Költözés, névváltoztatás, tizenötszörös gázszámla, folyamatos problémamegoldás - többek között ezek jellemezték a Herpály Vagyonkezelő Kft. enyhén szólva is akadályokkal teletűzdelt évét. Zámbori Péter, a társaság ügyvezetője beszélt lapunknak a kinevezése óta eltelt egy esztendő már-már szürreális kihívásairól, illetve azt is megtudhattuk mindezek ellenére miért látja pozitívan a jövőt a szakember.
Egy éve nevezték ki a Herpály Team Kft. ügyvezetői posztjára. Melyek azok a nagyobb volumenű változások, amiket ezen időszak alatt sikerült véghezvinni?
Induljunk az alapoktól: először is, az elmúlt egy évben a cég neve és székhelye is megváltozott. A társaság ma már a Herpály Vagyonkezelő Kft. nevet viseli, székhelyünk pedig a József Attila utca 9. szám alatt, a Nyíri István Vállalkozók Házában található.
Amikor egy évvel ezelőtt idekerültem, a legnagyobb kitűzött célunk a fürdő fejlesztése volt, ez a projekt jelenleg is folyamatban van. Bár a külső szemlélőnek úgy tűnhet, befejeződtek a munkálatok, a belső térben való finomhangolások azonban még javában tartanak, gondolok itt például a gépészeti, légtechnikai beállításokra, vagy a szaunavilág próbaüzemeltetésére.
Szerencsére megmutatkoznak azok a kisebb-nagyobb problémák, amelyeknek tipikusan a próbaüzem alatt kell kiütközniük, pontosan azért, hogy ezeket még ebben a periódusban kijavítva, a megnyitásra már egy maradéktalanul jól működő fürdőt adhassunk át a vendégeknek. Az új eszközök beszerzése szintén egy folyamatban lévő része a projektnek. Jelenleg a gyógyászati berendezések, például a tangentor kádak vásárlása, illetve az informatikai hálózat kialakítása zajlik.
Sok vélemény visszhangzik hozzánk, miszerint a fürdő felújítása már tulajdonképpen készen van, hiszen az objektumot kívülről szemlélve valóban ezt lehet látni. Csakhogy az is köztudott, egy építkezés kirakat-része ugyan mindig a falak és a tető felhúzása – ami a mi esetünkben is adott - ám az igazán lényegi munka csak ezután következik. Nos, nálunk éppen ugyanez a helyzet: hiába vagyunk készen kívülről, bent még sok az apró-cseprő, láthatatlan, de mégis lényeges a tennivaló. Amin viszont sikeresen túl vagyunk, az az úszómedence újraburkolása, az engedélyeztetési eljárások pedig szintén elkezdődtek, ami ugye a megnyitás utolsó fázisát jelenti.
Azt illetően, hogy ez a folyamat pontosan mikorra érhet sikeresen véget, arról nem tudok, de nem is akarok találgatásokba bocsátkozni - a magam részéről nagyon remélem, hogy a strandszezon kezdetére zöld lámpát kapunk a hatóságoktól. Rajtunk nem fog múlni semmi - ez biztos.
És mi a helyzet a stranddal? Ugyan az előbbieket hallva laikusként magamtól már nem merem azt állítani, hogy „készen áll a nyitásra”, de ha jól látom, itt már lényegesen előrébb tart minden. Mondhatjuk, hogy „bevetésre kész”?
A külső részen már valóban más a helyzet, itt már kockázat nélkül mondhatom, nyitva vagyunk és leszünk. Természetesen karbantartási munkálatok ezen a részen is folynak, gondolok itt mondjuk a csempézésre vagy fugázásra. Ezek megint olyan munkafolyamatok, amik egy külső szemlélőnek kvázi láthatatlanok, - persze ez így is van jól –mégis sok esetben jóval bonyolultabb kihívás elé állítanak minket, mint azt bárki gondolná.
