Akárcsak szerte a nagyvilágban, ahol magyarok élnek, úgy a Berettyó-parti városban, Margittán is megemlékeztek az 1849. október 6-án, Aradon kivégzett 13 tábornokról.
Nemzeti gyásznapunkon a megemlékezés, a református műemlék templomban vette kezdetét, ökumenikus istentisztelettel. Elsőként Kovács Gyula református lelkipásztor köszöntötte az emlékeni összegyűlt magyarokat, majd Varga Sándor római katolikus tisztelendő és Veres Efraim baptista igehírdető tartottak megemlékező szónoklatot. A lelkipásztorok szolgálatát követően Puskás Miklós zenetanár diákkórusa adott elő megemlékező énekeket, valamint a középiskolás diákok verses összeállítással elevenítették fel Damjanich és társainak utolsó perceit, majd Krisztik Noémi szavalata következett. Megemlékező gondolatait Dr. Kürti László, a református egyház főgondnoka és Cseke Attila szenátor osztotta meg a margittaiakkal. Az RMDSZ törvényhozója beszédében kiemelte, hogy október 6-án nem az a fontos, hogy hol emlékezünk, Aradon vagy máshol a világban, hanem az, hogy emlékezünk elődeink hőstetteire, akik a mi szabadságunkért áldozták életüket. Cseke Attila továbbá felidézte az aradi emlékmű hányattatott sorsát, valamint visszaállításának történetét. Az ökumenikus istentisztelet a lelkipásztorok áldásával, valamint a Szózat eléneklésével zárult. Ezt követően a templomkertben lévő Petőfi-szobornál folytatódott a megemlékezés.
Forradalmár költőnk mellszobránál Árkosi Antal helyi RMDSZ elnök szólt a jelenlévőkhöz, minekután koszorúzásra került sor. Cseke Attila szenátor, a polgármesteri hivatal, az egyházak, állami intézmények, ifjúsági és civil szervezetek képviselői, valamint a cserkészszövetség rótták le kegyeletüket az aradi 13 mártír és a forradalom valamennyi áldozata előtt. Koszorúzás után a helyi Gyöngyvetők néptánccsoport népviseletbe öltözött fiataljai fáklyákkal a kezükben vezették a körmenetet a központi park körül. Visszaérvén a templomkertbe, nemzeti imánk a Himnusz eléneklésével ért véget a méltóságteljes megemlékezés. A koszorúzás alatt, valamint a Himnusz zenéjét a margittai baptista gyülekezet fúvószenekara játszotta. A megemlékező műsor konferálója Farkas Cecília magyartanárnő volt, aki alkalomhoz illő, összekötő szöveggel kapcsolta egybe az esemény pillanatait.
A megemlékezés talán egyetlen kicsi szépséghibája az volt, hogy az Erdélyi Vitézi Rend helyi tagjai, idén is akárcsak az elmúlt években úgy október 6-án, mint március 15-én és az Ady Endre emlékünnepségeken ismét az első és második világháborús emlékművet koszorúzták meg. Hogy miért? Arra ismét nem kaptunk választ, mintahogy arra sem, hogy mi köze a két eseménynek egymáshoz?
