Nem szeretek nekrológot írni. Nem szeretnék most sem. Néha azonban az ember kötelességének érzi, hogy emlékezzen. Emlékezzen arra akit ismert, tisztelt és akinek eltávozása döbbenetet keltett. Ez az ember becsületes nevén Szebeni Barna volt, de barátságból, tiszteletből mindenki úgy ismerte, Szebeni Bandika! Ismert és elismert pedagógus-házaspár gyermekeként született 1945-ben.
Fogorvosi pályára készült, de az élet úgy hozta, hogy fogtechnikus legyen. Eredeti terve azonban nem maradt álom, hiszen fia Csongor és menye Andrea elvégezték a fogorvosi egyetemet, édesapjuk pedig feleségével együtt dolgozhatott technikusként a páciensekért. Lánya Melinda nem szállt be a csapatba, őt a nagyszülők hivatása vonzotta és pedagógus lett. A család, feleség és gyerekek mellett a mégnagyobb kincs a két unoka volt. Energia, vidámság, jókedv volt egész élete. Nevetett és nevettetett mindenkit. Jómagam amikor néhány évvel ezelőtt először jártam laboratóriumában nem ismertem meg a fehér köpenyes mosolygós úriembert, hiszen számomra a Horváth János Társaság komikus színjátszója, az örökké vidám, a hétköznapi Bandibácsi volt a megszokott. A bort, a nótát, a mulatságot soha nem vetette meg. Viszont a móka mellett mindig benne volt a felelősségtudat, a másokon való segíteni akarás, az emberek szolgálata. Hiszen ez is szolgálat. Ez az oldala mutatkozott meg a református egyház prezsbitereként, amely által szolgálta Istent és egyházát, valamint a színjátszócsoport tagjaként, amikor vidámságával és humorával szolgálta embertársait.
Soha nem panaszkodott, soha nem volt fáradt. Energia, elégedettség sugárzott belőle, amely átragadt a körülötte lévőkre is. Ezért nehéz elfogadni, hogy nem láthatjuk többet színpadon, nem láthatjuk énekelni az egyházi kórusban, nem láthatjuk többet fehér köpenyben, s immár nem élheti meg az áprilist, hogy elfújhassa születésnapi tortáján a 70 szál gyertyát. Hisszük azonban, hogy ez a közel 70 esztendő nem volt hiábavaló, hiszen kezének munkája ott marad minden páciensükön, mosolya megmarad a nézőkben, emléke pedig a barátokban, ismerősökben.
Most sokan siratják, de én vidáman búcsúzok, hiszen fogunk még nevetni BANDIBÁCSI! Nyugodj békében!
