"Egy életre szóló élmény, elmondhatatlanul felemelő érzés, amikor nekünk szól a RIA, RIA, HUNGÁRIA"- mondják örömmel a Dávid fivérek, Ádám, Máté és bátyjuk András, akik magyar- és Európa bajnoki címmel is büszkélkedhetnek, melyet mind a karaténak köszönhetnek! Hogy mi a sikerük titka? Hogyan készülnek fel egy versenyre? Erről kérdeztük a többszörös bajnok testvéreket és edzőiket, Pápai Gábort és Pápai Zoltánt, 3 illetve 4 danos mestereket.
Ki szeretette meg veletek-e sportágat ?
Amikor először mentem karatézni sok akkori osztálytársammal együtt kezdtük ezt a harcművészetet és sokáig ez marasztalt - kezdi Bandi - aztán ahogy koptak ki az edzésekről az osztálytársak, úgy alakultak ki új barátságok az ottani emberekkel. Magát a sportot akkori mesterem, Rinyu Sándor szerettette meg velem, de sokban közrejátszott a családias hangulat is abban, hogy nem váltottam más sportra. Az ikreket, Mátét és Ádámot, bátyjuk szerettette meg a karatéval.
Miért ezt a harcművészetet választottátok?
Bandi: általános iskolában volt egy karate bemutató, amikor nagyon megtetszett, hogy a nálam néhány évvel idősebb lányok és fiúk betondarabokat törnek szét kiabálva. A bemutató hatására az akkori alsó tagozatból több mint harmincan kezdtünk el karatézni, bár mikor azzal állítottam haza, hogy menni akarok karatézni, a szüleim nem voltak elragadtatva. Sokszori kérlelésre azonban édesapámmal elmentünk megnézni egy edzést, és végül beleegyezett. Legközelebb már én is ott álltam a sor végén.
Mikor álltatok először küzdőszőnyegre?
Az első versenyem kb. másfél évvel azután volt, hogy edzésbe álltam. 2005 szeptemberében Szeghalmon, egy regionális versenyen - mondta Bandi, aki örömmel tette hozzá, hogy ekkor már egy második helyet szerzett, amit akkor hatalmas sikerként élt meg. Máté és Ádám karatés „pályafutása” 2007-ben Hajdúszoboszlón, a Diákolimpia elődöntőjén kezdődött, akkor álltak először versenyen, küzdőszőnyegen.
Számos megmérettetésen vagytok már túl. Össze tudnátok számolni, hány érmetek van? Melyekre vagytok a legbüszkébbek és miért?
Bandi: Számszerűen nem igazán tudom megmondani, igazából az összes korosztályos versenyről van dobogós helyezésem, köztük sok bajnoki cím is. Három helyezésemre vagyok igazán büszke. 2015-ben első felnőtt versenyemként megnyertem a magyar bajnokságot. A másik kettő pedig idénről van. Tavasszal Dániában megrendezett felnőtt Európa bajnokságon, ahol a későbbi bajnok nagyon tapasztalt és híres versenyzőtől a 8-ba jutásért kikapva, de igazán jó küzdelemben 9. lettem. A másik a legutóbbi versenyen a 22 év alattiaknak megrendezett Európa bajnokságon második helyet sikerült megszereznem.
Ikrek: Rengeteg érmet nyertünk már korosztályos országos versenyeken, igazából nehezen tudnánk őket összeszámolni. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a 2016-os litván utánpótlás bajnokságon junior nehézsúlyban magunk mögé tudtuk utasítani az ottani mezőnyt. Ez nagy eredmény, hiszen a litvánok a legeredményesebb nemzet világviszonylatban a japánok után. Ugyanakkor mindketten szereztünk már bronzérmet Európa bajnokságon is, igaz nem ugyanabban az évben, de mindkettőnknek ez a legfontosabb eredmény az eddigi pályafutásunk alatt.
Milyen országokba jutottatok ki a sport révén? Kik segítenek, támogatnak az utazás során?