Aligha hiszem, hogy első hallásra életszerűnek tűnhet, hogy az orosz-ukrán háború befolyással bír a berettyóújfalui strandfürdő felújítására és karbantartására, márpedig ez a helyzet. Ha már szóba került a csempézés: az általunk megrendelt termékről kiderült, az egyik összetevőjét Ukrajnában bányásszák, így valószínűleg nem tudunk olyan színű csempét biztosítani, amilyet szerettünk volna. Ugyanez a jelenség még súlyosabban ütközik ki a beruházásnál: a szintén általunk kiválasztott nyersanyagok, berendezések egy része Oroszországból vagy Ukrajnából származik, ami mondanom sem kell, elég nagy probléma.
Mindez néhány évvel ezelőtt, vagy akár egy esztendőt visszaugorva az időben elképzelhetetlen volt.
És a sor sajnos folytatható - szó szerint még súlyosabb tételekkel. Ez már szerintem senkinek nem lesz zsákbamacska, mire is gondolunk: természetesen az energiaárakra.
Hogy az elmúlt egy év árrobbanása milyen mértékben nyomta rá a bélyegét a társaság működésére, arra hosszú felsorolás helyett álljon itt két látványos példa, ami sajnos tűpontosan írja le a helyzetünket.
2022 júniusában a strand üzemeltetése havonta 800 ezer forintos áramdíj mellett működött, hangsúlyozom, itt csak a strand részről beszélünk. Ugyanez a villanyszámla egy hónappal később 4 millió forintot tett ki…. Nyilván nem tehettük meg, hogy egyik hónapról a másikra ötszörösére emeljük a jegyárakat, hiszen akkor vendég híján csukhattuk volna be a kaput.
Ami a gázdíjakat illeti, az ennél is bonyolultabb. A városi távhőszolgáltatás is társaságunkhoz tartozik, ami ebben a helyzetben szintén nem hálás feladat: ennek a teljesítése több százmillió forintos tételeket jelent, a súlyos banki költségekről nem is beszélve.
És akkor a másik példa: az előző székhelyünkön korábban, egy hidegebb téli hónapban átlagosan 150 ezer forintot fizettünk gázra, ma ez az összeg 3 millió-kétszázezer forint, ha ott maradtunk volna, ezért is költöztünk el.
Szóval így állunk most: egy lehetetlen helyzet, amiben nem nyerhetünk, hiszen ilyen irreálisan magas költségeket nyilvánvalóan képtelenség kigazdálkodni.
Valóban nem irigylésre méltó a helyzet, és gondolom az sem bíztató, hogy rengeteg hasonló profilú társaság jár ugyanebben a cipőben. Ilyenkor sokat számíthat az, ki hogyan kezeli a helyzetet, ha kell, áldozatokkal, ha kell, a kisebbik rossz bevállalásával - szóval a rugalmasság sok esetben lehet a mérleg nyelve.
Olyannyira lehet, hogy egzisztenciákat menthet. Éppen ezért, mióta a válság időszak ajtót rúgott ránk, az elsőszámú prioritásunk a munkaerő megtartása.
Ennek érdekében a dolgozóink hónapok óta olyan feladatokat is ellátnak, ami nem a szakterületük: a vendéglátósaink például festenek, kertészkednek, kerítést javítanak, takarítanak. Ebből a helyzetből ily módon tudjuk kihozni a jobbat, mert az biztos, a legrosszabb forgatókönyv lenne, ha embereket kellene elküldenünk- ez mindenkire nézve, minden szempontból nagyon nehéz lenne. Ilyen történések után nem meglepő, hogy a tavalyi évet veszteségesen zárta a Kft.
Az igazsághoz hozzátartozik, a költségeink megugrásában új konyhai eszközök beszerzése is szerepet játszott - amit a vendéglátás minőségi javítása érdekében tettünk - több millió forint értékben. Nyilván ez a kiadás idővel sokszorosan meg fog térülni, de a jelenlegi helyzetben azonban kétségtelenül „fáj”.
Az idei évnek viszont már pozitív hozadékai lehetnek a tavaly végbement fejlesztések, ezek már mindenképpen eredményt fognak jelenteni, ugyanakkor azt is látni kell, összességében ilyen energiaárak mellett nem reális bármilyen nyereségre tervezni.
Az új székházba való átköltözés ezen a téren legalább jelentett előrelépést?
