A negyedik részben Kovács Pálról, a világklasszis vívóról olvashatnak.

 

Hatszor nyert olimpiai aranyat, kilencszeres világ-, egyszeres Európa-bajnok - bátran kijelenthetjük, Kovács Pál a világ valaha élt egyik legjobb vívója volt.

 

1912-ben született Debrecenben, de már fiatalon budapesti klub, a BBTE (Budapesti Budai Torna Egylet) versenyzője volt. Később megfordult a HTVK (Honvéd Tiszti Vívó Klub), a Ganz Vasas, valamint a Budapesti Vasas csapataiban is; 1933-as bemutatkozását követően harminchárom (!) évig szerepelt a magyar válogatottban. Kard- és párbajtőrvívásban is versenyzett, máig ő az olimpiák történetének egyik legeredményesebb kardvívója - öt nyári olimpián vett részt, hat arany-, egy bronzérem a mérlege. Atlétikában is ért el szép sikereket, végül vívóként lett klasszis.

 

Európa- és világbajnokságon tizenkét érmet gyűjtött, mind egyéniben, mind csapatban sikeres volt. Ne feledjük, országon belül is olyan vetélytársai voltak, mint Gerevich Aladár (hét olimpiai arany) vagy Kárpáti Rudolf (négy olimpiai elsőség), ennek fényében még inkább megsüvegelendő a tizenhat magyar bajnoki címe.

 

Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen kezdte, majd 1931-ben a Ludovika Akadémia hallgatója lett. 1935-ben hadnaggyá avatták; később két évig hadifogságban volt, hazatérése után a sportolás mellett tervezőmérnöki állást is vállalt. Visszavonulása után előbb a Magyar Vívó Szövetség alelnöke lett, 1963-tól 1968-ig pedig az elnöke tisztséget is betöltötte. 1968-tól a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, egyúttal a Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) Végrehajtó Bizottságának delegáltja. 1980-tól 1983-ig a FIE alelnöke, 1983-tól örökös tiszteletbeli tagja. 1991-ben beválasztják a Hallhatatlanok klubjába.

 

1984-ben megkapta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság érdemrendjének ezüst fokozatát. 1995-ben hunyt el Budapesten, halála előtt nem sokkal nyugalmazott dandártábornak nevezték ki.

 

„Már a megjelenése is úgyszólván az ellenség megtévesztését szolgálta. Mert egyáltalán nem volt sportos alkat. Született, tipikus értelmiségi volt. Nem túl széles, sőt enyhén ejtett válla volt, amelyhez ráadásul általában raglán szabású felöltőt választott; lassú, könnyed járás, eleresztett, laza, természetes, kicsit púpos tartás jellemezte. Az arcán csaknem állandó félmosoly, a szeme mosolyog inkább, a szeme sarkában ilyenkor összefutnak és elmélyülnek a szarkalábak, de kitartóan hiúzként figyel." - írja róla a sportmuzeum.hu.

 

Fiai folytatták a családi hagyományt - Tamás és Attila is világbajnokságot nyert vívásban.