Bandi: A karate révén bejártam egész Magyarországot, külföldön Dániában és Lengyelországban voltam. Főként a család, szüleim teremtik meg ezeknek az utazásoknak az anyagi feltételeit, de az egyesületünk is igyekszik - lehetőségeihez mérten - támogatni bennünket. Legutóbb a lengyelországi EB-re szponzorációként kaptunk az utazásra egy kisbuszt, hogy kényelmesen jussunk ki, valamint egy berettyóújfalui helyi konditermet is ingyen használhatunk a felkészülésünkhöz.
Ikrek: Mi is bejártuk már egész Magyarországot, az ország határain kívül még Szlovákiában, Ausztriában, Lengyelországban, Grúziában, Litvániában és Dániában is versenyeztünk. Az Európa bajnokságokat támogatja a szövetségünk - minden súlycsoportban a legjobbnak - de az ezen kívüli versenyeket sajnos nem támogatják.
Az érmek, díjak, helyezések mögött mennyi edzés, munka van?
Versenyidőszakban heti 10-12 edzést végzünk átlagosan, ezekben van önálló munka, és olyan, amit edzővel végzünk. Futások, karate specifikus edzések, súlyzó, funkcionális edzés, trx, kettlebell is szerepel az edzésünkben - hangzott egyöntetűen a válasz.
Hogyan telik egy átlagos napotok?
Versenyfelkészüléskor egy átlagos napon reggel valamilyen önálló edzést csinálunk, aztán iskola, délután pihenés, este pedig edzőkkel edzünk.
Hogyan zajlik a felkészülés például egy EB versenyre? Mennyi lemondással jár ez?
A versenyre való felkészülésnek 3 szakasza van. Az alapozásnál főleg súlyzós edzések, futások és technikai csiszolások vannak. A vegyes időszakban maradnak ezek az edzések, csak az intenzitás változik és egyre több szerepet kapnak a karate specifikus terhelések, mint például a zsákmunka. A versenyidőszakban a legintenzívebbek az edzések, itt már nem sok súlyzózás van és egyre több karate. Ez elég sok lemondással jár, ilyenkor általában az edzésen és a tanuláson kívül nem nagyon jut idő, energia semmi másra.
Milyen korcsoportban versenyeztek jelenleg?
2018-tól felnőtt korosztályban versenyzünk mindannyian.
Kik lehetnek a magyar válogatott tagjai?
A magyar válogatottnak azok lehetnek a tagjai, akik a komoly versenyeken jó eredményeket érnek el és kellően motiváltak abban, hogy képviseljék az országunkat a külföldi megmérettetéseken. Általában korcsoportonként egy, maximum két embert választanak be a válogatottba egy súlycsoporton belül. Ez számunkra bonyolítja a dolgot, hiszen a jelenlegi súlycsoportbeosztás szerint mindhárman szupernehézsúlyban versenyzünk, így meg kell küzdenünk egymással a kvótáért.
Megtisztelő-e címeres mezben versenyezni, dobogóra állni?
Igen! Nagyon nagy megtiszteltetés a saját országodat képviselni, de felelősség is, hogyha összejön. Válogatott versenyzőként maradandót alkotni, az fantasztikus dolog.
Milyen érzés, amikor küzdelem közben nektek szól a RIA RIA HUNGÁRIA?
Az egy életre szóló élmény, elmondhatatlanul felemelő.
A fiúk elszántsága, kitartása, küzdeni akarása mellett edzőik, Pápai Zoltán 4 Dan-os, Pápai Gábor 3 Dan-os mesterek készítik fel a fiúkat versenyről-versenyre.
Mit gondoltok, mitől ilyen sikeresek a fiúk? Gondolok itt a testi adottságokra, kitartásra.
