Bujdosó Imre 1959. február 12-én született Berettyóújfaluban.

 

1973-tól 1987-ig a Budapesti SE versenyzője volt, 1987-ben átigazolt a Vasasba, az angyalföldieket 1994-es visszavonulásáig erősítette. 1979-ben ifjúsági világbajnok. 1984-ben még lemaradt a Los Angeles-i olimpiáról, később aztán mindent bepótolt.

 

Legnagyobb sikere az 1988-as olimpiai bajnoki címe – a szöuli fináléban a Bujdosó Imre, Csongrádi László, Gedővári Imre, Nébald György, Szabó Bence összeállítású kardcsapat legyőzte a szovjeteket, ezzel a magyar válogatott 28 év elteltével nyert ismét olimpiai aranyat kardvívásban.

 

1992-ben ismét olimpikon, s a barcelonai kardcsapat ismét bejutott a döntőbe, ám ezúttal meg kellett elégedniük az ezüstéremmel. Az olimpia után még két évig versenyzett, majd 1994-ben visszavonult.

 

A világbajnokságokon is remekül teljesített, két arany-, három ezüst-, valamint egy bronzérmet szerzett; a két elsőségére igazán büszke lehet, hiszen majd’ egy évtized telt el a két diadal között. Megsüvegelendő Európa-bajnoki teljesítménye is, 1991-ben nyert aranyat.

 

Visszavonulása után öt évig a vívószövetség tagja, beválasztják a Magyar Olimpiai Bizottság sportolói bizottságába is, s igen rangos elismeréseket is átvehetett – 1988-ban a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét, 1992-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet kapta meg. Visszavonulása után folyamatosan képezte magát, a Testnevelési Főiskolán szakedzői és sportszervezői diplomát szerzett.

 

1994 óta a németországi Koblenzben él s edzősködik; lányát, Bujdosó Alexandrát is ő készíti fel, a németként versenyző hölgy részt vett a 2008-as pekingi olimpián, ahol egyéni kardvívóként bejutott a legjobb harminckettő közé. Bujdosó többször is elmondta, nagyon szeretné, ha a lánya később magyar színekben is versenyezhetne.

 

Berettyóújfalu díszpolgára.