Szerdán a kora reggeli órákban telefoncsörgésre ébredek. Bradács Alíz margittai kórházigazgató elcsukló hangon közli a szomorú hírt: „Meghalt Todea doktor!”
Döbbenten, értetlenül tartom kezemben a maroktelefont. Nem tudom elhinni, nem akarom elhinni, hiszen az év utolsó napján még találkoztunk. A tőle megszokott illedelmes, mégis humoros kedvességgel nyújtott kezet, kívánt boldog új esztendőt. Viszonozva jókívánságait kívántam neki szép nyugdíjaskort, hiszen január 1-től véglegesen nyugdíjba vonult volna. Ez a nyugalom számára, azonban immár örök. Amikor elkezdtem gondolkodni azon, hogy mit is írhatnék a Doktor Úr emlékére, felidéztem magamban azokat az eseteket, amikor a páciense voltam. Vizsgálat és kezelés után mindig szívesen beszélgettem vele, hiszen igen kimagasló műveltségű ember és nagytudású orvos volt.
Dr. Todea Barbu 1939. november 13-án született Marosvásárhelyen. Édesapja belgyógyász főorvos volt, édesanyja háztartásbeli. Az orvosi egyetemet 1956-ban kezdi meg Kolozsváron és 1962-ben diplomázik. Általános orvosként kezdi pályáját, majd 1965-ben fül-orr-gégész szakvizsgát tesz, s ez év júliusától a margittai területi kórház fül-orr-gégész szakorvosa, majd osztályvezető főorvosa. Nyugdíjas orvosként tovább dolgozott, az utóbbi két évben már nem műtött, csak a járóbeteg rendelőben állt a betegek rendelkezésére. Orvosi pályafutása 50 éve alatt több generációt gyógyított, s nemcsak orvos volt, hanem férj és apa, valamint közéleti személyiség. Tagja a Rotary világszervezetnek, amelyen keresztül számtalan jótékonysági program résztvevője és önzetlen adakozója volt. Hirtelen halálával betöltetlen űr marad a margittai és romániai orvostársadalomban, hiszen a „régi idők” orvosainak egyik jeles képviselője távozott az élők sorából.
A mindenki „Todea doktorát” csütörtökön helyezték örök nyugalomra a Fehér megyei Fehérvölgyön, családi sírhelyükön. Isten önnel Doktor Úr! Emlékét örökre megőrizzük!
Tőtős Norbert