Alapvetően nagyon fontosak a testi adottságok. Az ikrek az átlagnál lényegesen magasabbak, majdnem két méteresek, és 100 kg körül mozognak. Ez a szupernehézsúlyban is elég jónak számít. Nyilván még most lettek felnőttek, kicsit le is vannak maradva az erő tekintetében, ugyanakkor nagyon nagy előnyt jelent számukra a gyerekkoruk óta megszerzett technikai tudás, valamint az erős keringési rendszer, amely hozzájárul a jó állóképességükhöz. A jó alap fontos, viszont ez alapjában véve nagyon kevés lenne a csúcsteljesítményhez. Nagy szükség van az elszántságra és kitartásra. Azt már a több mint húsz éves edzői múltunkkal megtanultuk, hogy a tehetség önmagában semmit nem ér… Ugyanígy a testi adottságok sem érnek semmit.
Erre remek példa Bandi, aki nem rendelkezik olyan előnyös testi adottságokkal, mint az öccsei. Ugyanakkor mégis rendkívül céltudatos és elszánt. Nem véletlen lett már első felnőtt versenyén, 19 évesen magyar bajnok. Motiválja őt a kihívás. Európa Bajnokságokon is mindig sikerült extra teljesítményt kihozni önmagából, amikor az esélytelenek nyugalmával állt fel neves ellenfelekkel szemben. És igencsak elismerést érően megszorongatta a nagynevű bajnokokat is…
Milyenek a hazai edzési körülmények, lehetőségek? Biztosítottak-e a megfelelő szakmai, személyi, tárgyi feltételek?
A helyzet elég komplikált, hiszen a fiúk hétközben bent laknak Debrecenben, hétvégén pedig haza mennek Berettyóújfaluba. Szóval három helyszínre kell kidolgoznunk egy reális, betartható edzéstervet számukra. Derecskén a helyi általános iskolától bérelt teremben folynak az edzéseink, hetente 3 alkalommal. Ez nyilván a versenyzőknek nagyon kevés. Szükségünk lenne egy saját teremre, ahol bármikor (akár reggel, vagy délelőtt is) edzhetnénk, tárolhatnánk az eszközeinket, stb.
Szerencsére jó kapcsolatunk van a debreceni Shogun SE vezetőjével, akitől versenyidényben el tudjuk kérni a termüket Debrecenben, és tudunk nap közben is edzeni, zsákolni. A legfontosabb edzéstípusokat szerencsére Berettyóújfaluban is meg tudják oldani a fiúk. Versenyidőszakban naponta több edzésre is szükségük van a fiúknak, és ezen edzések csupán fele a karate. A többi a futás, funkcionális, saját súlyos és súlyzós edzés. Ebből a szempontból ugyancsak szerencsénk van, hogy Debrecenben tanulnak, mivel ott több a lehetőség. Ugyanakkor lényegesen többe kerül anyagilag egy debreceni edzőterembe elmenni, a személyes, vagy kiscsoportos funkcionális edzésekről nem is beszélve. Ugyanis az ilyen szintű versenyzőknek egyéni fejlesztési terv szerint kell edzeni, és nem jó egy csoport munkájába bekapcsolódni…
Milyen nehézségekkel kell szembenézni egy edzőnek?
A legnagyobb nehézség, hogy úgy fejlesszük a versenyzőket, hogy mellette a civil életük is megmaradjon. Bandi egyetemre jár, az ikrek a Kossuth Gimnáziumban harmadikosok (hamarosan érettségiznek), és komoly terveik vannak a továbbtanulás kapcsán. Szeretnénk csúcsteljesítményt kihozni belőlük úgy, hogy még a civil életben is helyt álljanak. Ez nagy konfliktus tud lenni bennük is, és sokat beszélgetünk róla, hogy versenyszezonban hogy egészítik ki egymást a fizikai és szellemi terhelések. Ugyanakkor tudjuk, hogy mikor kell őket kicsit elengedni, hogy a civil életük terén is tudjanak pótolni…
Mégis a legnagyobb kihívás, hogy folyamatosan motiváltan tartsuk őket. Akkor is, ha fáradtak, és messze van a verseny… Akkor kell a legtöbbet edzeni. Ezt már kezdik megtanulni. A nagy versenyek előtti hathetes kőkemény felkészülés már akkor könnyebben menni fog, ha megfelelően alapoztunk. És akkor jön a mindennapos logisztika: az egyéni edzéseket (kondicionálás, futás) mindenki meg tudja maga csinálni, amikor van rá ideje, viszont a karate edzéseket, amikor partnerrel kell dolgozni, azokat össze kell logisztikázni, hogy kinek mikor jó… Ez már nem könnyű feladat, de általában összejön – tudni kell alkalmazkodni egymáshoz.