Abszolút, össze sem lehet hasonlítani az előző irodánkkal. A mostani helyünk gázköltsége konkrétan egyharmada, mint azelőtt, óriási a különbség. A József Attila utcai inkubátorház már egy jól szigetelt épület, megfelelő nyílászárókkal, ehhez képest a régi irodánk elavultnak számított - az ott fűtésre elköltött összeg szó szerint ablakon kidobott pénz volt. Szóval az új otthonunkba való beköltözés tényleg adott okot egy hosszabb felsóhajtásra.
Aki energiát nyer, életet nyer - közhely, de attól még nagyon igaz. És „csak” ebből a szempontból hozott pozitív változást, vagy más téren is érvényesül a Herpály Vagyonkezelő Kft. azzal, hogy már a vállalkozók házában működik?
Természetesen a kör nem zárul le az energiatakarékossággal, más téren is sikerült gyarapodnunk. A vállalkozók házában lévő rendezvényterem üzemeltetése a mi hatáskörünkbe tartozik, így máris egy plusz bevételi forrás tudatával bútorozhattunk be- ez mindenképpen jó hír.
A még jobb hír pedig az, hogy ezt a kis ékszerdobozt egyre jobban kezdik felfedezni: márciusban már több vállalati workshopot, tréningeket, szakmai előadásokat tartottak meg nálunk, a közeljövőben pedig termékbemutató rendezvényeknek is otthont adhatunk majd.
Ha már az előbb szóba került a távhő, mint szintén megnövekedett kihívás: ismert, a közintézményekben a fűtési szezon kezdetétől 18 fok volt a megengedett limit. Laikusként is gyanítható, a távhő rendszere nem éppen arra lett kitalálva, hogy menet közben más paraméterekre álljon át, ennek teljesítése mennyiben jelentett plusz terheket? Illetve a profán kérdés is adja magát- anyagilag milyen vonzata volt a standard 18 foknak, azaz: mennyire érte meg?
Az biztos, az idei tél nem éppen az egyszerű szervezőmunkáról szólt a távhő esetében sem. A 18 fokra való beállás valóban életre hívott addig nem létező kihívásokat, hiszen el lehetett felejteni azt a jól működő metódust, hogy a rendszer elindul a fűtésszezon elején, április közepén pedig leállítjuk.
Az új követelményeknek való megfelelés folyamatosan hozta magával a műszaki-technikai fejtöréseket, mint ahogyan az ügyfeleinkkel való állandó kommunikáció is rengeteg többletenergiát követelt. Összességében nézve ki lehet jelenteni, minden akadályt sikerrel ugrottunk meg, amiért innen is nagy köszönet jár a Dobi Béla vezette távhős-csapatnak, le a kalappal a munkájuk előtt. Ami a költség részét illeti, szerintem senkinek nem meglepetés, ez az egész helyzet nem a jó megoldásokról szól, hanem a kisebbik rosszról, a központilag szabályozott 18 fok esete tipikusan egy ilyen szituáció.
Az önkormányzati épületekben hét, nyolc, vagy tízszeres áron sikerült ezt biztosítanunk, ami rövidre vágva annyit jelent: drágán sikerült fáznunk a télen.
Ebben a helyzetben a siker is teljesen más dimenzióban értelmezhető - a mindennapi működés biztosítása például már nagyon is annak számít. Van olyan terület, ahol kifejezetten az energiahelyzet miatt maradt el nagyobb arányú fejlesztés?
Sajnos van, méghozzá a bérlakások kérdése, itt egyértelmű a restanciánk. Mentségünkre szóljon, az energiaárak ebből sem tudtak kimaradni, úgyhogy itt is elég nagy hendikeppel indultunk, aminek a vége jóval kisebb volumenű eredmény lett az eredetileg tervezettnél.
Ugyanakkor általánosságban egy helyben toporgásról itt sem beszélhetünk, hála Istennek sikeres ellenpélda is van a szemünk előtt: a József Attila utca 1. szám alatti bérlakás kültéri lábazati homlokzatának felújítását sikeresen elvégeztük. Amennyit a mozgástér engedett, „elmentünk a falig”, a jövőre nézve pedig nem kérdés, elsőszámú prioritások között szerepel a bérlakások átfogó, nagymértékű korszerűsítése.
