Hajdú-Bihar mindig is igazi sportfellegvár volt, világ- és Európa-bajnok sportolók, sikeres olimpikonok öregbítették megyénk hírnevét. Bihari Büszkeségeink névre keresztelt rovatunkban mostantól heti rendszerességgel egy-egy megyénkhez kötődő sportoló pályafutását elevenítjük fel; az első részben Kabos Endréről, városunk sportcsarnokának névadójáról olvashatnak.
Kabos Endre 1906. november 5-én született Nagyváradon, gyermekéveit Berettyóújfaluban töltötte. Az érettségit viszont a budapesti Verbőczy Gimnáziumban tette le, ott, ahol Gerevich Aladár, majd később Schmitt Pál is tanult.
Kardvívásban és párbajtőrvívásban egyaránt versenyzett, nemzetközi szintű eredményeket azonban később csak az előbbiben ért el, bár 1931 és 1937 között mindkét fegyvernemben magyar válogatottnak mondhatta magát.
Tehetségére már fiatal korában felfigyeltek, a vívást versenyszerűen középiskolásként kezdte el. 1928-ban, azaz 22 éves korában nyerte első igazán nagy versenyét, a szlovák bajnokságban bizonyult a legjobbnak.
1926-ban a VAC (Vívó és Atlétikai Club) versenyzője volt, 1930-ban már a Tisza István Vívó Club színeit képviselte. 1934-ben az Egyesült Izzó főtisztviselője lett, s a már addig is sikerekben gazdag sportpályafutását az UTE (Újpesti Torna Egylet) vívójaként folytatta.
Párbajtőrvívásban kétszeres (1937, 1938) magyar bajnok. Kardvívásban háromszoros (egyéniben 1936-ban, csapatban 1932-ben és 1936-ban nyert) olimpiai bajnok; olimpiai bronzérmet 1932-ben szerzett; csapatban magyar bajnokságot 1930-ben nyert; hatszoros (egyéni: 1933, 1934, csapat: 1931, 1933, 1934, 1935) Európa-bajnok.
A fenti eredményekből látható, bármennyire hihetetlen, Kabos egyéni párbajtőrben soha nem nyert magyar bajnokságot – mert volt még egy nála is nagyobb klasszis, válogatott csapattársa, Gerevich Aladár évtizedekig verhetetlen volt.
1936. november 5-én a Bihari Tenisz és Vívó Klub vívóakadémiát rendezett Berettyóújfaluban, így kívántak tisztelegni a városba érkező két (Kabos és Rajczy-Rasztovich) olimpiai bajnok előtt. Kabos a jeles esemény apropóján egy Berlinből hozott olimpiai tölgyet ültetett el az akkori községháza előtt.
Zsidó származása miatt behívták munkaszolgálatosnak. 1944. november 4-én akkor tartózkodott a Margit-hídon, amikor a németek felrobbantották az őt szállító teherautót. Mindössze 38 évet élt, holttestét soha nem találták meg.
1986 óta a Zsidó Sporthírességek Csarnokának tagja. Berettyóújfaluban a Kabos Endre Városi Sportcsarnok őrzi a nevét.
Syposs Zoltán szakíró így írt róla: "Szerény, csendes, kedves modorú ember volt, intellektuális jelenség. Szerette a tréfát, akár a hangosabb jókedvet is. Meséit, apró megfigyeléseit gyakran és vidáman adta elő — én úgy emlékszem rá, mint akinek finom, fátyolon átcsillanó humorán is átérzett néha valami el nem mondott fájdalom, csendes melankólia. Néha oly különösnek tűnt előttem dobogón látni őt, villanólámpák, reflektorok fényében, riporterek kereszttüzében. Olyannak ismertem, aki nem a fénynek, hanem a melegnek embere, szívesebben befelé néző, mintsem fotólencsékre vágyó."