Természetesen ezen a szinten már nem elhanyagolható a szponzorok szerepe sem, amelyben ez idáig nem tevékenykedtünk aktívan. Kimondhatjuk, hogy a fiúk alapvetően kezdik kinőni a magyar mezőnyt, ahhoz hogy sikeresek legyenek a nemzetközi porondon, egyre több versenyen kell megjelenni külföldön is, hiszen ez egy teljesen új terhet tesz a fiúk vállára, amire csak így lehet készülni. Mindemellett ahhoz, hogy az előzőekben már említett motivációt fent lehessen tartani, szükség lenne új eszközök, akár új helyszínek bevonására is a monotonitás enyhítése miatt. Ezek komoly anyagi terheket jelentenek, melyet egyesületünk, valamint a szülői támogatás már nem bír el.
Hogyan lehet valaki karate edző? Mely kritériumoknak kell megfelelni?
Ahhoz, hogy valaki karate edző lehessen, fekete övesnek kell lenni, illetve el kell végezni egy edzői iskolát. Igazából ez csak a szükséges minimum, amivel lehet karate edzéseket tartani, egy csoportot indítani, stb. Az edzői munka a tapasztalaton, valamint a folyamatos önfejlesztésen múlik, mit tud az edző átadni, és ez már a gyakorlat… Mi is már 20 éves edzői múlttal rendelkezünk, és 32 éve karatézunk… Számos gyerek és felnőtt fordult meg ez idő alatt az edzéseinken. A karate nem szükségszerűen versenysport. Ugyanakkor a versenyzés olyan megmérettetés elé állítja a tanítványt, ahol tesztelni lehet a tanultakat, és kiderül a felkészültség, technika, alkalmazhatóság, stb. Sok versenyzőnk is volt, közülük számos volt diákolimpiai bajnok, korosztályos magyar bajnok, válogatott kerettag. Viszont a legnehezebb edzői feladat, hogy a gyerekversenyzőből felnőtt versenyzőt faragjunk, és megmaradjon a motiváltság a felnőtt korban is a versenyzés iránt. Egy szint felett ez már pszichológia, bizalmi viszony a tanítvánnyal – főleg a versenyzőkkel. Tudnunk kell mindent egymásról, a magánéletről is, ez csak így működhet.
Mi inspirál benneteket a munkátok során? Kaptok e támogatást akár anyagi, akár egyéb formában?
Ezt a karate edzői feladatot mi alapvetően társadalmi munkában látjuk el. Anyagi támogatást, fizetést nem kapunk (soha nem is kaptunk az elmúlt időszakban). Nyilván fel kellett nekünk is építeni a civil életünket, hogy ezt tudjuk mellette hobbiként csinálni. A motivációnk mégis elég erős. Szeretünk átadni, mind tudást, mind életszemléletet. Illetve inspirál az is, hogy mi is folyamatosan tanulhassunk – akár a tanítványoktól, az ő élethelyzetükön keresztül. Jobban kell nekünk is menni az információk után, hogy belőlük jobb karatést faraghassunk. Ha érdeklődnek a versenyzés iránt, akkor minél jobb versenyzők lehessenek. Ha topversenyzők, és válogatottak akarnak lenni, akkor elérni azt, hogy ott is megállják a helyüket, és részesei lehessünk az álmaiknak.