Az energiaprobléma egy olyan béklyó, amivel esély sincs előrébb lépni, cél az életben maradás- egy külső szemlélőnek nagyjából ilyen kép rajzolódik ki a társaság elmúlt 12 hónapját illetően. De mégis, az elmúlt egy évet tekintve van olyan terület, ahol hiányérzet nélkül beszélhetünk sikeres időszakról?
Ahol az energiahelyzet nem ült a nyakunkon, ott egy az egyben el tudtuk érni a kitűzött céljainkat, erre talán a digitális számlabefizetés a legjobb példa. Minden résztvevőnek, minden szempontból előnyösebb, ha csekkjeit online fizeti be, éppen ezért igyekszünk erre ösztönözni ügyfeleinket. Ennek érdekében cseréltük le a hőszolgáltatás területén a távleolvasó rendszerünket, a lakosság pedig nagyon is fogadókész: hétről-hétre nő azoknak a száma, akik számlaügyeiket már kizárólag online formában intézik- ez tehát mindenképpen egy örömteli változás.
Amire külön büszkék lehetünk és vagyunk, az a Bihar Termálligetben megvalósított napelem projektünk, ami pont a napokban zárult le. Ez a beruházás mostantól már termelni fog számunkra, óriási segítséget jelent majd a fürdő fenntartásában. Ami pedig külön öröm, hogy mindezt önerőből sikerült megvalósítani - a jelenlegi helyzetben ez még inkább sikerélmény.
Ha már örömök: az önkormányzattal való együttműködés, amire nyugodtan mondhatom, hogy kifogástalan. Pontosabban nem csak az önkormányzattal, hanem minden önkormányzat által fenntartott intézménnyel nagyon jól kijövünk, együtt tudunk gondolkodni és működni.
A mi helyzetünkben nem egy fiókba dobható kérdés, hogy milyen kapcsolatot tartunk fenn a várossal, éppen ezért tölt el örömmel, hogy partnerei vagyunk egymásnak. Személy szerint meglepett, hogy korábban ez nem feltétlenül működött így, de a lényeg, hogy mióta ide érkeztem megvan az az összhang, ami nekünk és a városnak is előrehaladást jelent.
Van itt azért pozitívum is az elmúlt esztendőből, csak egy ilyen válságos helyzet mellett kétségkívül más kontrasztba esnek. Nem baj, maradjunk a sikeres ügyeknél, de már jövő időbe fordulva, mint például….
Mint például a vásárcsarnok és a lakókocsis kemping beruházásai. Ha ezek befejeződnek, akkor egy olyan komplex városfejlesztés valósul meg a Millennium-Népliget- Bihar Termálliget vonalon, ami már kétségkívül szintlépést jelent: egy olyan település leszünk, amely már nem csupán a helybéliek, de az ide érkező turisták igényeit is kielégíti.
A város szereplőivel való partnerség itt is megáll?
Olyannyira, hogy a helybeli turisztikai szereplőkkel is igyekszünk együtt gondolkodni. Éppen ezért szeretnénk egy közös fürdőbejárásra és eszmecserére is meginvitálni őket a közeljövőben, hiszen egy a célunk: hogy Berettyóújfalu népszerű turisztikai desztinációvá váljon.
A település hosszútávú turisztikai terveiben már a korábbi években is kiemelt hangsúlyt kapott a gyógyfürdő létesítése - a komolyabb turisztikai vonzerőhöz nemigen kikerülhető lépés.
Valóban nem, de természetesen ezt nem is akarjuk kikerülni, éppen ellenkezőleg: a fürdő felújítása után a következő lépés a gyógyfürdői minősítés megszerzése lesz, ami szintén egy fontos mérföldkövet jelent majd. Óriási fegyverténynek fog számítani, hogy a környékbeli lakosoknak többé nem kell 30-40, vagy akár 50 kilométert utazniuk, hogy ilyen fajta szolgáltatásban részesüljenek.
