A pedagógusokkal készített interjúsorozatunkat folytatva bemutatjuk Margitta magyar iskolájának egyik tanítónőjét is. Almási Judit, aki a Margittához közeli Szalárdon született, jelenleg a margittai Horváth János Iskolacsoportban tanít, harmadikos osztálya van.
Miért ezt a pályát választotta?
Pályaválasztásomat meghatározta egy gyermekkori sikerélmény. A szomszéd kislánynak nehezebben nehezebben ment a tanulás, ezért felajánlottam neki a segítségemet, s néhány hét alatt sikerült felzárkóznia a többiekhez. Segítségem hatására jobb eredményeket ért el. Ez számomra egy sikerélmény volt, s úgy döntöttem, hogy tanítónő leszek.
Bejöttek az elképzelései?
Kemény és kitartó munkával igen. Eddigi tanítványaim közül szép számmal, mára felsőfokú képzettséggel rendelkeznek. Ám akiből egszerű munkás lett, az is mosolyogva, tisztelettudóan köszön az utcán, ha találkozunk és érdeklődve elegyedik szóba egykori tanítónénijével. Úgy érzem elértem célom, sikerült megtalálnom az aranykulcsot, a diákok szívéhez.
Hogy került a mostani iskolájába?
A pedagógiai líceum elvégzése után a közigazgatásilag Margittához tartozó Magyarkécre kerültem ahol összevont osztályt tanítottam, majd áthelyezéssel kerültem a margittai I-VIII Osztályos Általános Iskolába. Tavaly ősszel megkezdte működését az önálló magyar tannyelvű iskola, azóta, mint minden magyar pedagógus én is itt tanítok.
Hány éve dolgozik itt?
Margittán a rendszerváltás óta, azaz 22 éve. A Horváth János Iskolacsoportban 2011 szeptembere óta.
Hivatásnak tartja a tanítást?
A pedagógusi pálya több, mint hivatás, inkább elhivatottságnak tekintem. Felfedezni és útnak indítani a gyerekeket, tehetségeket, elgördíteni a láthatatlan, esetleg lelki akadályokat a gyerek útjából, mely gátolja a fejlődésben, ez már valóságos varázslás. Nekem az életem a tanítás, amihez azonban szükséges a támogatottság. Engem teljes mértékben támogat a családom, férjem és két lányom is.
Megbecsültnek érzi magát, mint pedagógus?
Úgy érzem, ha szívből jön a megbecsülésem mások felé, akkor abból az következik, hogy engemet is megbecsülnek. Nemcsak, mint pedagógus tanítok, hanem, mint anya is. A szeretetet a diákok megérzik, belátják, hogy a következetesség az ő javukat szolgálja.
Mi tartotta ezen a pályán?
Már a pályám kezdetén éreztem, hogy láthatatlanul irányítja valami a munkámat. Belső késztetést éreztem, hogy igazi lámpássá legyek. Az Istenbe vetett hit tartott ezen a pályán. Erőt tudok meríteni a munkámból, úgy érzem valóra tudom váltani az álmaimat, ha Ő is így akarja.
Hol tanult korábban?
Elemi és általános iskoláimat szülőfalumban, Szalárdon végeztem, majd a nagyváradi Pedagógiai Líceumban szereztem diplomát 1987-ben. . Amikor megalakult a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem, az első évfolyamban végeztem el a tanítóképző főiskolát.
Mit szeret legjobban a munkájában?
Azt, hogy gyermekek vesznek körül, részese lehetek annak a csodának, amikor kibomlik előttük a világ megannyi titka. Munkámban fő alapelv, hogy a gyermek érdekeit nézem. Figyelembe véve, hogy nem könnyű ma gyereknek lenni, megpróbálom az ő szemszögükből is látni a világot. Célom, hogy önkéntes engedelmességre neveljek és felébresszem a gyerekben a kiváncsiságot, a tudásszomjat, a világ dolgainak megismerése által úgy, hogy közben ne feledjen el gyereknek is megmaradni. Másik alapelvem, hogy legyek következetes a munkámban. Vannak akik összetévesztik a szigort a következetességgel. Én úgy gondolom, hogy e nélkül nem lehet gyümölcsöző a pedagógus–diák kapcsolat sem.
