Az ünnepi szentmise főcelebránsa Bodor Zoltán székelyhídi plébános volt, aki a környékbeli települések lelkészeivel együtt mutatta be a szentmiseáldozatot. Az Énekek Énekéből vett olvasmány, valamint a Szent Pál apostol, Korintusiakhoz írt második leveléből idézett szentlecke után Giosanu Leonard micskei plébános tolmácsolásában hallhattuk az Evangéliumot, Szent Máté könyvéből. 

Bodor Zoltán prédikációjában felhívta a hívek figyelmét, hogy a margittai katolikusok méltán lehetnek büszkék arra, hogy Árpád-házi Szent Margit a védőszentjük, aki bár királylány volt, már négy évesen kolostorba vonult, s a lehető legszerényebben élt. Margitnak két alkalommal is lehetősége nyílt volna rá, hogy otthagyja a kolostori életet, ám ő élete végéig hű maradt Krisztushoz, és a kolostorban maradt. Rendtársai nem értették meg, csodálkoztak rajta, hogy élhet a király lánya ilyen szerényen, és hogyan dolgozhat önszántából reggeltől estig. Margitot sok kritika érte emiatt, ám ő továbbra is alázatosan szolgálta az Urat, és kiszolgálta a rendtársait. „Amikor látunk egy embert, lássuk meg benne a jót” – zárta beszédét Bodor atya. 

A szentmiseáldozat és az áldozás után Májernyik Mihály kanonok, esperes, házigazda plébános köszöntötte a híveket és a jelenlévő paptestvéreit. Megköszönte szolgálatukat, valamint a hívek adományait, segítségét, amellyel hozzájárultak az ünnep szebbé tételéhez. 

Az ünnepi szentmise a pápai himnusz, nemzeti imánk, a Himnusz, valamint a Boldogasszony anyánk kezdetű régi magyar himnusz eléneklésével zárult.