Nem hazabeszélésből, hanem tapasztalatból mondom: sokat járom az országot, és az itteni gyógyvíz minősége vetekszik a hajdúszoboszlóival, azaz a minősége elsőosztályú. Az adottságunk tehát megvan, ha minderre egy megfelelő gyógyfürdőt tudunk építeni, szintén kifogástalan szálláshelyekkel, akkor azzal nem csupán a helyieknek, de az idelátogató magyar, vagy akár külföldi turistáknak is kiváló egészségügyi szolgáltatást biztosíthatunk.
Summa summarum, úgy gondolom, a gyógyfürdővel mindannyian nagyon szép jövő előtt állunk.
Minden jó, ha a vége jó - mennyivel könnyebb érzés a jelen idejüket körülvevő komplett akadálypálya után azokat a grandiózus terveket megismerni, amik kétségtelenül kulcskérdései lesznek a város fejlődésének. Mindenki nevében mondhatom: így legyen!
Más vizekre evezve, debreceniként mi a véleménye Berettyóújfaluról? Egy évvel ezelőtt tapasztalat hiányában nyilván nem kérdezhettünk ilyesmiről, azóta viszont már sok víz lefolyt a Berettyón, megismerhette a várost.
Ismerkedem vele és tetszik! A belváros környéke és a Népliget kifejezetten hangulatos, jó energiájú helyek, szeretek ott időt tölteni.
A munkahelyen megtaláltam azt a csapatot, akikkel hatékonyan és könnyen tudunk együtt dolgozni, a kollégák motiváltak, szóval ezen a téren sem lehet panaszom. Most pedig, hogy új, jobb körülmények közé költöztünk, még inkább komfortosabb, őszintén mondhatom, jól érzem itt magam.
És persze a vér nem válik vízzé, a szakmai szemem itt sem tudtam kikapcsolni: én úgy látom, Berettyóújfalu alapvetően egy tranzit település, amit sajnos még kevesen ismernek. A következő fontos feladat és egyben lehetőség pedig pontosan itt van. Az itt átutazókkal meg tudjuk ismertetni a szolgáltatásainkat, akkor legközelebb már jó eséllyel ellátogat a fürdőbe, vesz egy masszázst, elmegy étterembe, egyszóval időt tölt el, mielőtt tovább utazna.
Érthető, a szakma mindenhol szakma, és akkor maradjunk is itt: véleménye szerint melyek azok a turisztikai látványosságok, amelyekből még többet ki lehetne hozni?
Ezzel a véleménnyel nemigen fogok nagy meglepetést okozni, bár ki tudja: szerintem egyértelműen a Herpályi Csonkatorony és a Zsinagóga kultúrtér az, amiket sokkal jobban is a turizmus szolgálatába lehetne állítani.
A Zsinagóga egy csodaszép látványosság, ugyanakkor eldugott helyen van, a Csonkatorony még inkább - bár az mindenképpen örömteli, hogy az utóbbinál már folyik egy turisztikai célú fejlesztés, amiben óriási potenciált látok.
Összehasonlításképpen, egy több száz éves műemlék milyen szinten jelenthet a turizmus számára hozzájárulást: Olaszországban például egy ehhez hasonló építmény előtt évente százezrek jelennek meg azért, hogy láthassák.
Némileg kitekintő, de mégis kaptafánál maradunk: mi a véleménye a Tama Hungary Kft. kezdeményezéséről, ami a helyi buszmegállók – amelyek a város arculatának fontos elemei- felújítását eredményezte?
Az első gondolatom az volt, nekünk is örökbe kell fogadnunk egy buszmegállót. És ha már szóba került, szintén itt a helye megjegyezni: a Tama Hungary Kft. szintén azon szereplők közé tartozik, akikkel nagyon jó kapcsolatot ápolunk.
Felújítás, beruházások, energiaválság, nagyratörő tervek - enyhén szólva is produktív év volt, és még inkább mozgalmasabb. A személyes ismertségeket tekintve nyugodtan mondhatjuk, hogy már „helybéli”, a konkrét helyismeretnek mennyit sikerült fejlődnie egy év alatt?
Igyekszem folyamatosan feltérképezni a várost. Még vannak olyan részek, ahonnan nem biztos, hogy visszatalálnék, de azét igyekszem nyitott szemmel járni.