Milyen plusz elfoglaltságokat jelent a tanítás?
Egy pedagógusnak nemcsak az iskolai tanórák alatt van munkája. Számomra egész napos elfoglaltságot jelent. Már délután az foglalkoztat, hopgyan tudnám érdekfeszítően rávezetni a gyereket az új leckére, hogy aktívan vegyen részt az órán. Kutatok, jegyzetelek, utánaolvasok, sőt nekik is ajánlok szorgalmi feladatokat, melyekért pontokat gyűjthetnek és jó minősítésre válthatnak be alkalomadtán. Szabad időmben szakköri tevékenységeket szervezek nekik, órák után és szombatonként is, mivel hétköznapokon két váltásban folyik a tanítás és az iskola minden tanterme foglalt. Diákjaim évek óta részt vesznek a tantárgyversenyeken (matematika, anyanyelvi, műveltségi vetélkedőkön). Megyei és országos mesemondó és szavalóversenyekről térnek haza díjakkal. Megyénket hét ízben képviselték diákjaim az országos Kriza János Mesemondó versenyen, kétszer az országos Kányádi Sándor szavalóversenyen, egyszer a Bendegúz anyanyelvi vetélkedő országos szakaszán.
(Szerk. megj. – a legutóbb megrendezésre kerülő Örökségem körzeti mesemondóversenyen évfolyamonként hat díjat osztottak ki, amelyen a harmadikosok közül a hat díjazottból három Almási Judit tanítványa.) Mivel minden gyerek más és más képességekkel rendelkezik, igyekszem sokoldalúan fejleszteni őket: rajzkészségüket, kézügyességüket, megtanítomőket pályázni, a gyermekfolyóiratokban meghirdetett pályázatokra. Fontosnak tartom a sportolást, ezért generációk óta korcsolyázni tanítom és viszem tanítványaimat. Ezen kívül erdei-iskola programokat, kirándulásokat szervezek nekik, s ez jól összekovácsolja a közösséget.
Mit szól az új oktatásügyi törvényhez? Milyen változásokat hoz ez?
Bizakodó és optimista vagyok ezzel kapcsolatban. Sajnos a gyermeklétszám egyre csökken, remélem, nem fog visszaütni a dolog a fejkvóta miatt.
Változtatta-e a tanítási módszereit a pályája kezdete óta?
Folyamatosan újítok, ez elengedhetetlen. Továbbképzőkön új tanítási, tanulási módszereket ismerek meg. Ezeket többnyire ki is próbálom és beépítem a tanítási tervbe. A kívánt hatás, a jobb eredmény nem marad el.
Mik a jövőbeli tervei?
A tanítás az életem és e köré csoportosítom a jövöbeli terveimet is. Azon dolgozom, hogy egy jól működő osztályközösséget formáljak, amelyben a fő elv az egy mindenkiért, mindenki egyért. Arra nevelem a tanítványaimat, hogy örüljenek egymás sikerének, figyeljenek oda a másikre, fejlődjün az empátiás készségük. Nagyon fontos, hogy egyik gyerek se szoruljon perifériára, ezért gyakran dolgozunk párban vagy csoportosan, s így egymásra vannak utalva.
Szeretnék tradíciót teremteni a vakációs szabadidő megszervezésében. Barátnőmmel már negyedik éve szervezünk angoltábort a szünidőben, s ezt évről évre hatékonyabbá szeretném tenni. A gyerekek szívesen vesznek részt az angol oktatásban, mert sok a móka, játékos tanulás és a tábort kirándulással vagy fesztivál jellegű játék-kavalkáddal zárjuk. Fontosnak tartom, hogy a játék ne önmagáért való legyen, hanem a tanulás szolgálatában álljon, kiránduláskor pedig a felhőtlen kikapcsolódást szolgálja. Évenként részt veszünk a Zabhegyezők gyermekfesztiválon, s ez jó alkalom arra, hogy sok játékot is megtanuljunk. Célom, hogy a gyerek érezze jól magát.
