigrissel és dinoszaurusszal küzdöttek meg a szenvedő gyermekekért!)

És az Ön számára legmegdöbbentőbb tény most jön: én találkoztam is "János31cm"-el, azaz Önnel kedves "Tibor 29cm". Kicsit bonyolult, de azért remélem érthető. No, nézzük csak hogyan is sikerült a mi randink! Felelevenítem a történéseket, és így talán emlékezni fog rám (bár én is másik néven "futottam" akkor). 

Meglepődtem, amikor az újonnan vásárolt Mercedes helyett egy camping-kerékpárral jött elém, és hátulra ültetett a csomagtartóra: a lábaim térdig lekoptak a hideg aszfalton. Aztán elhívott vacsorázni a vasútállomás büféjébe. Emlékszem, Ön mustárt evett ketchuppal, én pedig light hamburgert, azaz két szelet zsömle között egy szelet kenyeret. Ezután pedig elmentünk egy moziba, megnéztük a plakátokat és hazamentünk Önhöz. A lakása katasztrofális, már ne haragudjon! Szinte csak az a plakát tartja össze a mocskos falakat, amelyiken az előbb említett országok vannak bejelölve. Szóval úgy tűnik, képzeletben repülget csak ide-oda a nagyvilágban. Egyvalami melegséggel töltötte el a szívemet: láttam az ígért lovat, bár bent  a lakásban, és igencsak gebe volt, plusz nem fehér szőrű, hanem fekete, ráadásul feküdt felakadt szemekkel, és kilógott a nyelve, de örültem neki, hogy egyik ígéretét teljesítette, még ha nem is teljesen úgy, ahogyan azt levelében leírta. 

A „29 cm” tényleg meglepett, álmomban nem gondoltam volna, hogy a televíziója képátmérőjére gondolt, én valami egészen mást vártam, de mindegy. A külsejéről is beszéljünk egy kicsit. 198/98-at írt, 158/98-at „kaptam”; azzal magyarázta ezt az elírást, hogy egy különleges betegségben szenved: az „5”-ös, és a „9”-es számot gyakran összekeveri. Aranyos!  Emlékszik, érdeklődtem a gyermekei után, és nagyon kedvesen meg is mutatta egy albumban-mind a hetet! Én erre kérdőre vontam Önt kedves „Tibor29cm”, nekem ugyanis csak két gyermeket említett, mire azt válaszolta, hogy igen, ők az egyik elvált feleségétől származnak, a többi öt csemete pedig a másik három hölgytől, akiktől szintén elvált már. Szóval négy asszonytól, hét gyermek. Nem semmi! 

A hab a tortán az volt, amikor bemutatta nekem, egy joviális, ősz hajú, mackóalsós, öregúr személyében Salvador Dalit, aki -ahogyan levelében írja-, szakértelmével segíti Önt, régi festmények vásárlásában, felújításában. Levelében írt arról, hogy ellenzi a génmanipulált élelmiszerek termesztését. Szerintem Ön is génmanipulált lehet, legfőképpen az agya, mert igen ritka az olyan ember, mint Ön.

Emlékezetes találkozó volt, annyi szent. Remélem azt az ötezer forintot, amit hó végéig kért tőlem kölcsön, hamarosan rendezi! 

 

Üdv: „ÁgnesXXL1965”